ᴏᴄᴇᴀɴ ʙʟᴜᴇ ᴇʏᴇs

#12

| 07.11 |

Mikor megérkeztünk, kölcsönadtam neki egy felsőt és egy alsót, majd megmutattam neki a fürdőt. Mindeközben nem mert a közelemben lenni. Halkan járkált pedig csak mi ketten voltunk itt. Amint végzett mindennel, leült a jövőbeni ágyára, én pedig vele szembe. Mivel Hyunjinnal vagyunk egy  szobában, megkérhetem, hogy a kedvemért aludjon Seungmin ágyában, hisz a fiatalabb úgyse alszik sokat. 

Ökölbe szorított kézzel ült, a fejét lehajtva. Legszívesebben mellé ültem volna...átöleltem volna.

-Milyen...hónap van?

-Július. Pontosabban július 11. 

A dátum hallatán becsukta szemeit. Úgy tűnt, mindjárt elsírja magát. Megszorítottam a matracot, amin ültem. Fáj így látnom, pedig...nem is ismerem.

-Minho, bent vagy?

Hirtelen egymás szemébe néztünk. Tengerkék szeme szinte viharossá változott a könnyektől. Összekuporodott...magára húzta a takarót és valamit mondott, de nem sikerült kivennem.

-Igen, megyek.

Kilépve a kabinból, Chan kivételével, a fiúk körülálltak. Kérdések helyett kíváncsian tekingettek mögém, mire becsuktam az ajtót. 

-Hyunjin, ha nem gond, amíg haza nem érünk, tudnál Seungmin ágyában aludni?

-Persze, de–

-Chanie hyung? Beszélhetünk?

Testvérem aki a korlátot támasztotta, nagyot nyújtózott és elindult a hajó orra felé. Míg a fiúk beindították a hajót és elkezdtek feljegyzéseket írni, egy hosszú ölelést kaptam Chantól.

-Minho?

-Huh?

-Megtudtál bármit is róla?

-Nem... Nem akartam kifaggatni. Eléggé félős. Viszont, mikor megmondtam neki a mai dátumot, kis híján elsírta magát.

-Nem csoda...ki tudja mennyi ideje lehet a szigeten. 

(...)

Már lefeküdtem és készültem elaludni, mikor felém fordult. Nem volt nagy a kabinunk, a két ágy között talán egy méter volt, így amikor kidugta a fejét a takaró alól, meg tudtam figyelni arca vonásait. Nagyot nyelt, majd belenézett azokkal a csodás szemeivel egyenesen a lelkembe.

-A ne...nevem...Ha...Han Jisung.

-Nagyon szép neve–

-Jó éjt.