𝑯𝒊𝒎-Vkook-

🎟25🎟

Feszengve álltam Jungkook mellett miközben erőt gyűjtöttem, hogy benyissak a házba. Ideges voltam. Nagyon.
Anya eddigi reakcióji, nem sültek el nagyon jól, leszámítva a mai napot.

-Tae-fogott arcomra, hüvelyk ujjával simogatva bőröm. -... nem lesz semmi baj. Anyukád hívott meg, emlékszel? Semmi hátsó szándék nélkül, azért, hogy beszéljünk. Ne legyél ideges.

-Te hogy nem vagy ideges?

Jungkook ajkait csak egy apró kuncogás hagyta el, majd egy lepke puszit adva ajkaimra fogott a kilincsre, s nyitott be.
Sooyae azonnal félénk kapta a fejét, s szinte miliszekundom alatt termett előttünk, s ölelt magához szorosan.
Picike vállai rázkódni kezdtek, viszont hátra pillanatva Jungkook enyhe, aggódó, mégis nyugodt arca fogad, s kezével egy aprót simított Sooyae hajába, ki nagy levegőt véve folytatja pityergését.

-Beköszönök anyukádnak-simitotta kezét derekamra, majd ott is hagyott minket. Soo szorítása egy cseppet lágyult, így eltolva tudtam arcára nézni. Nagy piros szemei a lelkem facsarták össze, a tudat, miszerint miattam sírt, keserű ízt árasztott szét számban.

-Ne sírj. -töröltem meg szemeit, egy mosolyt küldve felé-Ugy nézel ki,mint valami horror film karakter..

-Hogy ne sírnék te idióta? Tudod mennyire hiányoztál? -bújt újra hozzám, de már nem szorított,csupán csak bújt. -Legalább meglátogathattál volna...és a picsákat nézek ki úgy...

-Sajnálom ,és te is hiányoztál nekem nagyon nagyon-ráztam meg, megszorontgatva-de most menjünk be oké?

Bólogatva engedett el, majd ketten ballagtunk be a konyhába, hol már anya azonnal befogta Jungkook-ot a főzésbe.
Kezeim remegni kezdtek, Soo pedig ezt észrevéve fogott felőle lévő mancsomra, hüvelykujjával simogatva bőröm.

-Szia anya.

Anya abba hagyva a szeletelést nézett felénk, s egy mosolyt ejtve lépkedett elénk. Karjait óvatosan fonta nyakam köré, úgy húzva magához egy ölelésre. Csend volt a konyhában.
Én és gondolom anya is, a könnyeinket hullattuk csendben, míg a másik kettő csak meglágyult tekintettel vizslatta lényünk. Kezeimet szintén anya köré fontam, fejem vallába furva.

-Szia Tae-engedett el, mosolygós arca pedig az én ajkaimra is görbületet varázsolt.Kezeit arcomra téve törölte le könnyeim-Párolt zöldséges gombóc lesz, de lesz még mellette csirke is, és rizs.

-Milyen jó ,hogy éhes vagyok-nevettem el magam, s miután anya szabadon engedett, mi is Soo-val beáltunk segíteni, így egész hamar kész lettünk.
Vacsora közben nem igazán jött szóba a mi helyzetünk, és az elmúlt pár hét.Mindenki mesélt valami teljesen random témáról, amin vagy kacagtunk, vagy egy kisebb vita alakult ki. Mint például a film választás köztem és Sooyae közt.

Meg kell mondanom, hogy Jungkook-nak igaza volt. Teljesen feleslegesen idegesgedtem annyit az estével kapcsolatban. Anya szemébe, miközben vele beszélgetett, az a kis csillanás mi régen is megvolt, újra megjelent, ez pedig boldogsággal töltötte el egész lényem. Ezek szerint anya tényleg kezd megbékélni. Viszont, így sem mertem Jungkook-hoz bújni, vagy meg puszilni őt anya előtt.

-Nos, Soo, te menj fürdeni, hogy aztán a bátyádék is tudjanak-kelt fel anya, és kikapcsolva a TV-t indult meg a konyhába, kezében az üres poharakkal.
Tekintetem Jungkook-ra vezettem, ki ugyan úgy kissé meglepődve figyelte anyát.

-Nem is tudtam, hogy maradtok éjszakára-nézett Soo felénk egy mosolyal arcán, majd egy hatalmasat ásított.

-Én se-pillantottam Soo-ra, ki csak bólogatva felpattant, s elindult az emelet felé, hogy megfürödhessen.

Jungkook mancsát hátamra, majd nyakamra vezetve kezdte el maszirozni azt a területet, s közelebb hajolva hintett puszit arcomra. Nyugodt mosoly került fel arcomra, és hátra dőlve, szinte Jungkook karjaiba feküdtem.
Nyugtató volt a hangulat;az idegesség , mi a nap folyamán bennem volt, mintha sose létezett volna, vagy csak egy rossz elő érzet lett volna.

-Nyugodt vagy-puszilt homlokomra, s arcomra téve kezét cirogatta meg bőröm.

-Vége a drámának-hátra nyúlva kezemmel,, öleltem,, körbe derekát, kezeimet összekulcsolva háta mögött.
Kinyitva szemem mosolygós fejével nézett le rám, s előrébb hajolva csókolt ajkaimra. Rajta is érezhető volt a nyugodtság, hiszen a szokásos kissé követelőző csokjai helyett, most lassan, s kissé,, álmosan,, mozgatta ajkait.

-Tae, Jungkook, beszélhetnénk?

Jungkook ajkait elengedve néztem anya felé, ki a konyha ajtóban nézett félénk. Felkelve mind ketten csatlakoztunk anyához a konyhába ki mindannyiunknak csinált teát, majd velünk szembe le ülve nézett ránk. Szemeibe nézve sok kérdőjelet láttam, s szín tisztán hallottam, ahogy a fejében próbálja megfogalmazni kérdéseit, s azt amit mondani akar majd.

-Nos.. -kezdett bele, le nézve a kezében lévő bőrébe-... szeretnék bocsánatot kérni, mind kettőtöktől. Nagyon undorítóan viselkedtem mint veled Tae, és veled is Jungkook. Tudom a bocsánat kérésem nem fogja semmissé tenni azt a tényt,hogy embertelenül kezeltelek titeket. Nem szabadott volna hagynom, hogy a negatív, rossz gondolataim, és a társadalmi előítéleteim elvakítsanak.

Szemeibe újra könnyek gyűltek, így átülve mellé öleltem magamhoz.

-Borzalmas anya vagyok, azonnal elítélteket mind kettőtöket, ahelyett, hogy elfogadtam volna azt, hogy szeretitek egymást, hiszen én is szeretlek titeket.

-Hé,nem vagy borzalmas anya, ezt verd ki a fejemből. Nem foglak, és fogunk azért elítélni, mert ez történt.

-Pontosan. Más szülők rosszabbul reagáltak volna erre, és te is reagáltattál volna sokkal rosszabbul. -segített be Jungkook is, anya kezére fogva. -De most viszont itt vagyunk.

-Igen, és most ez a lényeg, ami a múltba történt az ott is fog maradni Nem változtatja meg semmi se már.

-Tudjátok-szipogott párat,-igazatok van, de akkor is borzalmas bele gondolni ebbe.Remélem tudjátok, hogy már elfogadlak, mind kettőtöket, és nagyon szeretlek is titeket. És megpróbálok helyre hozni mindent , tényleg, mindent.

-Minden rendben van-kelt fel mostmár Jungkook is, és mögénk jőve ölelt át. -Mi is szeretünk téged -Így voltunk egy kis ideig, míg Jungkook dereka el nem kezdett faradni, így anya kuncogva küldött el minket is fürdeni.

Én már teljes harci pizsamában sétáltam vissza a szobámba,s ami bent fogadott.Meg melengette a szívem az a látvány ami fürdés után fogadott.
Jungkook félálomban bújt a párnámba,  valami hihetetlen pózban feküdt, míg Sooyae beszélt neki valamiről, és gondolom nem vette észre, hogy a másik szinte aludt. Beljebb menve csitítottam le Sooyae-t, majd küldtem el aludni, Kookot pedig felkeltve zavartam el fürdeni.

-Nem akarok mostmár mást csak aludni-libbent be ezzel Jungkook, majd törölközőjét a székre dobva állt meg. Kuncogva rajta tártam ki karjaim, hova nem is habozva mászott be, fejét nyakamba furva;édes.-Mostmár remélem nem lesz gond.

-Azt én is -pusziltam arcára.

-Szeretlek Tae-motyogta, , s nem is telt bele sok idő, míg elaludt.

-Én is téged.