Coming Out |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝐹𝑖𝑣𝑒

Rajzultunk és beszélgettünk egészen hajnalig, mert akkor elzavartak minket aludni, mire mi bevonultunk a szobájába és ott folytattuk. Bárkivel, akivel eddig ilyen hosszan voltam, itt már rég elakadt a beszélgetés, de Brandonnal más. Mindig felhozott valami új témát, nekem pedig be sem állt a szám egész éjjel.
- Aludnunk kéne. - jegyzem meg egy ásítás mellett. - Lassan reggel van.
- Lehet. - válaszolja, de aztán felhoz megint valamit, amiről ismét sok-sok percig beszélünk.
Reggel kopogásra ébredek.
Feltápászkodom az ágy végéről ahol sikeresen elaludtam az este.
- Menj el... - nyöszörgi Bran a másik végéből, de nem hiszem, hogy az illető távozna, így az ajtóhoz megyek.
Niall összeráncolt szemöldökkel pillant rám.
- Nem akartalak zavarni titeket, de mindjárt kezdődik az óránk.
Branre pillantok a vállam felett, aki még mindig alszik.
- Nem lehetne, hogy ma kihagy egy napot?
- Ne viccelj, ez az első napja, nem hagyhatja ki... - rázza a fejét Niall.
- Nem akarom felébreszteni.
- Én viszont igen - azzal bemegy mellettem a szobába. - Brandon!
- Hagyj... - nyöszörgi.
- Nem hagylak, kelj fel. - hozzávágja a farmerját amit este még a székre rakott le.
- Nem akarok.
- De pedig muszáj. - Niall megfogja Bran egyik bokáját és húzni kezdi.
- Niall! - nyögi a másik álmosan és megkapaszkodik az ágy szélébe, de a szőkeség amilyen vékony, kétszer olyan erős, így ő kerül ki győztesen a szituációból.
- Kint várlak.
- Nem fog békén hagyni amíg nem mész vele. - mondom lepillantva a földön heverő Brandonnak.
- Nem kedvelem a barátaidat. - jegyzi meg nevetve mikor felhúzom a földről. Egy fejjel nagyobb nálam, így fel kell néznem rá, olyan közel áll.
- Mostmár a te barátaid is. - mosolygok rá, csak hogy mondjak valamit. Ő is mosolyogni kezd, de nem lép el, hanem a kezével végigsimít a karomon. Az érentése olyan, mintha kicsi áramütéseket kapnék.
- Menj, mert elkésel. - nyelek egy hatalmasat.
Bólint, aztán még utoljára elmosolyodik, végül ellép tőlem. Felkapja a farmerját és egy másik pólót is felvesz.
- Majd csukd be az ajtót mikor elmész. - mondja mielőtt még egyedül hagyna.
Kell pár perc mire megnyugszom. Az előbb flörtölt velem, ez nem is kérdés.
- Istenem, úgy érzem magam, mint valami szerelmes, tinilány. - mesélem Victorianak a hallban üldögélve.
- Nem tudtam amúgy, hogy meleg. - válaszolja.
- Nem is az, mert tegnap mesélt a volt barátnőjéről. Biszexuális talán, vagy nem is tudom... Teljesen össze vagyok zavarodva.
- Miről beszélgettetek még?
Ekkor Grace rohan oda hozzánk.
- Engem se hagyjatok ki a pletykákból. - mondja izgatottan és letelepszik mellém.
- Harry szerelmes. - avatja be Victoria.
- Mi? Jézusom, ki az?
- Nem vagyok szerelmes. - védekezek egyből, de meg sem hallják.
- Brandon.
- Brandon? - kérdez vissza fülig érő szájjal Grace.
Victoria bólint.
- Nem vagyok szerelmes belé. - ismétlem magam.
- Egész este vele voltál... - teszi hozzá Victoria, mire a másik mosolya még nagyobb lesz.
- Jézusom, lefeküdtél vele?
- Nem! Dehogyis! - teszem fel egyből védekezően a kezemet.
- Nem hiszek neked. - teszi karba a kezét.
- Pedig igaz, tényleg nem történt semmi.
- Kivéve azt, hogy reggel majdnem lesmárolta Harryt és simogatta is. - jegyzi meg Victoria halkan.
- MIII?! - visít megint Grace.
- Köszi szépen - nézek szemforgatva az árulóra.
- Bocsesz. - mosolyog rám.
Ekkor Brian is megérkezik.
- Mizu srácok?
- Harry bepasizott! - meséli izgatottan a barátnője, miközben a recepció felé tereli Briant, magunkra hagyva Victoriával.
- Na jó, elég. Nem pasiztam be... - Ismét senkit nem érdekel amit mondok.
- Alig két napja ismered. - fordul hozzám Victoria.
- Tudom. - sóhajtom.
- Tényleg szereted?
- Nem!
- De azért tudnád szeretni.
- Nem tudom mit érzek. - vallom be végül. - Nem vagyok szerelmes belé.
- Látszik rajtad, hogy milyen hatással van rád. - jegyzi meg. - Csak arra kérlek, hogy jól gondold át mit teszel. Itt lesztek mindketten még egy ideig, nem lenne jó ha rossz vége lenne ennek az egésznek köztetek. Csak akkor menj bele, ha biztos vagy benne.
- Meg persze ha ő is akarja.
- Az alapján amit elmondtál, akarja.
- Gondolod?
- Biztos vagyok benne.
Elmosolyodom.
- És amúgy... - vált témát. - Mi van Louval?
- Hát, vele meg főleg semmi.
- Úgy értem, hogy még mindig bejön?
- Nem gondoltam rá az elmúlt két napban, az az igazság. Valószínű az csak egy fellángolás volt iránta.
- Akkor jó, mert holnap együtt mentek Mirandához.
- Mi? Honnan tudod?
- Ahonnan mindenki. Kint van az ajtaján, hogy ki, mikor és kivel megy.
- Még nem láttam, de akkor majd megnézem. Te voltál már vele?
- Igen.
- És milyen? Úgy értem, hogy más amikor nincsnek körülötte a haverjai?
- Ez attól függ kivel van, nem attól, hogy vannak e körülötte. Amikor ti beszéltetek a szobádban, akkor más volt?
- Nem tudom milyen alapból, azaz igazság, de azért tartok tőle. Itt mindenki azt mondja, hogy maradjak tőle távol, mert drogozik.
- Zayn is drogozott, de te is tudod, hogy milyen valójában. Okos és jó srác.
- Már nem szív, vagy mi?
- Nem hiszem. - válaszolja.
Egy kicsit mind a ketten a gondolatainkba merülünk, aztán én szakítom meg a csendet.
- Van olyan titkod, amit alog bírsz magadban tartani és néha úgy érzed, hogy el kellene mondanod valakinek?
- Mindenkinek van ilyen titka.
- Hogy bírod ki, hogy nem mondod el?
- Nehéz, mert bármikor elszólhatom magam, de megpróbálok figyelni rá.
- Múltkor kérdezted, hogy miről beszéltem Louisval, emlékszel?
Bólint.
- Amit ott mondott... Azok nagyon komoly dolgok.
- Elmondhatod, ha gondolod. Megbízhatsz bennem.
- Nem tudom... Beszélni akarok róla, de nem is akarom elárulni őt.
- És ha vele beszélnél erről?
- Louisval?
- Igen. - bólint.
- Nem lehet. Tudod, ezek nem olyan dolgok, amit csak simán megkérdezhetek. Nem csak hozzá fűződnek, de azok a személyek nem is tudják, hogy én tudom a titkaikat... Én pedig, néha úgy beszélgetnék velük erről. Nem tudom, értesz e...
- Értelek, de ezt neked kell eldöntened.
A kezembe temetem az arcomat.
- Haza akarok menni.
- A szüleidhez?
- Nem... Valahova máshova, csak el innen, mert ebbe bele fogok őrülni.