Légy A Barátom! |ShinKami ff.| Befejezett✔

Tizenkettedik

- Neked mégis mennyi ideig tart összeszedni egy úszónadrágot és egy törülközőt?!- kérdezte idegesen, mikor nagy nehezen leballagtam.
- Apáéknak is szóltam, hogy strandra megyünk és papucs is kell- tettem hozzá.
- Bakugou szét fogja rúgni a hátsód- mutatta felém a telefont, ahol már 11:27-et mutatott az óra.
- Jaj nekem...- rágcsáltam a szám szélét.- Akkor villamossal megyünk!- fogtam meg a csuklóját és elindultam a megállója felé.
- Biztos jó ötlet ez? Ha késik, azzal se biztos, hogy odaérünk.
- Nincs más választásunk, feltéve ha szeretnénk, hogy élve megússzam a mai napot- néztem hátra.
- Az lehet nem ártana.
Szerncsénkre pont elkaptuk a járművet és még időben is volt, így nagy esély volt arra, hogy túléljem anélkül, hogy Bakugou kiherélne. A jegypénztárnál is aránylag gyorsan bejutottunk, majd gyorsan elmentünk átöltözni.
- Na végre- morogta a szőke, amikor megtaláltuk a táborukat.
Mina napozott, Jirou a napernyő alatt, bedugott fülekkel aludt, Kirishima valamelyik medencében lubickolt, míg Sero összehaverkodott pár sráccal és velük röpizett.
- Bocsánat, totál kiment a fejemből, reggel pedig visszaaludtam- vakartam meg kínosan a halántékom.
- Leszarom. Mégegy ilyen és a padlócirkálóddal etetlek meg- állt fel és elindult megkeresni a két elkóborolt srácot.
- Hogyhogy ilyen zabos már korán?- kérdezte Hitoshi.
- Szegénykének majdnem leégett az érzékeny kis tejfehér bőre- röhögött Mina, majd végigmért minket.- Mi történt a válladdal Shinsou?- bökött a fiúra, amikor már a szunyókáló Jirou mellett ültünk.
Nagyot nyelve pillantottam az említett pontra, ami ugyanis az én harapásom helye volt.
- Megharapott a macska- felelte a srác halál nyugodtan. A szeme se rebbent a hazugságtól.
- A válladon?- méregette gyanakodva Pinky.
- A vállamon- bólintott.
- Fura macskád van...- húzta el a száját.
- De nagyon szeretem attól függetlenül, hogy néha harap. Tegnap este alvás közben is úgy bújt hozzám, mintha muszáj volna. És nagyon selymes budája van- mosolygott.
Rólam meg csak úgy szakadt a víz. Ennek a srácnak az az új hobbija, hogy engem kergessen az örületbe, vagy mi?!
Ez még nekem is leesett, hogy rólam beszél, hisz egy, én aludtam mellette és nem Latte, kettő, én tegnap este tényleg hozzábújva aludtam el.
- Jól vagy Kami? Nagyon vörös az arcod- méregetett ezúttal engem Ashido.
- Persze persze, minden oké, csak meleg van- magyarázkodtam.
- Szegény cicámnak is melege volt éjszaka, nagyon hullott a szőre- támasztotta meg a fejét a tenyerén.
Próbáltam nyugodt maradni, de a szemem sarkából láttam, ahogy Shinsou elégedetten mosolyog. Ezért tuti belefolytom majd a vízbe.
- Oooké, nagyon furák vagytok mindketten- vizslatott minket Mina összehúzott szemekkel.
Nagy nehezen a többiek is megkerültek és persze, hogy Kirinek és Seronak is feltűnt a lila hajú srác vállán lévő seb.
- Ember, jól megharapott a csajod este!- nézegette a sebhelyet Sero.
- Nem azt mondtad, hogy te voltál ott nála?- nézett rám Bakugou kérdően, amit a többiek tekintete is követett.
- K-kinek néztek ti engem? Szerintetek egy fiút harapdálnék?- forgattam a szemeim, mire egyöntetűen bólintottak.- Hé! Különben is mondta, hogy a macskája volt! És én is láttam, hogy Latte volt- öltöttem ki a nyelvem.
- Őszintén, én tényleg kinézem Denkiből, hogy Shinsout harapdálja- szólalt meg az idő közben felébred Kyouka.
- Én is- helyeselt Mina.
- Bocsi bro- vigyorgott kínosan Eijiro.
- Bocs haver, de egyet kell értenem- szabadkozott Hanta.
- Utállak titeket- néztem rájuk morcosan.
- Ugyan dehogy- nevetett fel a fekete hajú, kissé latinos beütésű srác.
Miután megunták a szekálásomat, a következő napirendi pont az ebéd volt, ugyanis a banda nagy része addigra már egyet minimum mártózott.
Egy csomó büfé volt kiállítva mindenfele, így nekiláttunk ennivalót vadászni. Kiri mindenképp húst akart, míg Mina salátáért nyafogott, mert állítása szerint így is hízott, Jirounak elég lett volna egy hamburger, Bakugou és Sero pedig még nem tudták mit egyenek.
- Te mit kérsz Shinsou?- fordultam oldalra, míg a többiek veszekedtek, hogy ki hol egyen.
- Én egyenlőre nem vagyok még éhes, elég volt a reggeli. Majd talán egy kicsit később eszek csak.
- Hmm. Finom volt a tükörtojás amit csináltál, úgyhogy még egyenlőre az van a gyomromban- tűnődtem.- Srácok!- szóltam oda a többieknek, mire egy pillanatra elhallgattak.- Én és Hitoshi nemrég reggeliztünk, baj lenne, ha addig úsznánk?- kérdeztem.
- Szerintem nem- mosolygott Kirishima.
- De értsd már meg te hígagyú, hogy ott kétszer annyi a káposztád!- üvöltött Bakugou Minával, aki nagyon kötötte az ebet a karóhoz.
- Még mindig furcsa néha, hogy Hitoshinak hívsz- törte meg a csendet egy kis idő után.
- Valóban?- pillantottam rá.
- Aha. Nagyon régóta, anyán kívül senki nem hívott a keresztnevemen- mesélte.- Úgyhogy köszönöm- tette a kezét a fejemre.
- Semmiség!- húztam egy széles mosolyra a szám.- Bár volna itt valami...- gondolkodtam el hirtelen.
- Micsoda?- pislogott meglepetten.
- Víz!- azzal egy jólirányzott hirtelen mozdulattal belelöktem őt a mellettünk lévő úszómedencébe.
- Ez galád húzás volt!- jött fel a víz felszínére és beletúrt a hajába, ezzel visszarendezve az elkóborolt tincseit.
- Megérdemelted a korábbiért!- fontam össze a karjaim büszkén.
- Azt hittem azokat azért kaptad, mert megharaptál- úszott a medence pereméhez, mire leguggoltam hozzá.
- Nem nem, a harapásért azt kaptam, hogy még nálatok elkaptál. Amikor hívott Bakugou- vakartam meg a tarkómat.- Ezt viszont a korábbiakért kaptad, amit a többieknek mondtál.
- Ha egyszer bújós cicám van- vonta meg a vállát.
- De hát nem is Latte aludt melletted, hanem én!- folytattam.
- És te nem számítasz annak?- húzta fel az egyik szemöldökét, mire lefagytam, azonban kár volt.
Ugyanis elkapta a felkarom és a medence oldalától elrugaszkodva berántott engem is a vízbe.
- Baszki, baszki belement az orromba!- ráztam a fejem, amint feljöttem a víz alól, amin felnevetett.
Olyan ritkán nevetett tisztán és őszintén, hogy teljesen el is feledkeztem a nyálkahártyámat maró klórról és szinte tátott szájjal néztem a velem szemben ácsorgó fiút. Csak leesett állal csodáltam. Eddig is ilyen jól állt neki a nevetés? Kétség kívül, hiszen ritkán nevetett, de eddig is ennyire lenyűgözött? Valahogy most olyan jó érzéssel töltött el, ahogy nevetett, az sem érdekelt, hogy perpillanat rajtam. Csak hallgatni akartam, hogy önfeledten kacag.
- Mi ez a szerelmes tekintet?- fonta össze a karjait, miközben felhúzta a szemödlökét.
- Mi? Szerelmes tekintet? Pfff, öregem, szemüveget kéne hordanod- legyintettem, majd megkíséreltem kimászni a medencéből, azonban én naív neki háttal próbáltam meg, ugyanis a derekamnál fogva visszarántott, így ismét elmerültem.
Persze ettől csak még jobban fogta a hasát a nevetéstől, de inkább hagytam neki és bekapcsolódtam hozzá. Hihetetlenül jó érzés volt újra a barátjának lenni és vele együtt nevetni. Azt kívántam, hogy örökké tartson az a pillanat.
- Hé, van kedved csúszdázni?- biccentettem a hatalmas csövek felé, mire bólintott.
Ezúttal már hagyott rendesen kiszállni a medencéből és beszélgetve indultunk meg a játékokhoz. Én mindenképp a nagy kék úszógumison akartam lecsúszni.
- Nézd, vannak kétszemélyesek!- rohantam oda a tárolóhoz, majd felemeltem egyet.- Menjünk ezzel!
- Nincs az az isten- rázta meg a fejét.
- Hm... Pedig ahogy látom egyszemélyes már nem maradt- mustráltam az üres helyet, mire mellémlépve ő is megvizsgálta, majd fáradtan sóhajtva beadta a derekát.
- Utállak.
Mivel nem volt még nyári szünet, így egy kicsit kevesebben voltak, ezért aránylag gyorsan sorra is kerültünk, majd Shinsou kikötötte, hogy ő ül hátul, így kénytelen voltam az első helyre beülni.
- Ha félsz, nyugodtan kapaszkodhatsz majd belém- nyújtottam ki a nyelvem, mire csak megforgatta a szemeit.
Amikor zöldre váltott a lámpa, vagyis az előttünk lévő leért, a kapaszkodók segítségével Hitoshi elindította az úszógumit.
Lent a csúszda alján egy mély medence vár minket, ami sajnos mélyebb volt, mint kellett volna. Ugyanis az úszógumi oldalra borult, amikor kiért, én pedig elmerültem a kétméteres medencében
- Denki?- hallottam a fiú hangját a víz felől, majd mikor észrevett, elkapta a karom és felhúzott.- Te idióta, te nem tudsz úszni?!- szidott le.
- Nem számítottam arra, hogy ilyen mély lesz- nevettem fel kínosan, miközben Shinsou kivitt a vízből.- De köszönöm, hogy kihúztál!- mosolyogtam, azonban a srác csak rámarkolt a csuklómra és elkezdett maga után húzni.- H-hova megyünk?
- Úszni!