Coming Out |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑇𝑤𝑒𝑙𝑣𝑒

A fejemben egész este két dolog kattogott. Az egyik, a nadrágomba tekert kábítószer, ami még mindig a székemen pihent, a másik meg Louis tette.
Nem akartam veszekedni, csak el akartam mondani az igazat. Olyan szintre emelkedett a kapcsolatunk, ami hihetetlen számomra, és nem akartam, hogy később derüljön ki mennyire nem akarom, hogy ezt csinálja. Viszont mikor bevallotta, hogy még mindig drogozik, félig összetörtem. Egyből kattogni kezdett az agyam, hogy akkor a tetteit nem is ő irányította és valójában ha tiszta lenne, nem akarna ennyire.
Megfogom az összegöngyölt farmert és széthajtom. Először tanácstalanul állok a szobában, aztán eszembe jut valami. Felemelem a matracot és aláteszem a kábítószert. Régen otthon mindig ide dugtam el azokat a dolgokat amiket nem akartam, hogy bárki is megtaláljon. Mai napig tele van képekkel, jegyzetekkel, levelekkel. Remélem még mindig nem járkál senki a szobámban és nem vették észre.
Óvatosan kinyitom az ajtót, aztán felosonok Victoria szobájához. Út közben akaratlanul is elmegyek Louis szobája előtt, és ettől görcsbe rándul a gyomrom.
- Gyere - áll el egyből az utamból, hogy magunkra tudjuk csukni az ajtót.
- Elmegyek akkor venni valamit. - avatom be a tervembe. - Kéne valami pénz, mert nekem már nincs.
- Persze, ne aggódj, majd Louis ad. - elhúzom a számat a nevét hallva.
- Ezt kétlem. - válaszolom halkan.
- Hogyhogy? - kérdez vissza.
- Most... Kicsit haragszunk egymásra. - szépítem a helyzetet.h
- Mi? - rázza a fejét. - De egy órája még...
- Tudom. - vágok közbe.
- ...szemmel faltátok egymást. - fejezi be csak azért is. - Vagyis ha jobban belefondolok ő már rendesen is falt.
- Tudom. - ismétlemegy apró sóhajjal, aztán nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg. - Te tudtad, hogy még mindig csinálja?
Vee hallgatása többet mondd minden szónál.
- Miért nem szóltál?
- Azt hittem, hogy te is tudod. - vonja meg a vállát. - Már sokkal jobb, mint volt. Nem láttad, hogy előtted milyen állapotban volt. Most csak nagyon ritkán észrevehető, de akkor sem sokat nyom. - válaszolja.
- Miért eddig milyen volt?
- Mikor Theo itt volt, rettenetesen sokszor csinálták. Mikor elvitték, leállt egy kicsit, de aztán ismét kipróbálta és onnantól nincs megállás. - magyarázza. - Amikor megérkeztél, még jobban csinálta, de aztán egyre kevesebbet.
- Miattam? - kérdezek rá.
- Ha egy romantikus filmben lennénk, azt mondanám, hogy igen, de mivel nem vagyunk, ezért csak az igazat tudom mondani. Kell a pénz az anyukája műtétjére és minnél kevesebbet használ ő a porból, annál többet tud eladni és annál több pénzt keres.
- Értem - nyögöm ki. Azt akartam hallani, hogy igen, miattam állt le, de igaza van Victoriának, ez közel sem egy romantikus film.
- Megyek, beszélek vele. - szól. - Maradj itt, mindjárt itt vagyok. - azzal magamra hagy.
Leülök az ágyára és akaratlanul is a történteken gondolkozom. Utána kellett volna mennem és bocsánatot kérni. Sőt, fel sem kellett volna hoznom ezt az egészet. El kellett volna tekintenem amellett, hogy a pasim egy díler és drogfüggő, akinek még hangulatingadozása és dühkezelési problémái is vannak.

◇◇◇

Vee szerencsére pénzzel tér vissza, amit a markomba nyom, illetve Gracet is hozza magával, aki ragaszkodik hozzá, hogy velem tart, így együtt indulunk ki. Megvárom, míg senki nem figyel, aztán megmutatom neki a szokásos ablak-kimászós expedíciót.
Körülbelül fél óra alatt megjárjuk az egészet. Csak dobozos, előre becsomagolt süteményt találtunk, így be kell érnünk ezzel. Grace felcipelte Victorianak, miközbe én visszalopóztam a szobámba.
Éppen fürdéshez pakoltam össze a cuccaimat, gondolva, mikor kopogtak. A szívem hevesen vert miközben az ajtóhoz sétáltam.
- Csak elbúcsúzni jöttem. - mosolyog rám Niall.
- Hallottam, hogy elmész. - mosolygok rá és elállok az útjából, hogy be tudjon jönni.
- Igen, kora reggel jönnek értem. - ül le az ágyamra, totál otthon érezve magát.
- Mit fogsz csinálni? - ülök le mellé az egyik székre.
Megvonja a vállát.
- Talán visszamegyek a suliba. Talán dolgozok.
- Hogy leszel? Hogy fogod legyűrni ami kint vár? - kérdem az öngyilkosságaira utalva.
- Azt sem tudom, de meg kell próbálnom. - vonja meg ismét a vállát. - Tudod, bármilyen rossz is ez a hely, szereztem sok barátot, akikkel tartani szeretném a kapcsolatot. - folytatja. - Köztük veled is.
- Megadjam a számom, vagy hogy?
- Twitteren kövess be és ott megbeszéljük a többit. - adja oda a telefonját, amit ezek szerint visszakapott. Gyorsan előveszem a sajátomat és megkeresem Twitteren.
- Megvagy - nyújtom vissza a készüléket.
- Veled mi lesz itt? - kérdezi most ő.
- Hogy érted? - kérdezek vissza, nem egédzen tudom az életem melyik részére utal.
- Ne tegyél kárt magadban kérlek. - nyúl a térdemhez és ráteszi a kezét, hogy biztosan figyeljek a szavaira.
- Nem fogok. - ígérem meg.
- Neked sincs már sok, másfél hónap és találkozunk kint. - vigyorog.
- Remélhetőleg. - bólogatok. - A többieknél voltál már?
- Nem, hozzád jöttem először, úgyhogy megyek is, mert rengeteg pakolni valóm van még. - pattan fel. - Vigyázz magadra. - ölel meg szorosan, aztán kimegy a szobámból. Remélem örülni fog a kis meglepetésünknek.
Miután lelépett, úgy döntöttem, hogy tényleg el kell mennem fürdeni, mert az egész napos rohangálás szaga érezhető volt rajtam. Szerencsére senki nincs már ilyenkor a fürdőben, mindenki lebonyolítja még vacsora előtt, így nyugodtan le tudtam tusolni, aztán a nadrágomat bedobtam az egyik szennyestartóba, a többi ruhanemű mellé. Louis azt mondta, hogy én mossam ki, hogy véletlenül se találja meg senki más, de nem hiszem, hogy bárki is észrevenné, így inkább a könnyebb utat választottam és a személyzetre bíztam a tisztítást.