Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

Bevezető

A nevem Emily Woodstock, 19 éves vagyok és orvosnak tanulok az egyetemen. Ugyan még nem szereztem meg az orvosi diplomát, de eszességemnek köszönhetően hamar be fogom tudni fejezni.
Kissé stréber vagyok, leginkább annak köszönhető ez, hogy alig vannak barátaim. Szeretek olvasni és énekelni, bár az utóbbiban nincs sok tapasztalatom. A kedvenc színem a fekete és a fehér. Elég sok hobbim van, egy ideig lövészetre is jártam, de a zeneiskola miatt sajna abba kellett hagynom. 14 éves korom óta csellózok, de pár éve kötelező zongoraórákat is veszek. Eddigi éveim során nagyon közel állt hozzám a zene, amit nem is bánok.

5 éve elvesztettem a hugomat, Amandát. Az elvesztése nagyon mélyen érintett, leginkább a bűntudatom miatt. Mit mondjak, nem voltam valami példamutató nagytestvér, amit bánhatok mostanra. Az elvesztése viszont mégjobban sokkolt.
Asztmás volt, emiatt sokszor kellett orvoshoz járnia. Egyik ilyen alkalomkor pedig egy merénylet áldozata lett.

De hogy érthető legyen miről van szó, elmondok mindent a legeslegelejétől.

Az országok vezetőinek be kellett látniuk, hogy a démonok köztünk élnek, és ha nem tesznek valamit akkor káosz lesz, és sehol sem lehet béke. Így arra jutottak, hogy minden városban létrehoznak olyan területeket, ahol csak ezek a démonok élnek. Ezek leginkább erdős területek voltak, vagy város széli elhagyatott részek. Ilyen helyekre telepítették be az ott élő démonokat és egy hatalmas kerítéssel elzárták őket. A be és kimenetel korlátozva van, de nyílván vannak akik ezt kijátszák.

Közösen megegyeztek a démonok és az emberek, törvényeket fogalmaztak meg, ami mindkét réteg érdemét szolgálni tudja. Például a démonok nem harcolhatnak egymással a kerítésen kívül, és ha emberek sértődnek akkor büntetést kapnak. Ugyanez fordítva is igaz.

Szóval a testvérem és több más ártatlan ember meghalt egy idióta orvos miatt. Sokan ugyanis erősen ellenezték, hogy a démonok köztünk éljenek és hasonló tömeg gyilkosságokkal próbálták a vezetőket ezzel megfélemlíteni.

Az ilyen esetek elkövetőit leginkább "száműzetik" a démonok területére, ahol azt tesznek vele a démonok amit csak akarnak. Ez is amolyan törvény, akik olyan nagy bűnt követnek el, azokat oda viszik.

Én és a szüleim pont a kerítés közelében élünk. Persze nem olyan közel, de körülbelül 15 perc gyaloglás után már a kerítés előtt áll az ember. Sokszor elmentem oda, de egyszer sem láttam a túloldalon senkit.

Mit ad Isten, ez a merénylő kiszökött a területről, és pont a mi házunk környékén bújkált. Otthon voltam egyedül, mikor megláttam őt a fák között. Azonnal cselekedtem és...finoman szólva móresre tanítottam.

Ekkor határoztam úgy, hogy a gonosz gyilkosokat fogok gyilkolni. Bár ezzel lehet nem lesz előrébb a társadalom, de legalább nem lesz velük gond többé és én is legalább jól szórakozok.
Mondhatnám, hogy valamilyen antiszociális személyiségzavarom van, szociopátia vagy pszihopátia, de egyenlőre nem diagnosztizáltak semmivel.

Még nem számoltam meg, de szerintem amióta meghalt Amanda kb. 20 embert öltem meg. Jó érzés megölni azokat akik egykor (és most is) bántottak.

Imádom a Creepypastákat, a kedvencem Laughing Jack! Állítólag ők is ebben az erdőben élnek, ahol én, csak ugye a kerítés másik oldalán. Hogy biztosra menjek be akarok jutni a területre valahogy. Nem tehetek róla, kíváncsi vagyok, és addig nem nyugszom, amíg meg nem bizonyosodtam a saját szememmel.

A szüleimélek persze semmit sem tudnak arról, hogy gyilkos vagyok. Az kéne még, hogy megtudják! Az egyszem leányuk egy pszihopata gyilkos! Nem nem nem nem! Majd kicsit kèsőbb...