Coming Out |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑆𝑒𝑣𝑒𝑛𝑡𝑒𝑒𝑛

- Bemutatni? - kérdezek vissza, mintha rosszul hallottam volna.
- Aha - érzem hogy bólint. - Persze csak ha van kedved eljönni velem.
- Persze - vágom rá gondolkodás nélkül.
- Szuper - válaszolja, aztán nagy levegőt vesz. - Arra is gondoltam, hogy elmehetnénk randizni.
- Most már tényleg kezdek beparázni, ki vagy te? - ülök fel nevetve és felé fordulok. - Mi ütött beléd?
- Te mindjárt elmész - válaszolja halkan.
- Még egy hónap.
- Nagyon gyorsan el fog telni.
- Tudom. Nekem is eszembe jut sokszor. - ismerem be.
- Mi volt Gemmával? - tér vissza az előző témához. - Azon kívül, hogy jó volt látni. Megmagyarázta a dolgokat?
- Igen, elmesélte.
- Éééééés? - húzza el a kérdést - Meg is osztod velem vagy annyira személyes?
- Spanyolországban volt, dolgozott. Azt mondta, hogy tudta, apa ki fog dobni, így gondolta elköltözik velem együtt.
- Miért ment el Spanyolországba? Miért nem itthon dolgozott? - kérdezi, jogosan.
- Az itthoni állások nem annyira kedvezőek az ő szakmájának.
- Miért mi a végzettsége? Űrhajós?
- Kertterapeuta. - válaszolom, és ahogy már előre gondoltam, Lou hangosan felröhög.
- Hogy mi? Kertterapeuta? Az mi? Beszél a kaktusznak meg meghallgatja a húsevő növényt? Esetleg tanácsokat is ad? - nevet megállás nélkül.
- Annyira hülye vagy! - rázom a fejem vigyorogva. - Kertészkedik az olyan emberekkel akik rászorulnak. Ez egy terápia. Járnak hozzá vakok, kerekes székesek, kisgyerekek...
- Aha, értem. - bólogat, de még mindig kuncog. - És azt is értem, hogy miért kellett külföldre mennie. A spanyoloknál tényleg ennyi debil van?
- Gonosz vagy - csapom meg a combját, aztán visszafekszem mellé. - Pszichológiát kellett tanulnia, az meg nagyon nehéz.
- Csak hülyéskedek, te is tudod. - mosolyog rám. - És, hogy megy neki?
- Jól. Nagyon szeret emberekkel foglalkozni.
- És kertészkedni gondolom - teszi hozzá vigyorogva, én pedig megrázom a fejem egy lemondó sóhajjal.
- Egyszer befizetlek egy órára, neked is jót tenne. - piszkálom.
- Majd rájössz. - vágja rá. - Akkor elköltözöl vele?
- Igen, valószínűleg összeköltözünk, de most ne rólam beszéljünk. - mondom gyorsan, mielőtt még tényleg elszólnám magam. - Hogyhogy elmehettél Jayhez?
- Briana a szokásos heti bevásárlást intézte ennek a kócerájnak, így amíg ő elvolt, én lehettem anyámmal.
- Te intézted el?
- Nem, Lya volt.
- Komolyan?
- Aha. - érzem, hogy bólint. - Amikor látta, hogy téged el sem lehetne rángatni Gemmától, lebeszélte Brianaval.
- Kedves tőle.
- Az uncsim, szerintem ez alap. Én is próbáltam volna segíteni a helyében.
- Sok helyen nem alap, hogy segítenek a családtagok. - jegyzem meg csípőből, de egyből meg is bánom. - Ne haragudj, nem akartam megint sajnáltatni magam.
- Ne szabadkozz. - szól rám, így inkább csendben maradok. - Holnap le kell adnom egy adagot.
Egyből tudom miről beszél, nem is kell rákérdeznem.
- Nem akarod, hogy én csináljam?
- Halál béna csempész lennél, szóval nem. - nevet.
- Nem fogsz... tudod... újra elcsábulni? - kérdezem aggodalmas hangsúllyal.
- Más sokkal jobban csábít jelenleg. - mondja, miközben egyik kezével átölel és feljebb húzza a pólómat. Elakad a lélegzetem az érintésére.
- Micsoda? - nyögöm ki, és egyre szaporábban veszem a levegőt, ahogy egyre lejjebb halad.
Lou feljebb mászik, egészen a fülemig és megharapja a fülcimpámat. Élesen beszívom a levegőt.
- Hát, mondjuk egy kertterápia, az most nagyon jól esne - válaszolja és nevetve elhúzódik.
- Annyira szemét vagy - csapok hátra sértetten.
- Aludjunk. - jelenti ki még mindig kuncogva.
- Aludjunk? Ember fel vagyok izgulva! - rivallok rá.
- Az szar. - jegyzi meg szórakozottan.
- Mi az, hogy az szar?! - fordulok felé hirtelen, viszont nem veszem észre, hogy mennyire közel van, így erősen lefejelem. Mindketten a fejünkhöz kapunk és szitkozódva dörzsölgetjük a fájó pontot.
- Kell neked itt össze-vissza ugrálni. - mondja.
- Kell neked itt össze-vissza fogdosni - vágom rá.
- Mármint itt? - kérdezi és kezével hirtelen megragad a boxer vékony anyagán keresztül.
- Kegyetlen vagy - válaszolom visszatartva a levegőt. - Ha most nem folytatod, amit elkezdtél, esküszöm kidoblak innen. - fenyegetőzök remegő hangon.
Nem vicceltem, tényleg kidobtam volna.