Miért mindig Elisabeth?

15. Köszönöm

- Franz! De jól nézel ki? Mi történt? - Hallom meg Hanry kérdését, mikor kinyitom a szemem, de én nem foglalkozom vele, csak megkeresem tekintetemmel a másik barátom és mikor megtalálom odasietek hozzá és szorosan megölelem.

- Köszönöm Luigi, köszönöm! - Mondom, ahogy tovább szorongatom.

- Szívesen, bár halvány fogalmam sincs, hogy mit csináltam, de szívesen. - Válaszolja kuncogva.

- Had találjam ki! - Hunyja be a szemeit Hanry és emeli fel az ujját. - Sissi meghalt! - Vigyorodik el.

- De mennyire, hogy meg. - Bólogatok. - Még meg kell érte jutalmazzalak, de hát tudod milyen a bürokrácia. - Forgatom meg a szemem, ahogy elengedem Luigit. - Ki az új fiú? - Billentem oldalra a fejem, mikor meglátom a tógába öltözött férfit, aki Hanry mögött áll.

- Na, most legyél bátor! Tessék bemutatkozni. - Néz az említettre barátom, mire az megforgatja a szemét és elém lép, majd kezet nyújt.

- Caius Julius Caesar. - Jön az élces férfi hang, én meg pislogok egyet, de végül elfogadom a kezet.

- Franz Joseph. - Mutatkozom be és rázom meg a kezét. - Örvendek a találkozásnak. - Biccentek egyet. - Nem kellene magának olyan tárgyaláson lennie?  - Kérdezem, ő meg legyint egyet.

- Azt mondták, majd értem jönnek. - Mutat a barátaimra.

- Úgy szokták. - Vonja meg a vállát Luigi.

- De hogy került ide? Nem arra vannak a lelkek? - Mutatok el a távolba, és mindenki oda is néz.

- Mikor még ott voltam láttam Brutust és ide akartam jönni köszönni neki, de mikor ide értem sehol se volt. - Sóhajt egyet.

- Értem. - Biccentek.

- Te Franz, van még valami újság, amiről nem tudunk? Mármint a feleséged halálán kívül. - Teszi vállamra kezét Luigi, én meg megfogom az állam és gondolkodni kezdek.

- Megvan! - Csillannak meg a szemeim. - Megöltem a dinka grófot, aki az idegbajba kergette Rudolfot. - Mondom büszkén, mire Hanry elkezd tapsolni.

- Gratulálok! - Mondja mosolyogva.

- Azt de megnéztem volna! - Kurjant egyet Luigi és mintha a köd csak erre várt volna, megjelenik rajta az emlékképem, ahogy a gróf házában megyek és mikor megtalálom a férfit és vigyorogva énekelni kezdek.

- Lám, itt Bécsben minden oly tökéletes -
szól a walzer, mily szép!
Lásd, itt élni érdemes!
Ez a bécsi rendszer hatja át az életünk,
itt a holnap nem gond,
hisz a múltban létezünk!
Fecsegünk az élet felszínén,
soha nem kell árnyék, csak a fény! - Itt felemelem a bábot, ami direkt őt formázza és folytatom az éneket.

- Mint egy báb, dróton rángj,
pontos, engedelmes légy!
Mikor azt mondom, hogy nevess,
röhögj úgy, mint egy cseléd!
Együtt lép itt a nép,
ilyen boldog sose volt!
Mit tesz a Mester és a drót!? - Itt leengedem a bábot, mintha a nép nevében énekelnék tovább.

- Sok a bátor ifjú, divat lett a heves vér,
meg a lázas eszmék!
Ugyan hagyja! Mitől fél?
Nagyon kérem, halkan!
Csupa fül itt minden fal!
Ez már így van, kérem,
hisz az udvar mindent hall!
Mi csak éljünk napról-napra hát,
talán egy nap átlátjuk a nagy terv célját! - Újra felemelem a bábot és körbe sétálok a megszeppent gróf körül.

- Nézd, hogy súg, nézd, hogy búg -
rajta, rajta bábocskák!
Mikor azt mondom, hogy "Csendet!",
bizony volt nincs bátorság!
Jár a száj, mennyi báj,
ám az erkölcs csupa folt!
Mit tesz a Mester és a drót! - Hajolok hozzá közelebb és tartom az arca elé a bábot.

- Csak egy apró rántás és egy kis terv teljesül!
Az a fickó moccan, és egy zsebbe pénz kerül!
Nosza húzzunk balra, és a köznép tapsol már,
aztán gyorsan jobb, s tombol mind a nagypolgár!
Te csak ígérj mindent, ami szép,
majd egy újabb rántás, minden eltűnt rég!
Mint egy báb, dróton rángj,
pontos, engedelmes légy!
Mikor azt mondom, hogy nevess,
röhögj úgy, mint egy cseléd!
Együtt lép itt a nép,
ilyen boldog sose volt!
Kell hát a Mester és a drót! - Lépek el tőle, hogy egy kis levegőt kapjon, de persze nem hagyom messze menekülni.

- Csak a terven múlik minden, s diplomácián,
Hogy e bécsi kártyavár le ne dőljön!
Döntő hát a rendszer és a pontos szálirány,
nincs a dróton helyhiány,
én a státuszt őrzöm!
Tiszta ész, pontos kéz,
arcom nem rezzen sosem,
hisz a kártyát csak én osztom,
így a játszmát én nyerem!
Ordíts hát, suttogj hát,
hisz csak bégetsz birka mód!
Jól tart a Mester és a drót! - Teszem le a bábomat, hogy a nép nevében énekeljek tovább.

- Táncolj még, tombolj még,
éld a grófok életét,
És ha bárhogy fáj is, nevess -
ez a bécsi öröklét!
Büszkén lép itt a nép,
Várva vár egy hívó szót!
Mester, hisz értünk van a drót?!
Gondol ránk, mint apánk,
Ő az igaz jóbarát,
és ha azt kéri, hogy menjünk,
megyünk tűzön-vízen át!
Minden jó, amit mond,
Bennünk kétség sosem volt!
Mit tesz
Egy Mester meg egy drót!
Ez kell...
 Egy Mester meg egy drót!
Éljen...
A Mester és a drót! - Itt leteszem a bábot az asztalra.

- Ki maga? - Hallom a gróf kétségbeesett hangját, én meg felé fordulok és leveszem a parókám ahogy rá mosolygom.

- A császárod. - Mondom nyugodtan. - Most ki a mester és ki a drót grófocskám? - Kérdezem, ahogy egy lépéssel elé kerülök és a szívébe döfök egy kést. - Ezt a fiamért. - Mondom még, ahogy összeesik a karomban.

- És ebből mégis hogy másztál ki? - Pislog rám Hanry, én meg csak vigyorgom.

- Olivier nagyon sok mindent meg tud oldani. Fogalmam sincs, hogy intézte el, de senki se tudta meg, hogy gyilkosság volt. Márpedig addig, amíg senki sem tudja, hogy én voltam, addig nekem teljesen mindegy mit hisznek. - Emelem meg a kezem védekezőn.

- Nagyon szerethette a fiát. - Szólal meg Caesar még mindig a füstöt nézve. - Én is nagyon szerettem őt. - Sóhajt egyet.

- De magával ellentétben, nekem meg kellett őt öletnem. - Fintorodok el.

- Miért tett ilyet? - Jön a kérdés őszinte értetlenséggel, mire én lehunyom a szemem.

- Egy császárnak meg kell tenni, amit egy császárnak meg kell tenni. - Szorulnak ökölbe a kezeim. - Légy jég, légy kő, ahogy a mama mondta mindig. - Mosolyodok el szomorúan. - Apropó Rudolf, nem láttátok véletlen? - Nézek a barátaimra, akik szomorú arccal rázzák a fejüket. - Értem. - Biccentek egyet, majd megfogom a fejem.

- Ébredezel, ugye? - Lép mellém Luigi.

- Igen! - Nyögöm ki. - Hamarosan találkozunk megint! - Nézek még végig rajtuk kedvesen mosolyogva, mielőtt hatalmasakat pislognék a saját szobámban.