Golgota

2. Fejezet - Örömtűz

Hardy

Ez a nap is olyan jól indult, mint az összes többi. A kollégiumi szobám plafonját bámultam már legalább öt perce és rohadtul nem volt kedvem kikelni az ágyból. A mellettem fekvő csaj - talán Marcy, vagy Macy, nem is emlékeztem a nevére, - még tátott szájjal aludt. Nézegethettem volna, hogy jaj, de szép, meg milyen cuki, ahogy folyik a nyála, de már nagyon idegesített, hogy még mindig itt lopja a napot. Nem szerettem, ha reggelig maradtak a csajok, mindig búcsúcsókot vártak, meg persze még kávét is főzzek. Na, azt már nem!

Mindenféle finomkodás nélkül löktem le a csajt az ágyról, aztán vártam, hogy összeszedje magát és lelépjen.

-Hééé – vonyított fel egyből, ahogy hangosan puffant a padlón. – Ezt most mért kellett?

A földön ülve beletúrt hajába és mérgesen nézett rám, de engem nagyon nem hatott meg. Unottan megrántottam a vállam, jelezve felé, hogy nem érdekel a hisztije.

-Tipli van, Csipkerózsika! – vetettem oda neki, majd a kezébe nyomtam a cuccait, továbbra sem törődve a lelkivilágával. Könyökénél fogva ajtóhoz kísértem, de mielőtt kitártam volna, megvártam, hogy legalább a ruháját magára rángassa. Azért annyira paraszt nem vagyok...

-Annyira paraszt vagy!

-A Hardy csomagot kérted tegnap éjjel, azt is kapod! Na, szia, Marcy! – intettem egyet búcsúzóul, miközben kitessékeltem az ajtón.

-Marie! – dobbantott dühösen a lábával, majd szégyenkezve elvonult a nem kifejezetten üres folyosón.

Nagyjából minden reggelem így nézett ki, de nem foglalkoztam már jó ideje azzal, hogy ki, mit gondol rólam. Egyik halvérű libát döngettem a másik utána, némelyiket a reggel is az ágyamban érte, és ha jó kedvem volt, ismétlést is kaphattak az esti műsorból. Az együtt alvás dugás után persze csak akkor fordulhatott elő, ha nagyon részeg voltam, amikor felhoztam a csajt. Ilyenkor általában szinte azonnal elaludtam, amint kielégültem, ők meg boldogok voltak, hogy Aaron Hardy mellett érhette őket az álom. Mondjuk nem is tudták a keresztnevem, nekik annyi elég volt, hogy Hardy-val kefélhettek.

Nem mondom, hogy nem volt olyan lány, akivel nem ismételtem meg az ágytornát, mert azért annyira hülye nem voltam, hogy elutasítsam, aki értette is a dolgát. Az viszont szabály volt, hogy csak bizonyos idő elteltével engedtem be újra az ágyamba, ahogy az is, hogy akármennyire is tudott a csaj, maximum három lehetőséget kapott. Még a végén azt hinnék, hogy barátnőt akarok.

Persze, még így is volt, hogy egy-két félőrült bige félreértette a szándékaim, aztán csak azért, mert jól produkáltak az éjjel és a reggeli dugást is megkapták, máris azt gondolták, hogy boldog párkapcsolatban élünk. Nagy francokat, drágáim! Volt idő, hogy érdekelt ez a barátnő dolog, de annak már régen vége.

Egy jó dolog volt ebben a lepusztult kollégiumban, méghozzá a szobákhoz tartozó külön fürdő. Mondjuk az sem volt hátrány, hogy idén is sikerült egy szellem szobatársat kifogni. Rob, - vagy hogy is hívják,- két nappal ezelőtt pakolta be három cipősdoboznyi cuccát, minden más motyója a barátnője lakásába került. Azt mondta, hogy a koli csak végszükség esetére kell, ha valami miatt szakítana a csajjal. Nem értettem, mire ez a cécó, azt mondta, hogy már vagy száz éve együtt vannak. De lehet, hogy csak három, nem annyira figyeltem oda, amikor mondta.

Mélázásomból a telefonom rezgése zökkentett ki. A párás fürdőmben álltam, frissen zuhanyozva, egy törölközőbe csavarva. Hosszú, vállig érő, göndör hajam gyorsan összegumiztam a fejem tetején, aztán a telefonért nyúltam.