Légy A Barátom! |ShinKami ff.| Befejezett✔

Első

Milyen egy jó házibuli? Őszintén, egészen addig nem tudtam, amíg nem voltam Seroékkal Bakugou születésnapi buliján. Ott volt az osztály apraja-nagyja, az évfolyamunkból is egy jópáran.
Harmadévesként szerencsére már mindenki betöltötte a 18-at, egyesek, mint az ünnepelt, már a 19-et is, így nem kellett attól tartanunk, hogy esetleg valakit nem engednek el.
Na igen és ez nem kis mennyiségű alkoholt is jelentett. A sörtől a legerősebb tatrateával bezárólag minden volt. És Sero egy jópárat ki is próbáltatott velem. Aminek persze meg is lett az eredménye, ugyanis olyan hajnali 1 - de nem vagyok benne biztos - körül már teljesen magamon kívül voltam, ebből adódóan pedig szinte semmire nem emlékeztem.
A legelső emlékem azután, hogy az az átkozott Hanta megitatta velem azt a bődületesen rossz boros-kóláját, hogy kora reggel, vagy inkább már délelőtt a májusi nap kellemesen langyos sugarai cirógatták az arcomat. És rögtön azután kezdődtek a problémák, hogy kinyitottam a szemem, ugyanis nemvárt látvány tárult elém.
Már akkor éreztem, hogy valami nem kerek, amikor elkezdtem magamhoz térni, de betudtam annak, hogy biztos valami hülye helyen aludtam el. Ez a teóriám részben igaz is volt, ugyanis kinyitva a szemeim, egy eléggé egyértelműen fiúhoz tartozó mellkassal találkoztam.
Teljesen ledermedtem, majd drámai lassúsággal néztem fel, hogy mégis ki fog engem ma egészbiztosan kinyírni. Bár, a lehető legváratlanabb ember húzta a lóbőrt alattam. Shinsou Hitoshi. Ő egyáltalán itt volt?!
Ijedten kaptam fel a fejem és gurultam le róla, ezzel egyetemben pedig az ágyról is, vagyis hatalmas puffanással értem földet a padlószőnyegen. És ezután realizáltam csak a második ijesztő dolgot.
Ugyanis egy szál boxert kivéve az égvilágon semmi nem volt rajtam.
- Neked meg mi bajod kora reggel?- morgott, miközben az alkarjával eltakarta a szemeit, hogy ne égesse ki őket a nap.
Meg se mertem nyikkanni, olyannyira le voltam sokkolva és csak reménykedtem, hogy tegnap ő is volt legalább annyira részeg, hogy ne emlékezzen rám.
- Kaminari, mi a francnak keltettél fel?- fordította oldalra a fejét, ezzel egyenesen az én szemeimbe nézve.
Lila íriszei alatt erős karikák húzódtak, morcos tekintete pedig arra engedett következtetni, hogy nem örült az ébresztőmnek.
- É... T... Mi....- gesztikuláltam hevesen, hogy valahogy ki tudjam fejezni a gondolataim, ugyanis értelmes szavakra, pláne mondatokra jelen helyzetben nem voltam képes.
Shinsou a szerencsétlenkedésemet látva csak fáradtam megdözsölte az arcát, majd feltápászkodva elindult kifele a szobából. Engem meg otthagyott.
Pár percnyi sokk után felpattanva rohantam megkeresni, ugyanis tudni akartam mi történt. A folyosó sarkaiban, a nappaliban, bepillantva a fürdőkádban, mindenfelé fiatalok aludtak. Bakugou szobájába nem mertem benézni. A lila hajú álomszuszékot pedig nagy nehezen, a földszinti konyhában találtam meg, amint épp a kávéfőzővel babrált.
- Gyorsan magadhoz tértél- pillantott rám a szeme sarkából. A szekrényekben kezdett keresgélni csésze után.
- De tudni akarom, hogy mi történt!- csaptam idegesen a pultra, közvetlen mellette.
- Olyan hajnali kettő körül rámmásztál, ezért kerestem neked egy üres szobát, hogy aludhass, utána meg nem akartál elengedni, így kénytelen voltam veled aludni. Boldog vagy?- nézett szúrós szemekkel az enyémekbe.
Tátott szájjal meredtem rá, mire unottan elfordult és kiöntötte magának az időközben elkészült keserű italt.
- Te kérsz?- nyúlt ismét a csészéket rejtő szekrényhez.
- Aha- feleltem szűkszavúan.
A hűtőből kivette a tejet is, majd letette elém, egy bögrével együtt.
- Gondolom te kérsz- utalt a fehér löttyre, majd a csészéjét felmarkolva otthagyott, és a terasz felé indult.
Gyorsan megcsináltam a tejes kávém, majd utána siettem.
Az üres terasz szélén ücsörgött, a lábát a harmatos fűbe lógatta és nézte az udvarban lévő felfordulást. Ugyanis az asztal fejjel lefelé állt a kert végében, rajta pedig a székekből épített torony.
- Kik építették?- telepedtem le tőle nagyjából egy fél méterre.
- Mina és Sero. Azt mondta a srác, hogy el kell foglalniuk a birodalmi hajót. Pinky meg az első tisztje volt. A vége az lett, hogy Hanta egy barominagyot esett a legmagasabbra rakott székről. Bakugou majdnem agyvérzést is kapott, hogy betörte a fejét.
Felkuncogtam elképzelve a jelenetet, ahogy Sero zakózik egyet az építményükről.
- D-de akkor mi...- mutattam közénk, mire megrázta a fejét.
- Ne aggódj, nem történt semmi. Nem feküdtünk le, ha erre gondolsz- felelte, majd magához vette a koffein adagját.
- Hála az égnek- fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten.- De akkor hova tűntek a ruháim?
- Azt még olyan éjfél körül, a Minával való tánc párbajod során vetted le, mert állításod szerint nem tudtál benne mozogni. Aztán pedig átestél a dohanyzóasztalon- húzódtak egy apró vigyorra az ajkai.
- Te jó ég!- nevettem fel.
- Szóval valahol ott vannak a nappaliban.
- Tényleg, te nem is ittál, hogy ennyi mindenre emlékszel?- fordultam ismét felé.
- De. Egy gyengébb sört kortyolgattam egész este és mikor valaki rám akart tukmálni valami piát, lepattintottam, hogy van már söröm.
Erre hangosan felnevettem. Korábban nem nagyon beszélgettem Shinsouval, de egészen jó társaságnak bizonyult.
- Mit vihogsz már kora reggel?!- vágta ki a teraszajtót a házigazda.- Pofa be Pikachu!- kapott fel hirtelen egy párnát a lába mellől, majd azt hozzámvágva be is csukta a nyílászárót.
Persze tudott olyan jól célozni, hogy pofántaláljon vele. A lila hajú alvótársam pedig csak higgadtan figyelte a jelenetet.
- Váó. Túléltem a találkozást a másnapos, kora reggel felkeltett Bakugouval- vettem fel a földről a párnát.
- Valószínűleg azért, mert jó estéje lehetett- kortyolt ismét az italába.
- Ezt hogy érted?- pislogtam értetlenül.
- Hogy is mondjam... Ő és Kirishima valamikor fél egy felé felszívódtak. Így ügyelhettem egyedül rátok.
- Óóóó...- esett le mire gondolt.
- Mondták már, hogy részegen mennyit jár a szád?- húzta fel az egyik szemöldökét, miközben rám pillantott.
- Nem?
- Akkor most mondom.
- Te jó ég, mit mondtam?!- fagyott meg a vér az ereimben.
- Biztos tudni akarod?
- Mondd már!- idegeskedtem.
- Nos, talán a legdurvább az volt, amikor a nálad kissé jobb állapotú Jirounak magyaráztad, hogy szerinted milyen jó seggem van, miközben ott ültem a másik oldaladon. Vagy amikor Kirishimát ölelgetted, azt mantrázva, hogy feleségül akarsz menni hozzá, mert olyan férfias.
- Úristen...- temettem az arcom a tenyereimbe.
- Nem is tudom, hogy Sero, Mina vagy te voltál a problémásabb. Mindannyiótokkal sok baj volt.
- Bocsánat...- tördeltem a kezem.
- Megesik. Ne kérj bocsánatot. Most én voltam aki józan maradt és megakadályozta, hogy Tokoyami felvegye Bakugou anyjának az egyik egyberuháját, de lehet, hogy legközelebb neked kell majd vigyáznod rám- vonta meg a vállát.
- Te valójában egész rendes srác vagy Shinsou- jegyeztem meg.
- Na nem mondod- forgatta meg a szemeit, miközben a csészéje fülét megfogva felállt mellőlem.
A társaság nemsokkal később, olyan 11 körül kezdett magához térni és szép sorban hazaszálingózni.
Hanta a fejfájására panaszkodva ballagott mellettem, míg Mina kicsattanó energiával ugrált a másik oldalamon. Meglepetésemre, Shinsou is velünk egyidőben döntött úgy, hogy ideje otthagyni a Bakugou házat.
- Ha hazaértem szerintem átalszom a délutánt- morgott a fekete hajú srác továbbra is a homlokát fogva.- Rohadt fáradt vagyok.
- Te megvagy Denki?- pillantott rám Mina, akiről csak úgy sütött, hogy meg se kottyant neki az esti tivornya.
- Igen. Egész jól aludtam.
- Nem hiszed el tesó, de az az egyetlen emlékképem az éjszakából, amikor Shinsou felvett téged az ölébe és felvitt az emeletre, miközben te hisztiztél, hogy ottmaradt a vodka-narancsod.
- Nemár- temettem az arcom ismét a tenyerembe.
- Ne aggódj, tudtommal azt Monoma megitta, csakhogy ne vesszen kárba- veregette meg a vállam a lila hajú srác, mikor a sarkon elvált tőlünk.- Jó hétvégét.
- Szia Shinsou!- kalimpált utána Pinky.
- Neked is- mosolyogtam rá, míg ő csak visszaintett.
Fura srác ez a Shinsou Hitoshi. Csöndes, kimért, nem sok interakcióm volt eddig vele. De ezúttal szerencsém volt, hogy őt fogtam ki és ennek módfelett örültem. Szimpatikus volt. Szívesen megismertem volna egy kicsit közelebbről. Nem nem nem nem nem úgy értem, nem vagyok meleg!