Miért mindig Elisabeth?

2. Testvéri beszélgetés

- Biztos benne, hogy ez jó ötlet? - Kérdezi mellettem Olivier, ahogy az öcsém Bécs melletti háza felé tartunk.

- Nyugodj már meg, semmi baj se lesz. - Legyintek egyet. - Különben se mondhat senki semmit. Akkor látogatom meg a rokonaim, amikor akarom. - Emelem fel az orrom.

- Csak ne csinálj rendszert belőle, mert anyád megöl minket. - Motyogja az orra alatt.

- Akkor legközelebb álruhában jövök. - Nyelek egy nagyot. - Itt vagyunk. - Vigyorodok el, ahogy bekopogok a kis házba.

- Jövök! - Hallom meg öcsém hangját. - Franz? - Pislog rám, mikor kinyitja az ajtót.

- Szia, Ludwig. - Mosolygom rá.

- Te meg mit keresel itt? - Bukik ki belőle.

- Meglátogatom az öcsém. Beljebb mehetnénk? - Kérdezem, mire biccent egyet és beinvitál minket. A ház társalgójában foglalunk helyet. Olivier megáll a székem mellett, Ludwig meg előttem foglal helyet. - Hogy vagy mostanában Ludwig és hogy van az ikertestvéred? - Tudakolom, hogy megtartsuk a beszélgetés látszatát.

- Köszönöm, jól vagyok és tudtommal Karl is rendben van. - Mondja gyanakvó arccal. - Franz miért jöttél igazából? - Szegezi nekem a kérdést, én meg fújok egy hatalmasat.

- Szeretnék veled beszélni pár dologról. - Fordítom el róla a tekintetem, mire ő elmosolyodik és kedves hangon válaszol.

- Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Ki vele mi nyomja a lelkedet? - Néz a szemembe, én meg mély levegőt veszek.

- Először is. Szeretném, ha tudnád, hogy mondjon bármit is a család és adjanak neked akármilyen becenevet, én mindig melletted fogok állni. - Mondom komolyan, ő pedig felhúzza a bal szemöldökét.

- Köszönöm, de ezt eddig is tudtam. Minden rendben van? Tudod "Légy kő! Vaskéz!" meg a többi ostobaság, amit anyánk mindig mondogat. Franz Ausztria császára vagy, mégis mi a fene történt, hogy úgy viselkedsz, mint mikor vissza akartál jönni a frontvonalról? - Kérdéseire hatalmasat nyelek és lehunyom a szemem.

- Mindent elmagyarázok, csak előbb válaszolj a kérdéseimre, jó? - Nézek rá könyörgő tekintettel.

- Rendben. - Biccent egyet, amit én is megismételek.

- Akkor kezdjük a könnyebbel. - Veszek egy mély levegőt és igyekszem elpirulás nélkül kimondani, amit akarok. - Hogy jöttél rá?

- Mire? - Kérdez vissza, én meg kétségbeesetten nézek fel a fehér plafonra.

- Mire? Hát arra, hogy... Hogy te... - Nekem ez nem megy, én ezt nem tudom kimondani.

- Őfelsége arra lenne kíváncsi, hogy a herceg hogyan jött rá, hogy nem a gyengébbik nemet favorizálja? - Segít ki Olivier, én meg meglepetten nézek fel rá.

- Ezt de szépen mondtad! - Jegyzem meg, majd öcsémre nézek akinek a szemei tányér nagyságúra nőttek. - Igen ezt szeretném tudni.

- Hát, uh... - Pislog, majd lehunyja a szemét. - Nem volt olyan nagy dolog. Igazából csak észre vettem magamon, hogy amiket Karl a hölgyeken néz én azt a férfiakon nézem. - Fordítja el a tekintetét. - Meg, hogy amikor olyan van... - Itt rám pillant, én meg biccentek, hogy értem mire gondol. - Na, akkor se hölgyet képzelek el. Kielégítő volt a válasz? - Én lassan biccentek egyet. - Akkor akár be is fe...

- Még szeretnék valamit kérdezni. - Szakítom félbe, ő meg értetlenül néz rám.

- Jó. - Morogja, én pedig megint mély levegőt veszek.

- Hogy működik az? - Szorítom össze a szemem.

- Mi? - Hallom a kérdést és kétségbeesetten nézek rá, nem igaz, hogy nem érti.

- Őfelsége arra lenne kíváncsi, hogy hogyan történik a nemi aktus két férfi között? - Erre meglepetten fordulok barátom felé.

- Olivier, ezt már megint nagyon szépen mondtad! Honnan veszel te ilyeneket? - Kérdezem, ő meg elmosolyodik.

- Őfelsége, a kettőnk közül valakinek értenie kell az illedelmes beszédhez. - Mondja, én meg biccentek.

- Igaz.

- Melyik oldalra vagy kíváncsi? - Ludwig hirtelen kérdésére tágra nyílt szemekkel nézek rá, amivel azt érem el, hogy arcára egy félmosoly fusson fel. Viszont fogalmam sincs miről beszél úgyhogy kérlelőn nézek fel Olivierre.

- A helyzetéből kiindulva, az lenne előnyös, ha mind a két oldalról beszélne neki uram. - Segít ki.

- Ha te értesz ehhez, miért nem te mondtad el neki? - Húzza fel a szemöldökét Ludwig Oliviert nézve, aki meghajol előtte.

- Őfelsége az ön tapasztalataira volt kíváncsi, nem az én pletykákból összeszedett tudásomra. - Mondja, mire testvérem biccent egyet és felém fordul.

- Jól van Franz elmondom, de ajánlom, hogy jó okod legyen rá, hogy faggatsz. Ez magán ügy. - Fintorodik el, majd sóhajt egyet és az asztalt bámulva belekezd a mesélésbe.

- Nagy vonalakban ennyi. Kérdés? - Néz egy óra múlva paprika piros arccal rám, én pedig szerintem ugyanolyan vörös vagyok, mint ő.

- Nincs. - Nyelek egy nagyot. El fog tartani egy darabig mire felfogom, amiket mondott.

- Jó! Mert nekem van! - Erre azonnal felnézek rá. - Mi a kénköves ménkőért voltál te erre kíváncsi? - Emeli fel a hangját, én pedig lehunyom a szemem.

- Legyen. Elmondom. Csak... - Itt kérlelőn nézek rá. - Ne nevess ki! - Ludwig határozottan biccent egyet. - Múlt héten történt. - Kezdek bele. - Megpróbáltak megölni.

- Szóval igazak voltak a pletykák? - Lepődik meg, én meg biccentek egyet.

- De nem ez a lényeg. A merénylet olyan súlyos volt, hogy a halál szélére kerültem. Egy ismeretlen szürke helyre, ahol találkoztam két a jövőből származó férfivel. - Látom testvéremen, hogy szóra nyílik a szája. - Ne is kérdezd fogalmam sincs ez hogy lehet. Ez viszont nem is fontos. Amiért hozzád jöttem az a férfi, akit megláttam a távolban. Fogalmam sincs ki, de úgy bámultam, mint te a katonafiúkat. Úgy éreztem te vagy az egyetlen, aki megértheti milyen érzés. - Hunyom le a szemem.

- Te beleszerettél egy férfibe, aki nem is létezik? - Szegezi nekem a kérdést, én meg elfintorodom.

- Így is mondhatjuk. - Fordulok el. - Én inkább jelnek nevezném, hogy a kötelező dinasztia fenntartáson kívül ne nőkkel keressem a kapcsolatot. - Mondom és eszem ágában sincs vitatkozni vele. Szeretném azt hinni, hogy az a férfi ott a távolban tényleg a Halál volt, de a józan eszem nem engedi elhinni és egyet ért az öcsémmel.

- Szóval szükséged van valakire akivel kibeszéled a nem éppen a közmorálnak megfelelő gondolataid? - Mosolyog rám.

- Pontosan. - Bólogatok, ő meg felemeli a kezét.

- Egy feltétellel. - Kezd bele.

- Mit szeretnél cserébe? - Tudakolom, ő meg szélesen elmosolyodik, ahogy felém nyújtja a kezét.

- Te is hallgass meg engem. - Én nem is habozom, ahogy megfogom a kezét.

- Megegyeztünk testvér. - Biccentek.

- Erről jobb, ha anyánk nem tud igaz? - Billenti oldalra a fejét.

- Az a legjobb, ha senki se tud róla. Mint császárnak kötelességeim vannak. - Fintorodom el.

- Ne izgulj Franz, minden rendben lesz. Tőlem senki se fog semmit megtudni. - Emeli szája elé a mutató ujját.

- Bármennyire is fáj megzavarnom az urak beszélgetését, de őfelségének hamarosan vissza kell érnie a palotába, mielőtt az anyacsászárné észrevenné távollétét. - Szólal meg Olivier, mire azonnal felpattanunk mind a ketten.

- A legközelebbi viszont látásig, Ludwig! - Biccentek felé.

- A legközelebbiig, Franz! - Viszonozza a köszönést, majd kivezet minket, hogy én és barátom visszamenjünk a palotába, elvégezni, amit egy császárnak el kell végezni.