𝑯𝒊𝒎-Vkook-

🎟27🎟End

Hónapokkal később.

Egy jó ideje annak, hogy az egész coming outom, azaz outunk Jungkook-al megtörtént. Az iskolában kissé megváltozott a hangulat, igaz, nem annyira sokan, de mégis egyre többen vállalják fel a szexualitásukat. Persze mint mindenhol itt is vannak olyan, akik ezt nem igazán preferálják, gondolok itt a homofób be fásult szülőkre, és édes diák társaimra.

Jungkook sikeresen leérettségizett, és azóta csak az egyetemeket nézi. Halaszt egy évet, hogy a közös kis lakásunkra, meg persze rám, több időt szánjon. Meg persze hirtelen fel ötlött az a szép gondolat szerelmem fejébe, hogy ezzel az egy év halasztással megvár, és majd együtt tudjuk kezdeni az egyetemet.
Édesnek tartottam, és tartom is a mai napig.
Anya és drága kis hugicám boldogan segédkezett a lakás bepakolásával, meg persze bele akartak lendülni abba is, hogy majd ők kidekorálják. Na ez nem jött össze nekik.

-Baba, minden oké?

Valahol hajnal három körül járhatott az idő, én pedig a konyha pulton ültem, kezembe a legnagyobb bögrénk, abban pedig tea.
Jungkook álmos mivolta nagyon aranyosan festett, főleg mikor szemeit dörzsölve jött közelebb, s lábaim közé beállva feküdt vállamra.

-Persze , hogy minden rendben, csak nem tudtam aludni.

-Az egyetem miatt? Ha igen, akkor halassz te is.

Meg kellett mosolyognom álmos gügyögését, és biztosra vettem volna, hogy ha picivel tovább maradunk kint be is alszik állva.

-Menjünk be Kook.

Bologatva indult el velem , meg fogva kezem vezetett be a szobánkba, hol elfeküdve várta, hogy én is így tegyek, csak hozzá bújva. Kérnie se kellett. Egy év alatt, az összes kis mimikáját, porcikája mozdulását megismertem, és tudom mit mikor szeretne.

Hasamra feküdve karoltam át nyakát, míg ő felém fordulva hintett puszit halántékomra, és elmormolva egy,, szeretlek,, -et húzta már is a lóbőrt. Nekem se kellett több, pár perccel később, ugyan úgy elaludtam.

=~=

Kis susmogások, Jungkook kihűlt helye, csörömpölés. Megdörgölve szemem keltem ki,makd felkapva egy random talált pulovert indultam ki a nappaliba.

-Jó reggelt drágám-mosolygott rám anya meg a nagyi.Jungkook a konyhába sürgött forgott ,s csak akkor pillantott hátra mikor meghallotta hangom.

-Nagyi,mit csináltok itt?

-Oh akkor tényleg nem tudja-kuncogott a nagyi.

-Furák vagytok-battyogtam oda hozzájuk,s egy egy puszit adva az arcukra sétáltam be Kookhoz-Jóreggelt

-Neked is baba-puszilt arcomra-Tudtál aludni?

-Persze,csak aztán valaki úgy döntött ,hogy kibontja a konyha falat

Jungkook elkuncogva magát rándott be maga és a pult közé ,s ajkaimra tapadt,szorosan fogva derekam.

-Kincseim,ha kész vagytok mehetnénk.

-Hova?-néztem Kookra ,aki csak vigyorogva figyelt majd zavart el öltözni.
Gyorsan fel is kaptam pár ruhát,megreggeliztünk és már utnak is indultunk.
Hosszabb kocsika út volt,de a nagyi pletykáival,gyorsabban telt.

-Na Jungkook, beszéltem a tulajjal,a lehetséges kutyik kint vannak.

-Kutyik?-kerekedtek ki szemeim és ide-oda kapkodtam.

-meglepetés-mosolygott Jungkook,majd kezemre fogva kezdett el húzni,s csak ekkor làttam meg a kiírás. ,,Szöuli kutya mentő menhely,, a szemeim egyből bekönnyesedtek.-ne sírj baba. Azért vagyunk itt,mert a kutya téma sokszor jött fel,én sokat vagyok anyáéknál vagy épp dolgozok,és mindig fáj egyedül hagynom téged...

-Szóval elhoztál ide?

-Igen,itt olyan kutyusok vannak,akiket valamilyen betegség miatt hoztak ide .-magyarázta miközben haladtunk befele. Megannyi édes kis dög volt ,és szivem szerint,mindet örökbe fogadtam volna. Nézelődtünk,míg el nem értünk egy kis szőrpamacshoz.-Ő úgy néz ki mint te ébredés utàn

Szellemes megjegyzésére csak egy vállom csapást kapott,majd leguggolva néztem a kis vakarcsot. Nagyon kis okos feje volt,és mintha ismerne úgy figyelt.

-Kook-néztem hátra rá,ám ő egy nem messze lévő kenelt figyelt.Felkelve néztem meg kit is néz,és valahogy sejtettem,hogy ma nem csak egy kutyussal távozunk.

-Szerelmem,mi lenne ,ha nem csak egy kutyussal távoznánk?

-Akkor az lenne ,hogy két kutyánk lenne-meghallva válaszom ,gyermekies mosoly került arcára ,és arcomra fogva csókolt meg. -Én őt szeretném

Jungkook mögém nézve bólintott,majd a másik állatra bökött.
-Én pedig őt.

Megkeresve a gondozót mondtuk el kiket is szeretnénk. A gondozo megjegyezte ,hogy amilyen a kutya ugy néz ki a gazdája,amin persze Jungkook jót nevetett.
Aláírva a megfelelő papírokat sétáltunk vissza ,plusz két pórázzal. Elsőnek az én kis arany bogaramat engedték ki,aki azonnal farok csoválva ugrált rám míg fel nem vettem.
Ezután Jungkook kiszemeltje következett,aki már kissé bizonytalanabbul jött ki. A gondozó át adta Jungkooknak a porázz,aki leguggolva kezdett beszélni a kiskutyának. A kutyus mintha megérezte volna a Kookbol árado nyugodtságot,farokcsoválva kedzte el nyalogatni.

Mosolyogva köszöntünk el a gondozótol,s két új családtaggal indultunk el ki. Anyáék két zacskonyi kajával álltak a kocsi mellett,s innen láttam már,hogy a kuytáknak valo kocsiülés fel is van húzva.

-Uram atyám,de zabálnivaló vakarcsom-mosolygott anya. -Mi a nevük?

Kérdezte mikor már elindultunk haza.

-A csöppségnek Yeontan a nagy vadállatnak pedig BamBam ,de csak azért ez a neve,mert szegényke vak az egyik szemére és mindennek neki megy.

-És a kicsinek mi a betegsége?-kérdezte nagyi miközbe Yeontant simizte.

-Neki szívbetegsége volt,a gazdája emiatt dobta el,de azóta megműtötték és a kis ketyegője jó már .

Az út további része sok csavsogással telt. Jungkook már elhatározta ,hogy hol is lesznek ,milyen kaját kapnak,és milyen lesz a nyakörvük.
Otthon,lepakoltuk a cuccokat,anyáék pedig haza mentem. A kuytusokat ,csapatmunkábam lefürdettük,ami egy elég hosszú és izzasztó dolog volt. BamBam folyton elcsúszott a kádba,mig Yeontan majdnem bele fulladt . A szárítás is nehéz volt,de a két kis majom,finom illatúan felüdtek ,a takaron össze eszkábált ágyon.
Én Jungkook mellkasán pihentem kint a kanapén,míg ő boldogan hallgatta a lejátszási listát amit indított,és fényképezte Bam-ékat.

-Ez olyan mintha egy kis család lennénk. Te vagy a férjem ,Bamék pedig a gyerekeink.

-Igen,teljesen olyan-mormogtam mellkasára-majd a gyerekeknek is eljön az ideje.

-Ezt örömmel hallom férjecském-kuncogott ,s lerakva a telefont vont magához.

-Hát még én férjem. Szeretlek Jungkook.

-Énnis téged Taehyung,nagyon. Hihetetlen,hogy pár hónappal ezelött,még képzelni se mertem volna,hogy egyszer így leszünk itt. Te a párom vagy,van 2 gyerekünk és a közös jövőt merem tervezni.

-Vannak csodák Kook.

-Igaz,mivel egy itt fekszik a mellkasomon.

-Te nyálas-néztem fel rá,majd ajkaira hajolva adtam át,minden érzelmemem.

Így alakult az,hogy végül,kikötöttem az mellett,aki sok mindenre ébresztett rá.
Jungkook,ha olvasod, holnap te fürdeted Bamékat.
Szeretlek,a te kis csókfülkés szerelmed.

The end.