𝑯𝒊𝒎-Vkook-

🎟26🎟

Az asztalnál ülve, kora reggel, anyával kávézva, olyan álomszerű volt minden. A sok idegesség és sírás után, most itt ülök, vele magam mellett, miközben Jungkook, Yeji bátyja, egy velem egynemű, a párom fent alszik az ágyamban, és anya ezt tudja, és elfogadja.

-Tae... min gondolkozol ennyire?

Átkarolva engem kortyolt bele kávéjába majd meg szorongatva engedett el, szemeit rám vezetve. Nyugodtság és egy kis álmatlanság villant meg bennük, száján pedig egy nyugodt mosoly csücsült.

-Csak.... boldog vagyok most. Te is tudod, Yeji is, a szüleik is és el fogadjátok.Ez nagy megkönnyebbülés.

Mosolya nagyobb lett, majd teljesen felém fordulva ölelt meg. Egy aprót szippantott hajamba, és egy puszit hagyva ott engedett el.

-Szeretlek kincsem.

-Én is téged.Felmegyek ha nem baj..

-Dehogy baj, addig csinálok valamit reggelire. Mit ennél szívesen? -pattant fel, elvéve bögrémet, és sajátjával együtt berakta a mosogatóba.

-Palacsintát-keltem fel, s egy kézzel átkarolva döntöttem fejem övére.

Bólintva indult el ki a konyhából, olyan címszóval, hogy felmegy felöltözni, és majd utána neki lát a reggelinek, én pedig menjek fel Jungkook-hoz, és keltsem fel. Nem is kellett kétszer mondania. Szépen, ráérőssen sétáltam fel az emeletre, s amilyen hallkan csak tudtam benyitottam. A szobába az egyik rossz redőnynek köszönhetően nem volt annyira sötét, így láthattam Jungkook hűlt helyét az ágyon. Szemöldököm ráncolva léptem beljebb, körbe nézve, hogy merre lehet.

Hátam, miliszekundumok alatt simult a falapnak, drága párom pedig nekem.
Egyik kezét derekamon pihentette meg, míg másikkal tarkomra fogott, gondolom azért, hogy ne fejeljem meg annyira az ajtót.
Száján érezni lehetett a fogkrém mentolos ízét, ezek szerint már fent van egy ideje.

Kuncognom kellett amint eszembe jutott az első józan csókunk. Ugyan ebbe a poziturában.

-Mi olyan vicces? -vált el ajkaimtól, puszit nyomva arcomra. Kezét elvette tarkómról, arcomra simítva vele.

-Emlékszel... Jennie bulia utáni napra?

Mosolyom nem tudtam vissza fogni teljesen, így ajkaimba harapva tűrtőztettem magam. Láttam agyában azt a bizonyos karikát, ami akkor jön elő, ha valami alkalmazás sokáig tölti magát.

-Segítek. Azt hitted, hogy kiesett az este,es el akartál menni. -ekkor láttam meg a kis felvillanást szemeibe.
Nagyot sóhajtva, egy mosolyal ajkaina morgott, s fejét a nyakamba bújtatta, mind két kezével átkarolva.

-Aznap reggel ezzel a frázt hoztad rám. Azt hittem semmire se emlékeztél.

-Színtisztán emlékeztem mindenre nyuszi-nevettem el magam. -És ez a szitu, amibe most vagyunk, nem hoz elő egy kis deja vu-t neked? Mert ez nekem nagyonm

Fejét kiemelte nyakamból, majd kettőnkre nézve kuncogta el magát, s hajolt ajkaimra újra. Átkarolva nyakát húztam közelebb, míg ő kezeit lejjebb vezetve emelt fel, úgy indulva el az ágyhoz, hova lerakva mászott felém.
Lábaimat továbbra is szorosan fontam dereka köré, ajkait el nem engedve. Lehet nem akart kora reggel olyan messzire elmenni ,mert végül leszéve lábaim dereka körül távolodott el tőlem, s csak egy apró mosollyal figyelt.

-Reggelente, sokkalta még vonzóbb vagy baba.

-Meglepő, hogy egy ideje együtt vagyunk, mégis ugyan úgy flörtölsz, mint ,mintha még csak randiznánk-karoltam át teljesen, magamhoz ölelve. Zavarba hozott ilyen, s efajta bókjaival.

-Az meglepő, hogy még most is zavarba jössz tőlem-furta fejét nyakamba, s orrát kezdte el oda dörzsölni, csikizve ezzel nyakam -Fürödjünk le, és menjünk enni.

A fürdőbe se maradhattak el megjegyzései testemre,s reakcióimra,melyeket egyes tetteivel,vagy szavaival váltott ki, így megelégelve szedtem le karjait magamról, s gyorsan lemosva a tusfürdőt, száltam is ki. Torkából olyan nevetés tört fel, amit képes lenne a legrosszabb napjaimon is felviditani.

-Siess, mert kíhül a reggeli, vagy nem kapsz-fordultam még vissza törölköző énéhez, s egy bolintást kapva,ki is léptem.

Lent anya és Soo már rég az asztalnál ültek, ami valami hihetetlen szépen volt megtérítve ,es nagyon beszélgetve valamiről fel sem figyeltek érkezésemre,addig míg még nem szólaltam.

-Bocsánat, csak fürödtünk.

-Tudjuk-vágta rá Soo pimasz mosollyal ajkain, majd anyára pillantott, akinek ennél áthatóbb se lehetett volna a pillantása.

-Áthívtam Jinyoung-ékat reggelizni, mindjárt itt vannak.

-Hogy hogy? Yeji? -kérdeztem rá, miközben öntöttem magamnak, és Jungkook-nak is teát. Meg sem figyeltem a plusz két terítéket.

-Mivel tegnap, nem csak veletek beszéltem, hanem velük is helyre hoztam mindent, ezért ez egy amolyan összeülős reggeli, egy vita után. Remélem nem gond. Yeji pedig a barátjánál van, ezért nem tud jönni.

Megrázva fejem mosolyodtam el, s bele hörpintve teámba vártam, azaz vártunk, Jungkook, és a szülei érkezésére. Az előbb említett hamar robogott is le az emeletről, mosolyogva köszönve anyáéknak. Őt is ugyan annyira meglepte az, hogy jönnek szülei mint engem, de velem együtt, ő is örült.

A reggeli jól telt el, látszott, és érezhető volt, hogy az a nyugodt hangulat, ami minden történés előtt volt, vissza tért. Anya jókat kuncogott rajtunk Jinyoung-ékal együtt. A reggeli után, Jungkook picit elvonult szüleinkel, míg mi Soyae-el lepakoltunk az asztalról.

-Tudod- ölelte át derekam mosogatás közbe Jungkook,fejét vállamra hajtva. -azon agyaltam, hogy most minden jó. Anyáék elfogadnak, anyukád is, mi pedig lassan felnőttek vagyunk. Vagyis én már az vagyok...

-Jungkook csak bökd ki-fordultam meg karjaiba, mancsaimat az övéire téve.

-Költözz össze velem. Tudom gyors, és nem is vagyunk annyira régóta együtt ehhez de sze-

Mosolyogva csitítottam le, kezem szája elé rakva. Szemei csak úgy csillogtak , mint kis gyereknek a játék boltban, s alig tudtam ellenállni a késztetésnek, hogy össze nyomva arcát gügyögjek neki.

-Szívesen össze költözöm veled.-adtam választ mondandójára, amit nem tudott befejezni miattam.

-IGENT MONDOTT! -Kiabált ki, s meg is hallottuk szüleink éljenzését. Elnevetve magam húztam le magamhoz, ajkaira hajolva.
-Cuki takarító nő leszel. -moromogta csókunkba.

Szemöldök ráncolva húzódtam el tőle, s mosolya miatt, mit villantott rám, megpöcköltem homlokát, sértetten nézve szemeibe.

-Kedves Jeon Jungkook, nem tudom feltűnt-e, de a párodnak nem az van lent mint egy nőnek, és lehet szeretek takarítani, nem az a képzettségem

-Na baba, csak vicceltem-furta fejét nyakamba, szorosan vonva magához.
Átkarolva húztam magamhoz, bele borzolva hajába, válasza erre pedig egy kuncogás volt.
Lassan kezdett el dőlöngélni velem ide-oda, s egy idő után fejét is kibujtatva nyakamból nézett rám.
-Szeretlek Tae.

-Én is téged-pusziltam ajkaira.

-Fejezd be, azután pedig nézzünk valami filmet.

-Igen is főnök-fordultam vissza a mosatlanokhoz, derekam körül egy nyúl mancsaival- És mit akar nézni az én kis nyuszim?

-Mondjuk a Kissing Booth? Maraton?

Amolyan,, ez most komoly?,, fejjel fordultam hátra, s egy puszit kapva orromra eggyeztem bele.

Az a film volt a ki indítója mindennek. No meg az a hülye buli.