Miért mindig Elisabeth?

5. Az én emlékem

- Franz! - Kiált felém két boldog hang, mikor kinyitom a szemem. Csak azt tudnám hogy a fenébe kelek fel a túlvilágon mindig állva! Mindegy is, jelenleg fontosabb dolgom is van, minthogy ezen agyaljak.

- Bocsássatok meg egy pillanatra! - Mondom komolyan, felemelve a kezem és mikor két kérdő tekintettel találom magam szemben elfordulok tőlük a köd felé, aminek a túloldalán meglátom őt. Tisztában vagyok vele, hogy nem hall engem, de ki kell mondanom. - Mégis hogy a fenébe képzeled, hogy nem táncolsz velem a saját esküvőmön?! - Kérdezem ordítva, majd nagyot sóhajtok és a barátaim felé fordulok.

- Ez mi volt? - Pislog rám Hanry.

- Rájöttem ki az az Elisabeth! - Fintorodom el. - Pedig jól indult! Szabad szellemű, okos, céltudatos. Tökéletes volt, ő erre, én arra. - Mutatok két irányba. - Csak akkor találkozunk amikor muszáj, de most nagyon paprikás vagyok rá. - Mondom morogva és magam előtt összefonva karjaim.

- Oh, Haláltánc! - Kuncog Hanry.

- Micsoda? - Kérdezi Luigi a fiútól, mire az kinyitja a száját, de ekkor a ködön megjelenik a bálterem, ahol néhány órája a lakodalmam volt. - Ez a te emléked, igaz Franz? - Néz rám az olasz, én meg biccentek egyet. Szememet azonban nem veszem le a képről. Látom, ahogy a Halál felém és Elisabeth felé megy, ahogy azt is, amint elhúzza tőlem a lányt, majd táncolni kezd vele. Még most is érzem a frusztrált tehetetlenséget, amit akkor is, azóta se értem miért nem tudtam mozdulni.

- Jól ismert, régi téma, nekem új csupán -
két férfi küzd egy nőért, téged kíván!
El is dőlt a párharc, kitaszítottál,
esküvődön vendég lettem már! - Kezd el énekelni a Halál azon a hangon, amitől még most is feláll a szőr a hátamon. A két barátom meglepő módon teljes csendben nézi a ködön játszódó eseményeket.

- Ám nem más ez, csak látszat, jössz még hozzám,
tán hű vagy férjedhez, de vágyódsz rám!
Öleled majd olykor - az is nékem szól,
hová vezet mindez, érzed jól!

- Na ezért vagyok mérges Elisabethre jelenleg. - Mondom morogva, amivel elérem, hogy a barátaim megértően nézzenek rám.

- Felajánlanám, hogy megölöm most, de sajnos nem tehetem. - Veregeti meg a vállam Luigi.

- Már az is sokat jelent, hogy felajánlottad. - Mosolyodom el halványan. A fene gondolta, hogy egyszer igazi barátaim lesznek a túlvilágról és most nézzenek ide. Két "halottal" beszélgetek, vagyis az egyik nem teljesen az, de ez még nekem is bonyolult.

- Az utolsó, a haláltánc,
az nékem jár csupán!
A végső tánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám! - Csak egykedvűen figyelem magam, pontosan tudom mi ment ekkor át a fejemen és örülök, hogy kívülről nem látszott belőle semmi. Amin mondjuk csodálkozom, de nagyon örülök is neki.

- Már fáradt lesz az óra, romlott a bor,
a tükrök közt a csarnok már szinte forr! - Áh ekkor indult el felém és adott a kezembe egy rohadt borospoharat, ahelyett, hogy táncolt volna velem. - Csupa bámész népség röhög, összesúg,
lesik éhes szemmel randevúnk! - Tessék meg van a koccintás is és megint ott hagyott. Hogy fájhat ez másodjára is ugyanannyira?

- Az utolsó, a haláltánc,
az nékem jár csupán!
A végső tánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám!
Minden éjszaka mélyén
leslek vigyázva én,
én, a legnagyobb vesztes,
nyerek majd könnyedén!
Az utolsó, a haláltánc,
az nékem jár csupán!
A végső tánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám!
Az utolsó, a haláltánc,
az nékem jár csupán!
A végső tánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám! - Énekli végig, majd elindul kifelé a teremből, mire mindenki újra mozogni kezd és a kép elhalványodik a ködön.

- Pontosan így volt az egész. - Húzom a számat dühömben, hiába volt érdekes látvány a saját emlékem kívülről látni, attól még ugyanolyan mérges vagyok a Halálra és féltékeny a feleségemre.

- Hát ez a musicalben határozottan nem így volt! - Fogja meg az állát Hanry és még a fejét is oldalra billentette. Mi meg mind a ketten kérdőn nézünk rá. - Most mi van? - Kérdezi.

- Ez is benne volt? - Tátom el a szám, ő meg szétnyitja a kezeit maga előtt és hitetlenkedő arccal néz ránk.

- Mondtam, hogy Haláltánc! Ez a dal címe, de abban az előadásban, amit én láttam máshogy ment ez a jelenet. - Vonja meg a vállát.

- Legalább ott is faképnél lettem hagyva? - Kérdezem mérgesen.

- Eléggé. - Mondja, miközben felém se néz.

- Szuper. - Sóhajtok fel, mire Luigi kérdőn pillant felém.

- Franz, mi a baj? - Kérdezi, én pedig elszomorodok és mit sem törődve azzal, hogy amit csinálok nem illik egy császárhoz lerogyok a földre és elsírom magam. Hirtelen négy kart érzek magam körül és mikor kinyitom könnyek áztatta szemeim a két barátommal találom magam szemben.

- Semmi baj, minden rendben lesz. - Suttogja Hanry a hátamat simogatva.

- Semmi se lesz rendben. - Zokogom.

- Miért? - Kérdez vissza a fiú.

- Mert szeretem. - Temetem arcom a kezeimbe.

- Kit? - Hallom meg Luigi kérdését, mire felemelem a fejem és a ködön túl álló alakra mutatok.

- Őt! - Préselem ki az ajkaim között, de a férfi csak a szemöldökét húzza.

- Caesart? - Kérdezi, amivel eléri, hogy a könnyeim elálljanak.

- Nem, te idióta! - Húzom egy félmosolyra a számat, ő pedig elmosolyodik.

- Tudom. - Kuncogja egy biztató pillantás társaságában.

- Mi mindig itt leszünk neked, ha ki kell magadból mondanod. - Kezd bele Hanry. - Mármint Luigi biztosan, én maradok, amíg tudok. - Mosolyog rám bátorítóan.

- Köszönöm. - Törlöm meg a szemeim.

- Szóval, ha szidni akarod a feleséged, azt is nyugodtan csinálhatod. Sőt, ha akarod segítek is benne. - Vereget hátba Luigi egy nagy kuncogás társaságában.

- Én meg lehet tudok még egy két musical részletet mutatni. - Gondolkodik el Hanry.

- Ti vagytok a legjobb barátok, akit egy ember kívánhat magának. - Veszek egy mély levegőt. - Azt hiszem kezdek megnyugodni. - Hunyom le a szemem. - Elisabethnek mázlija, hogy megegyeztünk, hogy jövő hétig nem alszunk együtt, mert amilyen állapotban vagyok lehet nem élte volna meg a reggelt. - Forgatom meg a szemem, mire Luigi hatalmasat nevet mellettem.

- Azért ne öld meg idő előtt Franz. Elvennéd a munkámat? - Kuncogja.

- Eszem ágában sincs. - Csatlakozom a kuncogásban.

- Tudod elég furcsa, hogy nem zavar a tudat, hogy a barátod fogja megölni a feleséged. - Rázza meg a fejét Hanry.

- Mondtam, hogy nem érdekel biztos jó oka volt rá. - Vonom meg a vállam. - Mellesleg régebb óta ismerem őt, mint Elisabethet és a hölgy jelenleg nincs a jó oldalamon. - Fintorodok el.

- Hát azok után amiket még fog csinálni, nem hiszem, hogy bármikor is lesz. - Motyogja az orra alatt Luigi.

- Amíg nem kezd el úgy viselkedni, mint anyám, addig nekem mindegy. - Ráz ki a hideg.

- Na, az sose fog megtörténni. - Neveti el magát Hanry.

- Kezdtek halványodni. - Sóhajtok. - Remélem legközelebb hamarabb jövök. Sziasztok! - Köszönök el a két férfitől először rendesen, mielőtt felkelnék az ágyamban meglepetésemre nem Olivier hangjára.