ᴏᴄᴇᴀɴ ʙʟᴜᴇ ᴇʏᴇs

#33

| 01. 28. |

Már reggel tudtam, hogy ez egy hosszú és unalmas nap lesz, testvéreim pedig pont az ellentétét fogják érezni. Nem azt mondom, hogy nem jól viseltem a hideget, te pár bálna nem ér nekem annyit, hogy kint fagyoskodjak. Ráadásként szolgál az is, hogy most nem magunk vagyunk a hajón.

-Minhooo! Tudtad, hogy rengeteg ember jön ide bálnalesre, de igazából nem ajánlják mert északon több szerencsével jár az e–

-Ahaaa...

-Hé, téged nem is érdekel, amit mondok? Na ki vele, mi a baj?

-Fázok. 

-Hát jó, akkor ne mondd el. Viszont most megyek vissza mert a közelben láttunk pár orkát!

-De tényleg csak ez a bajom...azt hiszem.

Ahogy ültem a kabinban és nézegettem a feljegyzéseket, amiken angol mondatok sorakoztak, csak két dologra tudtam koncentrálni és az egyik az az volt, hogy hogyan lehetnek itt orkák, ha ilyenkor kicsi az esély a megjelenésükre? Az orkák egyáltalán bálnának számítanak? Amint elhessegettem ezt a gyermeki gondolatot, a társaság nagy része bejött hozzám és készen állt a hazamenetelre, hisz valahogyan már késő délután lett. Út közben elgondolkoztam a másik dolgon, de szerintem, ha megkérdezném magamtól, miért jutott eszembe, hülyébben jönnék ki, mint a bálnákkal.

-Kérsz vacsorát?

-Nem, szerintem ma egyből megyek aludni.

-Minho biztos, hogy minde–

Nem vártam meg, míg Chan befejezi a mondatát. Fáradt voltam már. Ahogy leültem a fotelba szinte már ott el tudtam volna aludni, ám valami elterelte a figyelmem. Egy boríték pihent az asztalomon.

-Chan! Becsuktad a bejárati ajtót? —kiáltottam bátyámnak.

-Hát én nem. Miért kérded? 

Nagyot nyelve bontottam ki a fehér borítékot, amiben egy korábban kapott ismerős levél feküdt, igaz, más idézettel, de ugyanazzal a dátummal.

"20190711
"Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal." -Kahil Gibran"

Amint elolvastam, ismét magam előtt láttam a pár nappal korábban történteket. Gondolkodás nélkül rohantam ki a szobából, kezemben szorongatva a piros sálat, amit még ő adott nekem és legalább úgy néztem körbe, mint aki most tévedt el a világban.

-Minho? Lee Minho, te vagy az?