Golgota

1. Fejezet - Örömtűz

Zoe

-Kész vagy már? - Hallottam a bátyám sürgető kérdését az ajtó mögül. Nem tudtam, mit fog szólni a ruhámhoz, ha meglátja, de nem akartam átöltözni. Ez volt az első egyetemi buli, ahová elvitt, és nekem jól kellett kinéznem.

-Csak egy pillanat! - kiáltottam válaszul, majd utoljára belenéztem a tükörbe. A barna, hosszú hajú lány idegesen pislogott, miközben megpróbálta lentebb húzni a rövidnadrágja szegélyét. Belebámultam a saját tükörképembe és próbáltam megnyugodni. Saját arcom, akár egy idegen arca nézett vissza rám. Még egyszer beletúrtam a kiengedett hajamba és megcsodáltam, milyen szépen kiemeltem mandulavágású, barna szemem.

-Na ebben a cuccban tuti, hogy nem viszlek sehová! - Szólalt meg Oliver, amikor kinyitottam a fürdőszoba ajtaját. Bosszankodva mérte végig a szív alakban dekoltált spagettipántos toppom és a szinte semmit nem takaró farmer rövidnadrágom. Nem szerette, ha kirívó darabokat vettem magamra, habár az is igaz, hogy az ilyesmi nem túl gyakran fordult elő. Általában eltakartam törékeny testem a kíváncsi szemek elől, mert attól féltem, hogy valaki bántani akar. Most végre készen álltam, hogy kilépjek az áldozat szerepéből, nem retteghettem tovább. Oliver jogosan féltett mindentől és mindenkitől, de nem segített, hogy mindig úgy kezelt, mintha még mindig az a tizennégy éves lány lennék, aki... akkor voltam. Felnőttem, legalább is szerettem ezt gondolni. Persze, drága bátyám ezt nem dolgozta még föl, de kifejezetten örült, amikor előálltam az ötlettel, hogy a nyár utolsó hetét nála tölthessem.

-Cassie már vár minket! Induljunk! - próbáltam elterelni a figyelmet magamról, és azzal, hogy a bátyám barátnőjét hoztam szóba, nyert ügyem volt. Oliver rosszalló pillantásaitól kísérve belebújtam kedvenc tornacipőmbe. Ha magassarkút húztam volna, biztosan bezár a lakásba, ezzel a kényelmes viselettel pedig sokat javítottam a helyzeten. És egyébként is, ki az a hülye, aki egy erdei buliba magassarkút húz?

Cassandra Matthews volt a legjobb dolog, ami Oliverrel csak történhetett. A szőke hajú lány mindig mosolygott, csupaszív teremtés volt, soha egy rossz szót nem hallottam tőle vagy akár róla. Akkor ismerkedtek meg Olival, amikor a bátyám első éves lett a Berkeley Egyetemen. Cassie történész szakra járt, Oliver az angol irodalom megszállottja volt. A könyvtárban bukkantak egymásra, azóta meg eltelt már majdnem három év.

Nem értettem, mit látott Cassie az én ügyefogyott testvéremben, vagy, hogy hogy viselheti el, Oli állandóan testőrt játszott mellette is, de úgy tűnt, nagyon is jól megvannak együtt. Szurkoltam, hogy ez örökké így maradjon, mert nagyon kedveltem a szőke lányt. Előtte szinte minden kapcsolat, amibe Oliver belekezdett, gyorsan halálra is ítéltetett. A múltam nem engedte Oli számára, hogy egészséges párkapcsolatban élhessen, és ez nagyon bántott. Bár neki közvetlenül semmilyen szerepe nem volt abban, ami velem történt, ő mégis legalább annyira megszenvedte a dolgot, mint én. Mindenki tudta róla, hogy kinek a testvére, ezért rá éppen olyan szánakozva néztek, mint rám. Ha udvarolni kezdett valakinek, vagy nem vették komolyan, csak szánalomból randiztak vele, vagy eluralkodott rajta a túlféltés, és azért dobták. Pedig Oliver nagyon helyes fiú volt, ezt még én is tudtam róla. Magas, erős testalkatú, csupa izom, a szemeiben meg emlékszem, már kislány korom összes barátnője elveszett.

-Ne tűnj el a szem elől, oké? - Cassie már kiszállt az autóból, előre sietett megkeresni a többieket. Oliver idegesen nézett rám, és ettől nekem is rossz érzésem támadt.

-Nem fogok, ne aggódj! Nem ismerek itt senkit, és nincs kedvem idegenekkel bóklászolni az erődben!

-Hugi, ez itt egy erdei örömtüzes buli, ahol most foglak bemutatni a haverjaimnak!