ᴏᴄᴇᴀɴ ʙʟᴜᴇ ᴇʏᴇs

#4

| 07.04. |

-Miiiiinhooooo! Seungmin azzal fenyeget, hogy bedobja az alsóm a vízbeee!

-Ugorj utána...

-Mi?!

Utáltam a hajón aludni, de azt még jobban, mikor megzavartak pihenés közben. Letéve a könyvet, mit épp olvastam, Chan felé vettem az irányt, ki ismét a papírmunkát választotta, pihenés helyett.

-Hyung, ments meg.

-Hmm várj egy picit...

Pont a hajóorra felé néztem, a szél pedig kellemesen játszott gesztenyebarna tincseimmel, melynek hatására elmosolyodtam. Seungmin, miután végzett Changbin csesztetésével, beindította a motort.
"Irány a sziget", gondoltam magamban.

(...)

Sosem fogom megunni azt a látványt, amikor a sötét óceán vize, átváltozik átlátszó, kristálytiszta színűvé, melyben a növények nem győznek jobban terjeszkedni és játékosan úszkálnak az apróbbnál apróbb élőlények.

-Seungmiiiiin! Állj meg kérleeeeek!

-Pedig majdnem odaértünk...

A hajónk megállt, a horgony leereszkedett, mi pedig a késő délutáni nappal megsütve vártuk, Felix és Changbin mikor fejezik be a bohóchalak fotózását.
A korláthoz léptem, nemsokkal később pedig, legfiatalabb testvérem is csatlakozott hozzám.

-Chan és Seungmin is felkapták már a búvárruhát. Azt mondták, ők láttak egy eddig ismeretlen korallsügér fajt.

-Meddig maradunk?

-Nem tudom, de ma túl erős a nap, én így már nem mennék a szigetre.

Végül tényleg nem mentünk. A srácok túlságosan el voltak foglalva a halakkal, feljegyzésekkel. Még mindig a korlátot támasztottam, a szigetet fürkészve, mikor megláttam...valakit?
Látta a hajót.
Látott engem is.
Tudom, hisz ránéztem.
Viszont megijedt, visszament a bokrok közé...és és és...amúgy is, túl gyorsan történt, nem tudom ember volt e vagy állat.
Legalábbis...ezzel próbáltam leplezni, gyermeki kíváncsiságomat.