ᴏᴄᴇᴀɴ ʙʟᴜᴇ ᴇʏᴇs

#39

| 07. 11. |

-Nagyon aranyos a mamuszod. Ez most a divat?

-Mindjárt ráhúzom a fejedre és akkor kérdezd meg ismét!

A kettőnkből kitörő hangos és vidám nevetés zengte be a kicsiny utcát, ám nem sokáig tartott, hisz hamar felváltották könnyeink és szipogásaink.

-Ha most bejelented, hogy ismét csak pár perced van... én esküszöm elrabollak, Sungie. —jelentettem ki, majd rátettem pufók arcára a kezemet.

Jisung először csak mosolygott rajtam, majd pár perc után lenézett maga mellé, ahol két nagy sporttáska pihent, majd mikor visszanézett rám, erősebben kezdett sírni és egy még nagyobb mosolyra húzta száját.

-Szerinted hova indultam egyedül és ezekkel? Túrázni? —egy nagyobb hatásszünet után, mikor végre felfogtam a helyzetet, barátom folytatta— A testvéreid úgy tervezték, hogy majd a házatokban ér a meglepetés, de kicsit később indultam, pont azért, hogy így út közben elkapjalak.

Jisung szavai villámcsapásként értek, ezért az én szememből is egyre hevesebben indultak meg az örömkönnyek.

-Szóval te most már...velünk maradsz?

-Én, de csakis veled! Megígérem. 

Figyeltem ajkait, ahogy ezek a szavak kijönnek rajta, majd nem sokat tűnődve, rájuk tapadtam és csókolni kezdtem őket. Szinte annyira boldog voltam, mint mikor megfogta a kezemet azon az elhagyatott szigeten, vagy mikor eljött értem Izlandra. Miközben hazafele igyekeztünk, többször is meg kellett állnunk, mert egyikünk sem hitte el, ami történik. Vigyorogva kopogtunk be az ajtón, amin keresztül hallani lehetett, amint Chan mérgelődve közeledik.

-Ez a Jisung, hogy nem képes időben ideérni... Legközelebb nem adok neki pénzt semmire!

Mikor az említett tárgy kinyílt, berohantunk és ignorálva a testvéreim, illetve a másik három meghívott fiú kérdéseit, elkaptam Jisung kezét és a szobám felé futottam vele. Amint beértünk a szobába, kulcsra zártam az ajtót és átöleltem Jisung vékony derekát. Egy darabig szavak helyett csak egymás légvételét hallgattuk és illatát ittuk be magunkba, de mikor meg is szólaltunk, tökéletesen be tudtuk fejezni egymás mondatát.

-Mindennél...

-De még a saját életemnél is jobban...

-Szeretlek.

—Vége—
2020.06.16.—2020.09.04.