𝑯𝒊𝒎-Vkook-

🎟7🎟

Fejem akár egy paradicsom olyan vörös lett,s amilyen gyorsan csak tudtam volna,löktem si volna le, de mintha semmit se csináltam volna, ugyan úgy felettem tornyosult,fejem mellett támaszkodva.
-J...Jungkook...leszállnál?-sose dadogás meg senki miatt se, de most a helyzet.

-Te se szeretnèd-ereszkedett le alkarjaira.
A szemeim hatalmasra nőttek,s nem hazudok,ha azt mondom,hogy rendesen a lèlek is kiszállt belőlem.
Joo hallottam hogy mit mondott?

-Ne szórakozz Jungkook... -nèztem el róla. Zavarba ejtő volt. Nagyon.

-Nem szórakozom.

Fejem vissza fordította maga felè, s úgy nézett szemeimbe. Olyan gyönyörűek... És tiszták... Hiàba a gazdàjuk egy szoknya pecèrt... az a gyermeki csillogás olyan gyönyörűvè teszi.
Kezèvel, arcom kezdte cirógatni, minden egyes kis minimèterteren vègig menve, míg el nem èrt ujjaival ajkaimhoz... Mutató s közèpső ujjával gyengéden simitott végig also, majd felső párnácskámon.
Annyira zavaros minden jelen pillanatban a fejembe vele kapcsolatba hogy az szavakkal leirhatatlan.
A szívem alig akar megmaradni mellkasomba, s minden egyes másodpercben, olyan erősen s gyorsan csapódik bordáimnak, hogy meg félő, hogy lassan Jungkook mellkasába fog csapodni.

-Tae merre vagy? -Yeji hangja azonnal vissza rántott a valóságba, s kihasználva Jungkook bambulását, gyorsan löktem le magamróp, felpattanva, s ott hagyva az idősebbet. -Oh itt vagy. Hol van Gukie?

-B.. Bent-mutattam a szobám ajtajára. Szívem hevesen felvert, meg így vissza gondolva arra, ahogy a múlva kezdte el ajkaim ujjaival simogatni.

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a Grinsbe. Rég voltunk ott.

Ágyamba egyből a Jungkook-al töltött idő jutott eszembe,amikor próbált felviditani Bogumil miatt, sikeresen.

-Nekem oké-jött ki Jungkook a szobából,s meglepetèsre,àtkarolta a vállam. Arcom egyből elvörösödött,s szívem megint gyorsan kezdett el dobogni.

-Rendben... Szólok anyukádnak, és vihetnènk Sooyae-t is-vigyorgott a lány.
Mi csak bólintottunk, így Yeji el is szaladt megkèrdezni .

Jungkook egy aprót taszított rajtam, arrébb lökve, majd vissza ment a szobàba.
Össze vont szemöldökel nèztem utàna, majd hangot adva gondolataimnak meg is szólalatam.

-Ez mi a fasz volt?

Unottan nézett fel ràm, táskájába kutatva, majd felegyenesedv sètált elém.

-Mire cèlzol?

-Hát az előbb-mutattam a padlóra-... ès kint... Miért löktèl meg, nem fèrt el az egod?

Fújtatva egyet simított vègig nyelvèvel szàja belsejèbe, majd teljes alakom vègig mèrve nèzett lenèzően szemeimbe.

-Csak Yeji kèrèsèt teljesítettem... Kedvesnek kell veled lennem... De hál Isten csak ebbe a kèt napba.

Vàlasza akàr valami tőr úgy szúrt szíven, s ez az egy mondata,megrepesztette picike szívem.

-Hülye dög.

Majd felhuzva magam kaptam fel ágyamról a telefonom, s lementem a többiekhez.
Aha szóval Yeji miatt volt kedves... És az a Rómeós szöveg... Ch... Én idióta.

-Nah, mehetünk, Sooyae-nek is volt kedve, szóval nègyen megyünk-pattogott elém Yeji boldogan. Idióta mosolyát látva egyből jobb kedvem lett, s átkarolva indultam meg vele ki az udvarra.

Este végre már Yejivel voltam. Iszonyatosan zavarba voltam egész délután az esés miatt. Hisz konkrétan rá estem. De aztán amit mondott, minden illúziót le rombolt bennem.

Végül a Grinsbe jó hangulat volt, addig míg egyszerre nem nyultunk Jungkook-al  a kajáért.
Úgy húzta el kezét, mintha leprás vagy valami fertőző egyed lennék aki most jött Csernobil-bol.
De viszonozva gesztusát, szinte levegőnek nézve folytattam csevegést a másik kettővel.

-Ès igen, Jackson irdatlan édes és figyelmes, de az ágyba... Huhu~-mesèlte el az egészet.
-Ès lehet hogy tènyleg szerelmes lettem belé.

-Ennek örülök Jinie-pöcköltem meg az orrát. Egész végig csak Jungkookon agyaltam. Egyszerűen nem hagyta az elmèmet. Zavart, hogy csak amiatt volt velem olyan mèzes-mázos, mert Yeji megkèrte. És kitudja mióta van ez.

-Èn is, vègre olyan jó valaki mellett úgy lenni- pillantott fel rám. Hamiskás mosolyt csalva ajkaimra nèztem le rá, majd felkelve indultam meg az ajtó felé.
-Hova mész?

-Fürdeni... Tudod, eléggé fárasztó ilyen jó csávónak lenni- mosolyogtam rá. Sooyae, aki szintén a szobába tartózkodott, csak felnevetett, majd nevetve küldött ki, hogy had beszèlgessen ő is Yejivel.

Végül elhagyva a szobát mentem át sajátomba, hol most az ágyamon feküdt az, kit a leginkább kerülni akartam.

Hangosabban csukva be az ajtót mentem a szekrènyemhez, teljesen figyelmen kívül hagyva, az időben rám szegezett tekintetèt.
Pizsamának szánt ruháimat kivève indultam meg a fürdő felè, tervekkel, miként is fogok egy hosszas fürdőt venni, de kezemre fogó karok, megállítottak ebbe.

Gyilkos szemekkel nèztem fel rá, de meglátva szemeit alig tudtam tartani látszatom.

-Engedj.

Szemeit megforgatva húzott az ágyhoz, hova lelökve nézett le rám.

-Mi bajod?

Alig bírtam ki, hogy arcon ne röhögjem. Most még komolyan meg is kèrdezi?

-Csak segitek neked. Nem kell kedvesnek lenned velem, ha én nem foglalkozok veled. Te is tedd ezt, szarj le. -keltem volna fel, de vissza is lökött. Gyilkos ábrázatom felvève nèztem rá, de leguggolo alakja, újabb meglepetést okozott.

-Sajnálom. Csak dobtak és ideges lettem...

-Azért vágtad hozzám, hogy csak azért vagy kedves, mert Yeji megkèrt. Ne nevettes. -löktem volna ismét arrébb, de kezemre fogva döntött el az ágyon

-Olyan idegesítő vagy.