Coming Out |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑆𝑖𝑥𝑡𝑒𝑒𝑛

- Hazz... - Lou erőtlen hangjára keltem.
- Mi történt? - felülök.
- Csak gondoltam szólok, hogy nem vagyok a toppon. - nyöszörgi. - Nem akartalak először ezzel zavarni, de mégsem akarok itt meghalni melletted. - viccelődik halkan, erőtlen hangon.
- Hülye - válaszolom és átmászom rajta. - Gyere, menjünk ki a fürdőbe, mielőtt telibehányod az ágyat. - Megragadom a karját és felrángatom. Amint a fürdőbe érünk, összeesik a WC mellett.
- Hányingered is van? - kérdezem kisöpörve egy hajtincset a szeméből. Hulla sápadt.
- Nem. - válaszolja nehezen véve a levegőt és lehajtja a fejét a wc deszkára. - Rettentően büdös ez a szar, szóval mostmár igen. - folytatja pár másodperc múlva.
- Ne dőlj rá, ez undorító - szólok, de nem foglalkozik velem. - Mid fáj?
- Nem tudom - sóhajtja. - Szédülök és totál levert a víz.
- Látom, tiszta sápadt vagy. Nem ettél valami rosszat?
- Alig ettem, szóval nem - válaszolja nehezen.
- Akkor ez még mindig az elvonás miatt van?
Nem válaszol, még mindig csak kapkodja a levegőt.
Felkelek és hozok egy rongyot a homlokára.
- Feküdj le a földre.
Teszi amit mondok, én pedig ráteszem a homlokára a nedves anyagot. A mellkasa szabálytalanul, nagyon gyorsan emelkedik és süllyed. Láttam már ilyet, Gemmánál. Egyszer ketten voltunk otthon és ugyan így nézett ki. Sápadt volt, kapkodta a levegőt és folyt róla a víz. Nagyon bepánikoltam, de Gem tudta, hogy hogyan kell kezelni a szituációt, így nem történt semmi baj.
- Már jobb - sóhajt egy hatalmasat pár perc múlva.
- Még mindig kapkodod a levegőt.
- De már akkor is jobb.
- Mit csináljak, hogy még jobb legyen? - kérdezem kicsit közelebb kúszva.
- Hozhatnál egy csíkot mondjuk - vágja rá és karjával eltakarja a szemeit.
- Tudod, hogy nem lehet...
- Tudom. - aprót bólint. - Csak vicceltem.
Elmosolyodom. Jó jel, hogy ennyit viccelődik, mégha számomra nem is vicces amiket mondd.
- Nagyon hiányzik?
- A drog? - kérdez vissza.
- Igen.
- Most nem. Múlkor, mikor megrángattalak konkrétan, na akkor hiányzott. - kuncog.
- Igen, emlékszem. Még mindig itt van az ujjad nyoma a karomon.
- Nekem meg a nyakamon a szívásod - vágja rá, én pedig hálát adok az égnek, hogy még mindig el vannak takarva a szemei, és nem látja elpirult fejemet. Nos, kicsit elragadtattam magam az együttlétünk alatt.
- Úgy tűnt tetszett - válaszolom egy apró köhintés mellett. Nos igen, kicsit elragadtattam magam az együttlétünk alatt.
- Nem is mondtam, hogy nem - válaszolja, aztán saját magának megfordítja a rongyot a homlokán.
A falnak dőlök, közvetlen a feje mellett.
- Miranda megtudta, hogy mit művelünk - vallom be. Nem akartam eltitkolni, csak eddig nem volt lehetőségem elmondani.
Elveszi a karját a szeméről és felnéz rám.
- Tudja?
- Igen. Már a legelejétől lehallgatott minket. - Ásítok.
- Miranda mindig is segített nekem. Nem fog beköpni, ismerem már ennyire. - feleli.
- Igen, mondta, hogy nem szól senkinek. - Ismét ásítok.
- Már jobban vagyok. - tápászkodik fel hirtelen. - Menjünk vissza aludni, te is nagyon fáradt lehetsz.
- Biztos minden rendben?
Nem foglalkozik a kérdésemmel, csak megfogja a kezem és visszahúz a paplan alá.
- Holnap szeretnék visszamenni anyámhoz.
- Visszamegyünk - ígérem, miközben végigsimítok a karján.
Eltelik pár perc, mi pedig csak csendben bámuljuk egymást a sötétben.
- Min mosolyogsz? - kérdezem halkan.
- Semmin - rázza meg a fejét gyorsan.
- Mondd már...
- Csak... azt hittem, hogy sosem leszek többet boldog. - mondja halkan.
- Most boldog vagy?
- Szerelmes vagyok, és ez nem jó.
- Miért ne lenne jó? - Belém szerelmes? Imádom.
- Mert a szerelmes emberek mindig sérülnek. - sóhajtja.
- Nem fogsz sérülni.
- Dehogynem. - vágja rá, aztán elkapja rólam a tekintetét és a plafonra pillant. - Hamarosan elmész. - Jajj ne.
- Az még nagyon messze van.
- Minden egyes nappal egyre közelebb. - teszi hozzá.
- De minden nap be fogok jönni hozzád. Nem lesz semmi baj.
- Milyen élet az? Nem járhatsz be hozzám én még itt leszek nyárig.
- Nem baj.
- Nem kérhetem tőled ezt és nem is fogom. Inkább élvezzük ki ezt a pár hetet még, aztán majd kiderül, hogy mi lesz. Lehet, hogy te kint megtalálod az igazi párodat. Egy sokkal jobb embert, mint én.
Tényleg ennyire nem hisz bennünk? Azt mondja, hogy szerelmes, mégis el akar taszítani magától. Vagy lehet ez csak egy kifogás arra, hogy nem velem tervez a jövőben.
- Rendben. - suttogom végül. Nincs kedvem a hajnali vitákhoz.