Golgota

10. Fejezet - Earthquake

Zoe

Oliver nem sokkal Aaron távozása után ért haza. Hulla fáradtan rogyott a kanapéra, lábait egyből fel is dobta a kis dohányzóasztalra.

-Neked is szia! - Köszöntöttem kissé barátságtalanul, de ő csak felemelte a mutatóujját, és hátrahajtotta a fejét. Körülbelül fél percig csukott szemmel, felemelt ujjal ült, aztán mint a főnix, ami hamvából kel új életre, felpattant.

-Bocsi, Hugi, de muszáj volt egy kicsit elcsöndesíteni a fejemben élő Epkinset! Az a nő kegyetlen! Ja, amúgy szia!

-Ha ennyire nem szeretsz vele dolgozni, miért nem hagyod ott? - érdeklődtem, miközben kávét készítettem mindkettőnknek.

-Ki mondta, hogy nem szeretem, amit csinálok? - Háborgott Oli. - A legjobb helyen vagyok! Tudod hányan ölnének ezért a melóért?

-Sosem fogom megérteni ezt... - forgattam a szemem, majd átadtam a bögrét a bátyámnak. - Mi a terved ma estére?

-Ha jobban vagy, akkor elvinnélek kicsit szórakozni. Cassie-vel meg a srácokkal beülnénk valahova. Persze nem maradnánk ki egész éjszaka, mert ha hiszed, ha nem, holnap is dolgozom.

-Legalább tudok veled is egy kis időt tölteni! Mikor indulunk? - kérdeztem izgatottan. Bíztam benne, hogy valaki más is ott lesz, akivel szívesen töltenék még egy kis időt, de ezt nem kötöttem Oliver orrára.

-Nyolcra beszéltem meg a srácokkal. Egy kis kocsmába megyünk, szóval ne várj sokat. De nekünk törzshely. Piával valószínűleg téged is kiszolgálnak, személyi nélkül is, de ha lehet... csak módjával!

-Tudod, hogy nem szoktam inni!

-Tudom, de a többiekkel... hát velük könnyen elszalad a ló. A negyedik sörömnél engem is állíts le, oké?

-Oké... Várj, nyolcat mondtál? - pillantottam a fali órára.

-Igen, miért?

-Mert negyed nyolc van! Rohanok tusolni!

-Ez egy lepusztult krimó, ne csípd ki magad túlzottan! - hallottam Oliver kiáltását, amikor bevágtam magam mögött a fürdőszoba ajtaját.

Igyekeztem nem túlzásba vinni, ezért a gyors zuhany után egy passzos farmerbe bújtattam a hátsóm, ami szépen kiemeli a formás lábaim. Hozzá egy egyszerű fehér trikót választottam, ami alatt a legcsinosabb csipkés melltartómat viseltem. Tudtam, hogy átlátszó vagyok én is, és a trikóm is, de nem érdekelt. Aaron Hardy nem játszhatja tovább ezt a hülye játékot, amibe belekezdett! Meg kellett mutatnom, hogy nem vagyok annyira ártatlan, mint ő azt hiszi!

Pedig valójában... Azt az egy alkalmat leszámítva, nagyon is ártatlan voltam. Kamaszként pont úgy bontogattam a szárnyaim, mint mindenki más. Titokban kisurrantunk táncolni a barátnőimmel, kissé kirívó, de nem mindent megmutató ruhákba öltözködtünk, flörtöltünk a fiúkkal... De még az első csókig sem jutottam el, amikor az a dolog megtörtént.

Aaron mellett úgy éreztem magam, mint aki azelőtt voltam. Hirtelen az a kamaszlány lettem, aki hiába próbálja érett felnőtt módjára kezelni a gyomrában repkedő pillangókat és megzabolázni az őrült tempóban kavargó érzéseit. Őszintén csodálkoztam magamon azért is, hogy egyáltalán nyitni mertem Aaron felé, hogy nem gubóztam be az első csók után. Eddigi tapasztalataim annyiból álltak, hogy ha egy fiú csak rám mosolygott, vagy összeért a kezünk a suli menzáján, amikor ugyanazért az almáért nyúltunk, két napig nem mentem iskolába, és a legnagyobb kapucnis pulcsimba bújtam, amikor végre közösségbe merészkedtem.