Coming Out |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑇𝑒𝑛

- Finom vagy. - csúszik ki a számon, de azonnal meg is bánom. Nem akarok egy szerelmes tini lánynak tűnni.
Lou elmosolyodik, de nem szól semmit, csak kényelmesen elhelyezkedk velem szemben.
- Beszélhetnénk a múltkoriról? - kérdi. Bólintok, így folytatja. - Mi történt? Mi vezetett odáig, hogy majdnem megöld magad?
- Nem tudom megmondani. - vallom be. - Ez nem olyan dolog, amin hetekig agyal az ember, és előre eltervezi. Ez abban a pillanatban dől csak el.
- Mi volt apáddal?
- Honnan tudsz róla? - lepődök meg, mert biztosan nem láthatott minket.
- Zayn mesélte. Meg azt is, hogy eljátszod a heterót. - mondja a szemöldökét összehúzva, mint akit szórakoztatja a dolog.
- Igen, mert azt hittem, akkor hazavisz. - felelem. - Utálok itt lenni.
Egy percre mindketten a gondolatainkba merülünk, aztán ő töri meg a csendet.
- Egyszer én is majdnem meghaltam.
- Mi történt? - Tudom, hogy mi volt, csak az ő verziója érdekel, Az érzései, a gondolatai, minden.
- Túladagolás.
- Hogy lettél függő? - kérdezem hirtelen, nem is gondolkodva.
- Ha egy fagyizóban dolgoznék, megkóstolnám a fagylaltot. Ha pékségben, ennék a péksütikből egy idő után. Ha bárban, akkor innék néha egy-egy italt, mikor szabad vagyok. - válaszolja logikusan.
- Értem. - bólintok. - Mint, mikor a barátaid dohányoznak, ezért te sem akarsz kimaradni belőle.
- Pontosan kivéve, hogy ők nem a barátaim.
- Nem értem, hogy hogy szerethetitek. Borzalmas.
- Nem szeretjük, a testünk követeli. - vonja meg a vállát - Ez nem olyan, mint a cigi, amit bármikor le tudsz tenni. Ennek mellékhatásai vannak, ha abbahagyod. Borzalmas dolgokat látsz, érzel és bármit megtennél, hogy elmúlaszd, ezért ismét szívsz, hogy jobban legyél.
- Kinek szoktad eladni?
- Sok embernek. Nem mondok neveket.
- Zayn is tolja még?
- Nem, ő teljesen leállt, csak az adás-vételben segít.
- Hogy jöttek össze Veevel? - váltok témát. - Meg hogy kerültetek egyáltalán egy helyre?
- Ez egy bonyolult sztori. Az egész életem az.
- Van időnk. - mosolygok rá és közelebb ülök hozzá.
- Zaynnel még Manchesterben találkoztam, aztán mindketen ide kerültünk. Liv már itt volt.
- Te is Livnek hívod?
- Igen, ez már olyan családi dolog. Mindig is Livne hívtuk. - vonja meg a vállát, aztán folytatja. - Zaynt a magaviselete miatt előbb áthozták. Örültem neki, mert nem voltunk akkoriban jóban. Ő volt ott a nagy ember, az egyik legnagyobb bajkeverő.
- Hogy lettetek akkor jóban?
- Rengeteg balhénk volt, rengeteget verekedtünk. De tényleg, vagy háromszor agyonvert. - nevet fel, de az arckifejezése komolyságot tükröz. Tényleg nagy balhét lehettek.
- Miért?
- Mert sosem tudtam befogni a pofám. Mindig provokáltam, mert akkor nem érdekelt semmi. - húzza el a száját. - Aztán áthozták, akkor viszont már nem tudtam kivel foglalkozni, csak magammal és a gondolataimmal. Miután kikerültem a sürgősségiről, áthoztak ide. Nem voltam valami jó passzban, így Zayn nem szólt semmit, csak meghallgatott, amire már nagyon régen szükségem lett volna.
- Sajnálom, ami veled történt. - mondom halkan, a takarót markolászva.
- Ne sajnáld. Minden csak erősebbé tett lelkileg. - vonja meg a vállát, mintha semmiség lenne - Liv és Zayn rajtam keresztül ismerkedtek meg, aztán összejöttek. Először azt hittem, hogy nem fog menni nekik, mert Liv mindig is az idősebb pasikra bukott és Zayn négy évvel fiatalabb nála, dehát látod. Nagyon is jól megvannak. - fejezi be a történetet.
- Mit akarsz csinálni, mikor innen kiszabadulsz? - kérdezem fél perc csend után.
- Talán elmegyek dolgozni. Keresek valami rendes melót. - mosolyodik el halványan.
- Mennyi pénz kell... Tudod... - próbálkozom - Anyukádra?
- Még sokkal több, mint ami most van.
- Dehát a drog drága, nem?
- Drága, ha nem sürgősen kell a pénz, de nekem most kell, ezért csak olcsón tudom eladni, hogy biztosan megvegyék. Itt alig van pénze az embereknek.
- Sosem hittem volna, hogy egyszer úgy fogunk erről beszélni, mintha tök hétköznapi dolog lenne kábszerrel üzletelni.
- Most mit mondjak? Tudod már, hogy mit csinálok, nem fogok hazudni, meg úgy tenni, mint akinek fogalma sincs a dolgokról. - Egy puszit nyom az ajkamra.
- Mondjuk azt sem hittem volna, hogy egyszer veled fogok csókolózni. - jegyzem meg vigyorogva.
- Miért?
- Mert nem nézel ki olyannak, aki ennyire... Romantikus.
- Ez nem romantika. - mosolyog rám. - Csak felfedezem a területem.
- És sikerült? - vigyorgok tovább, mint aki teljesen elvesztette az eszét.
- Még nem, szóval muszáj folytatnom. - Talán teljesen elvette az eszem.