Légy A Barátom! |ShinKami ff.| Befejezett✔

Tizenkilencedik

Reggel már összepakolva vártam a fiú hívását. Tegnap este pechünkre éjszakás volt Mihoko, így elég sokára került csak telefon közelbe, de megengedte, hogy Shinsou eljöjjön velem, habár a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak a fiára.
A bőröndöm és Villám is készenállt a hosszú vonatútra, már csak Hitoshit vártunk, akinek perceken belül felvillant a neve a telefonom képernyőjén.
- Megyek- vettem fel gyorsan, majd egy hümmögést hallva a vonal túlsó végén, le is tettem és kimentem az előszobába, felvettem a cipőm és otthagytam az egész kócerájt a francba, mindössze egy cetlit hagytam, hogy elmentem.
Leérve a lila hajú fiú a fal mellett ácsorgott, mellé egy utazótáska volt ledobva, majd mikor meglátott engem, a bánatnak egy halvány árnyalata csillant meg a levendula színű szemeiben. Letéve Villám hordozóját és felállítva a bőröndömet, szorosan átöleltem.
A hajamat cirógatta és apró puszikat adott a honlokomra, úgy próbált megnyugtatni.
- Nem lesz semmi baj...- csitítgatotta, amikor ismét elkezdtek rázkódni a vállaim a sírástól.
Hamarosan elindultunk a vonatállomásra. Odaérve Villám már igencsak el volt álmosodva az altatótól, amit kapott, hogy kibírja a hosszú vonatutat, így őt a hordozójában vittük tovább.
Szerencsénkre gyorsan meg tudtuk venni a jegyeket, majd az épület melletti peronra ültünk ki megvárni a Sinkanszent.
Pontos volt, mint a halál. Gyorsan megkerestük a helyünket és miután a cuccainkat felpakoltuk a csomagtartóra, Shinsou vállára dőltem és összekulcsoltam a kezünket.
- Anyukád tudja, hogy megyünk?- kérdezte hirtelen.
- Persze. Még tegnap este szóltam neki, hogy hamarabb megyek és lesz egy meglepetésem- mosolyogtam kicsit keserűen.
- Nézzük a jó oldalát, legalább megismerem anyukádat- mosolygott halványan, miközben az arcom simogatta.
- Te mikor lettél ilyen optimista?- kuncogtam.
- Melletted, Denki- hajtotta a fejét az enyémre, a szavai pedig egy apró mosolyt csaltak ki belőlem. Erre is csak ő volt képes ebben a helyzetben.
- Basszus, a srácoknak nem szóltam- eszméltem fel, majd gyorsan előkapva a telefonomat írni kezdtem a csoportba.

Hali srácok! Azt a nagy helyzet, hogy a coming outom apának nem sikerült túl jól, így két nappal korábban indultam anyához. Shinsou is jön velem.

Pinky: Tessék?!
Latino: Mi történt haver?
Pinky: Ugye csak szórakozol, hogy magunkra hagytok a vasárnapi akcióval?! 😰
Az egyetlen akit nem utálok: Milyen akció?
Katsuki: MI A RÁKNAK KELL KORA REGGEL PITTYEGTETNI AZT A SZART?!

Az egyetlen akit nem utálok: Milyen akcióról van szó @Pinky?

- Ennyit arról, hogy aggódjanak- jegyezte meg Hitoshi a mobilom képernyőjét nézve, mire muszáj volt felnevetnem.- És minden alkalommal megcsodálom a beceneveket.
- Ugye milyen szépek? Bakugou szerzeményei.
- Valahonnan Kirishima nevéből, "Az egyetlen akit nem utálok"-ból sejtettem- mosolygott.- Egyébként milyen akcióról beszélnek?
- Hanta és Mina együtt vannak- vigyorogtam.- Tegnap amikor visszavittem Mina füzetet, ami nálam maradt és... rájuk nyitottam véletlen...- rágtam a szám szélét, azonban legnagyobb meglepetésemre felnevetett.
- Nem vetted észre, hogy szikrázik köztük a levegő?
- Mert te igen?!- akadtam ki.
- Persze.
A telefonom ismét pittyegni kezdett, mire feloldva megnéztük az addig érkezett üzeneteket.

Pinky: Majd vasárnap elmondjuk. Kami veletek meg még számolok!
Az egyetlen, akit nem utálok: Ok :c
Katsuki: Tuti basztak és Mina terhes

Hangosan felnevettem, amikor megláttam, majd Shinsou is elmosolyodott.
Az út a gyorsvonattal is nagyjából két óráig tartott. Villám az egészet végig aludta és Shinsou is szundított nagyjából fél órát a vállamra dőlve.
Nekem nem jött álom a szememre. Folyamatosan apa mondatai játszódtak le újra és újra a fejemben. Aggódtam, hogy igaza lesz. De nem akartam. Szerettem ezt a fiút, mindenkinél jobban. Hagyta, hogy az legyek mellette, aki akarok, elfogadott olyannak és minden hibámmal együtt szeretett. Nekem pedig ennél többre nem volt szükségem, mint olyasvalakire, aki önmagamért szeret és esze ágában sincs megváltoztatni.
Hitoshi egy kicsivel közelebb bújt hozzám és álmában nyomott egy puszit a nyakhajlatomba, mire egy picit éreztem, hogy elpirulok.
Finoman megsimítottam az arcát, mire halványan elmosolyodott. Bármi is legyen, bárki bármit mondjon, nem fogom feladni a szerelmünket mások véleménye miatt.
Olyan délelőtt 11 körül érkeztünk meg a mi állomásunkra. Addigra már Shinsou is fent volt, majd miután kiértünk az épület elé, megkerestük a buszállomást, ami abba a faluba ment, ahol anyáék laktak.
Szerencsére nem messze a házuktól volt egy megálló, így ott leszállva sétáltunk el odáig.
- ANYA ITT VAN DENKI!- kiabált be a házba, majd a tornácról leugorva rohant felénk Chia.
- Szia nagylány!- kaptam fel amikor hozzánk ért.
- Úgy hiányoztál bátyus!- ölelte át a nyakam.- Ő kicsoda?- nézett meglepetten a másik fiúra.
- Ő a meglepetés. Ő Hitoshi, a barátom- mosolyogtam.- Sőt, elhoztam Villámot is- tettem le a kislányt és kiengedtem a hordozóból a kutyát, aki rögvest körbeugrálta a húgom.
- Villám!- ugrált örömében, majd elkezdtek a ház felé szaladni.
- Váó...- szorította meg a kezem a párom, mire kíváncsian néztem rá.- Nekem már most tetszik itt.
- Pedig még nem láttál szinte semmit- vigyorogtam, majd elindultunk mi is.
- DENKIIII!- ugrott anya a nyakamba, ezzel szinte hátra borítva. Neki ugyanolyan szőke haja és arany szemei voltak, mint nekem, habár ő elég alacsony volt.- Úgy hiányoztál kisfiam!
- Te is nekem!- szorítottam magamhoz  a nőt.- Be szeretnék mutatni valakit!- csillantak fel a szemeim amikor elengedett.- Anyu, ő a párom, Shinsou Hitoshi!- mosolyogtam, miközben átöleltem az igencsak zavarban lévő fiút.
- ÚRISTEN, HANABIIII- rohant vissza a és kirángatta a konyhából a felségét.- NÉZD NÉZD NÉZD, EGY FIÚT HOZOTT HAZA!!- rángatta szerencsétlennek a karját.
- Látom- mosolygott.- Üdv itthon srácok.
- Olyan édesek vagytok!- ugrált körbe minket mégegyszer anya.- Gyertek be, mindjárt kész az ebéd! Chia nézd, Denki is szerelmes!- kapta fel a kislányát, aki elkezdte nyújtogatni a nyelvét.
- Fúj. Az oviban is szerelmes belém egy fiú és állandóan húzgálja a hajam!- mesélte.
Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Persze anya totál kifaggatta mindenféléről Shinsout, szegénykét ezzel totál kirángatva a komfortzónájából. Ő majdnem kétszer olyan pörgős volt, mint én. És persze a másik nevelőanyám, Hanabi szemfülesen rá is kérdezett arra, hogyhogy hamarabb jöttünk, így el kellett magyaráznom mi történt.
- Nagyon megleptél- dőlt hátra a teraszon Hitoshi, miutám befejezte a dinnye szeletét.
- Mert?
-

Nem gondoltam volna, hogy anyukád... Nos nem tudom pontosan milyen a szexualitása, de arra, hogy felesége van. Azt mesélted, hogy újraházasodott, csak azt nem kihez.
- Jaaa- értettem meg.- A Bakusquad se tudja.
- Nem?- pislogott még meglepettebben.
- Nem verem nagy dobra. Mindig is úgy voltam vele, hogyha anya boldog, akkor én is. Ráadásul Hanabi nagyon menő! Tud egy csomó gördeszkás trükköt és egy csomót szokott velem videójátékozni! Ezért döntöttem el, hogy azonnal jövök ide, amikor apával összeveszetem, mert tudtam, hogy anyáék el fogják fogadni.
- Elképesztő családod van- mosolygott, mire hátra feküdtem mellé.
- Szerintem is.
- És elképesztő ez a falusi csend. Ilyen nincs Musutafuban [Írói. megj.: a város, ahol a UA is van]- húzott egy picit magához.
- Igen- kulcsoltam össze a kezünket, amikoris Chia és Villám kirontottak a teraszra.
- Denki, Hitoshi játszunk!- rázogatta a karom.
- Neked nem kéne délután aludnod?- nézett rá kíváncsian a fiú.
- Nem- öltötte ki a nyelvét.
- Chia! Gyere csak vissza!- hallottuk bentről anyu hangját.
Hitoshi elengedve, gyorsan levette a pulcsiját, majd magunkra terítette.
- Gyere, búj ide- nyújtotta a kezét a kislány felé, aki kapva az alkalmon, gyorsan bebújt közén, Shinsou pedig őt is betakarta.
- Nem láttátok Chiát?- állt meg anya az ajtóban.
- Nem- ráztam meg a fejem, de alig tudtam visszatartani a nevetést.
- Fiúk, ti komolyan fáztok?- pislogott.
- Csak ő- biccentett felém a lila hajú.
- Furák vagytok- vonta meg a vállát és visszament keresni a húgom.
Miután halló távolságon kívül ért, mindhárman elkezdtünk nevetni.
A lány ásított egy nagyot, majd szorosabban hozzámbújva lassan el is nyomta az álom.
- Eszed ágában sem volt megszöktetni, igaz?- húztam fel az egyik szemöldököm.
- Naná, hogy nem, kell neki a délutáni alvás- simogatta meg az apróságot.
- Ahogy nekünk is- hunytam le a szemem, majd éreztem, hogy Hitoshi mindkettőnket átölel, rövidesen pedig el is aludtam.