𝑯𝒊𝒎-Vkook-

🎟1🎟

Najó, ennél jobban se indulhatna a nap. Hogy hogyan is értem? Nos kezdjük az elején. Kim Taehyung vagyok, tízenegyedikes gimnazista művészeti suliba. De ennyi elég is. 

-Tae,ha nem tolod le a segged,buszozhatsz a suliba-ordibált fel Yeji,s nem sokkal később már az ajtóm vágódott is ki.Na igen,a szobámba belibbenő afro hajú idóta ,drága legjobb barátom Hwang Yeji. Pólyás korunk óta ismerjük egymást az én anyukám,és az ő apukája,már általános óta legjobb barátok .

-Állat orvos irta fel,hogy folyton ordibálnod kell?-ültem fel,hozzá vágva az egyik párnámat. 

-Nem lenne muszály ,ha nem volnál egy lusta majom.-ugrott rám,s elkezdett hemperegni,mint valami partra vetett hal.Megfogva fordítottam le magamról ,majd elkedztem öltözködni,míg Yeji a hátát fájlalva  tápászkodott fel.-Mondtam már ,hogy cseszd meg?

-Sokszor-vigyorogtam rá.-Na gyerünk .

-Jó reggelt kicsim-mosolygott anya a teraszon ülve,míg Sooyae-val reggeliztek.

-Nektek is,de mi most rohanunk,Yeji miatt késésbe vagyunk-pusziltam az arcára,majd elindultunk ki. Na igen,kettőnk közül,csak Yejinek van jogsia,én félek a vezetéstől. És ,minek,ha van egy saját sofőröm.

-Egyszer,esküszöm,kilöklek a kocsiból,miközben megyünk-vert vállba amint beszálltunk.

-Hé,ne bánts mindig.

-Én nem-emelte fel kezét,majd nevetve indította be az autót. Egész úton arról beszéltünk,hogy már jézus tizenegyedikesek vagyunk,jövőre már végzőssek leszünk,aztán megérkesztünk a suliba.-Le kéne tenned a jogsit.

-De nem kell,mert van egy édibédi kis sofőröm.-kezdtem el gügyödni,megcsipkedve az arcát. 

-Ne csipkedj,hülye-csapta el a kezem,majd kiszálva indultunk be a suliba. Yeji-t nagyon sokan bámulták meg ,mert eléggé sokat változott a szünet során. Értsétek úgy,hogy eddig ő volt az a tipikus lány,aki senkivel se beszélt,persze rajtam kivül,most pedig,szöges ellentéte lett magának .A haja színes lett,haspólót hord,és rövid szoknyát. És ez volt a balhé kiváltó okának. 

-Wow,a kis nyuszi Yeji egy vadmacska lett.-csapott az egyik végzős Yejin hátsójára. 

-Hé,seggfej,jobb ha ezt nem ismétled meg.-álltam be Yeji elé. A srác sokkal magasabb volt mint én,de ha Yejiről volt szó,bárkivel verekedek. 

-Jahj,de nagy lett a te szád is ,te kis görcs-nevette el magát-Nagyon véded,tán titokba dugod?-nos ,nagyon higgadt ember vagyok,de ez,felcseszett,s ez volt a kiváltó oka,annak,hogy behúztam neki,és meglepettségemre,betalált. -Most meg halsz-rántott el,majd letaszítva a földre kezdett el püfölni. Az orrom tuti vérezni kezdett,de hála első ütésemnek,az ő szája is vérzett. 

-Elégg-rántotta le rólam valaki,aki nem más volt mint Jungkook. Nos igen,Jeon Jungkook,végzős,igazi profi kosaras,egy adonisz,és egybe Yeji bátya. Ő volt az,aki rávezetett,hogy lehet,nem csak a lányok érdekelnek. Mind ez a tizenharmadik szülinapunkon kezdődött. Pár srác,szivatni kezdett,de Jungkook megvédett. Vissza térve,Jungkook mostani mentő akciója,oda jukadt ki,hogy végül a srác Jungkooknak esett neki.

-Hé,álljatok le!Álljatok már le!-kiabálta Yeji,míg felsegített. Én oda léptem,de nem a legjobb időpontba,hisz mikor Jungkook húzott volna be a srácnak ,pont akkor akartam lehajolni,hogy leszedjem,de Jungkook orrba vágott. 

-Elég!Mind a hárman az igazgatóiba .MOST!-szedte le Jungkookot az igazgató helyettes,majd a suli épülete felé mutatott. A srác,elmenve lökött fel majdnem,de Jungkook kezem után nyúlva húzott vissza,majd rám se nézve ment ő is a srác után. 

Bent,hosszas percek után ,az igazgató behívott mind a hármunkat .

-Ki kezdte?

-Ő volt-bökött rám a srác.

-Te kezdted te hegyomlás-szóltam vissza.

-Még egy szó és az orrodat töröm be.-ugrott volna fel ,de Jungkook vissza lökte a székbe. 

-Azt kérdeztem ki kezdte. Namjoon,és Jungkook ,nektek nem ez az első esetetek-morogta az igazgató. 

-Most én csak le akartam állítani,mivel ez-bökött Namjoonra -neki ment Tae-nek. 

-Nehéz ezt elhinni,Jungkook.De ha nem beszéltek,ugyan annyi büntetést kaptok. Egy hét büntetés suli után.

-Mi?Én soha nem kaptam még büntetést-pánikoltam be teljesen. 

-Meg is látszik te gyökér.-kelt fel Namajoon,majd kiment. Az igazgató intett,hogy menjünk mi is. 

-Te késztetést érzel,hogy minden bunyóba benne legyél?-fordultam felé,amint leértünk a folyosóra. 

-Mások nem így szokták megköszönni,ha valaki segít nekik. -dobott eggyet táskáján,s zsebre vágva kezét fordult felém. 

-Bocs,hogy nem kértem a segítséged ,és nem ugrok a nyakadba,mint a lányok. 

-Nem is mondtam ,hogy tedd ezt. És amugy is ,a verekedés,pedig olyan mintha az öcsémet verték volna meg. Nem hagyhattam.-rántott vállat,majd elindult. 

Igen,ez a baj,az öccsének tart.