Légy A Barátom! |ShinKami ff.| Befejezett✔

Ötödik

Mire kisült az összes palacsinta, a mosógép is végzett, így Shinsou átpakolta a nedves ruhákat a szárítóba.
- Amúgy hol vannak a szüleid?- kérdeztem, miközben éppen magamba tömtem egy kakaósat.
- Anya dolgozik. Este jön- felelte egyszerűen a kávés bögréjét letéve az asztalra és helyetfoglalt velem szemben.
- És apukád?- kíváncsiskodtam tovább, de a reakcióját látva gyorsan korrigáltam.- Nem kell elmondanod, ha nem akarod!
- Nem nagy dolog. Elhagyott minket, amikor másodikos voltam. Amit itt ebben a lakásban látsz, az ő munkája. Lakberendező volt.
Csendesen hallgattam. Nem is sejtettem, hogy neki sincsenek együtt a szülei, akárcsak az enyémek. De próbáltam a meglepődöttségem nem kimutatni.
- És mit dolgozik anyukád?
- Nővér a kórházban.
- Váó, az enyém is!- csillantak fel a szemeim.
- Komolyan?- lepődött meg.
- Aha. Csak nem itt, hanem Japán másik felében- mosolyogtam.
- Elváltak apukáddal?
- Igen. 7 éve.
- Bocs, hogy rákérdeztem- vette magához a kakaós dobozt.
- Nem nagy cucc. Most mindkettőjük sokkal boldogabb. Úgyhogy így a legjobb!- mosolyogtam.
- De gondolom valahol azért fáj...- tapintott a lényegre.
- Hehe... Átláttál rajtam. Néha tényleg fáj és hiányzik anya. Azt kívánom, hogy bárcsak együtt lennének és mind  együtt élnénk. De olyankor mindig eszembe jut apa barátnője, Asuka és az isteni brownieja, vagy anyukám párja és az, hogy nyaranta mennyit videójátékozik velem, a kishúgom... És ilyenkor mindig hálátadok az életemért.
- Néha egész okos dolgokat is tudsz mondani- mustrált semleges tekintettel, de a hangján érződött a szarkazmus.
- Hé! Épp megható próbáltam lenni!- dramatizáltam túl a helyzetet.
- Hülye- forgatta meg a szemeit, mire ismét felnevettem.
Miután mindketten eleget ettünk, elpakoltunk és segítettem bepakolni a mosogatógépbe.
- Várj, megnézhetem a szobád?!- kaptam fel hirtelen a fejem.
- Nézzed- sóhajtott, én pedig gyorsan beletettem az utolsó kanalat és elrohantam a közlekedőn keresztül a legutolsó szobához, ami egy L-alakú elágazás végén foglalt helyet. Közvetlen a fürdőszoba mellett még volt egy ajtó, feltételeztem, hogy az az anyukájának a szobája. A két hálószoba között pedig volt még egy üvegajtó, amin keresztül egy pici teraszra lehetett kilépni.
Shinsou szobája nem volt se túl nagy, se túl kicsi. Az ajtótól jobbra volt egy  íróasztal, amellett pedig egy kisebb tv a falra szerelve, alatta egy kis polccal, balra pedig szemből egy szekrény, ugyanis oldalasan nem fért volna el. Közvetlen az ajtóval szemben volt egy ablak, attól jobbra volt egy kisebb franciaágy, az ablaktól balra pedig, az utolsó sarokban egy macskaágy és alvó szőrgombóc.
- Úristen de cuki!- guggoltam le mellé és már simogattam volna meg, amikor hirtelen felkapta a fejét és ijedtében megkarmolt.- Basszus!
- Kaminari már megint mit csináltál?!- jött be a szoba tulajdonosa, így a párnástalpú rögtön elszaladt és elbújt a gazdája lábai mögött és onnan fújt rám.- Te jó ég...- sóhajtott.
- Megkarmolt!- hisztiztem.
- Mit csodálkozol? Alig egy napja lakik itt, még nekem is alig engedi, hogy hozzáérjek- sóhajt és a szobából kifordulva, pár perccel kesőbb egy doboz sebtapasszal tért vissza.- Olyan vagy mint egy óvodás.
- Ez nemigaz!- duzzogtam.
- De, nagyon is.
- Egyébként hogyhogy csak egy napja lakik itt?- néztem a macska felé.
- Tegnap este találtam, amikor vacsoráért mentem, az egyik sikátorban sírt- szedte le a fóliát a tapaszról és rárakta a kézfejemre.
- Várjunk, akkor ezt látta Kirishima?!- raktam össze hirtelen a képet.
- L-lehet?- pislogott nagyokat a hirtelen kirohanásomra.
- Basszus akkor mostmár mindent értek!- dőltem hátra a puha, szürke színű szőnyegen. Marhajól ment a mályva színű falakhoz.
- Kifejtenéd?- dobta az asztalra a tapaszokkal teli dobozt, majd lehuppant az ágyára.
- Ma ebédnél beszélgettünk, hogy az elmúlt időben többször kikéredzkedtél óráról rosszullét miatt, meg tegnap Kirishima is látott este. Az órai rosszullétek a pánikbetegség miatt voltak, a sikátoros meg miatta- böktem a cica felé, aki valószínűleg megérezte, hogy róla van szó, így rámfújt, miközben nagy ívben kikerülve engem, felugrott a fiú ágyára és tisztes távolságba tőle leheveredett.
- Komolyan, én voltam az asztaltémátok ma?- húzta fel az egyik szemöldökét, mire hevesen bólogattam.- Te jó ég...- sóhajtott.
Ezt követően pedig beállt az a frankó, kínos csend. Ő az ágyán heverészve nyomkodta a telefonját, míg én elkezdtem még alaposabban körbenézni a szobáját. Az ágya fölött volt jópár poszter filmekból, játékokból és sorozatokból, míg az íróasztalán volt egy kis magasítás, ahol egy monitor, az asztallap alatt pedig egy gépház ücsörgött. Azonban szemetszúrt a ceruzatartóban még egy pink-sárga-kék zászlócskát. Ez meg mégis melyik országhoz tartozik?! A gurulósszék háttámlájára rá volt terítve egy nagy, szürke pulcsi és hiába láttam csak a felirat felét, így ki tudtam venni azt, hogy "Meow". Ez a srác tényleg nagyon szereti a macskákat.
A szőrgombóc ágya mellett volt még egy kisebb kaparófa és néhány játék is. Nem is állt össze bennem, hogyan lehet ennyi mindene, ha tegnap került ide.
- Shinsou.
- Hm?
- Hogyhogy ennyi cucca van a macskának, mikor tegnap hoztad haza?- kíváncsiskodtam.
- Az előző macskánké voltak a cuccok. Csak el voltak téve, úgyhogy tegnap kimostam az ágyat meg kitisztítottam a játékokat- felelte továbbra is a telefonját bújva.
- És van már neve?- néztem a bézs bundájú csöppséget.
- Nincs- nézett ő is rá, pont amikor az állat nyújtózkodva ásított egyet.
- De kéne neki, ha megtartod, nem?- vezettem ezúttal a szemeim a fiúra.
- Lehet- nyújtotta ki a kezét a jószág felé, aki miután észrevette a simogatási szándékot, először habozott egy picit, majd végül beletörődve a sorsába, engedte, hogy a gazdája megcirógassa.
- Mit szólsz a Latttehoz?- dobtam fel hirtelen.- A bundája miatt.
Shinsou látszólag eltűnődött az ötleten.
- Nem tudom... Talán...- felelte végül, amikoris a jószág felállva az ölébe mászott és leülve a térdére követelt még több szeretetet.
Ismét hallgatásba burkolóztunk, így folytattam a szemlélődést. A szekrénye egyik ajtaján egy nagy tükör volt, míg a másikon néhány fénykép. De tényleg nem sok, alig négy darab. Az egyiken egy nagy család volt, jobb oldalt álldogált a lila hajú kisfiú, duzzogva, a másikon csupán már hárman, egy fehér hajú nő, és egy kiköpött Shinsou kinézetű férfi, feltételezhetően ő volt az apja. A pici Hitoshi az anyukája kezében volt, egy cicás kezeslábadban. Szóval elég régről ered a macska-imádata. A harmadik képen egy dús bundájú fehér cica feküdt a hátán és valami játék egeret harapdált. Ezen a képen látszott, hogy nemrég került fel, szinte teljesen új volt. A negyedik képen pedig ismét Shinsou volt, egy szőke lánnyal. A fiú éppen a szemét forgatta, mikor a kép készült, míg a lány hátulról a nyakába csimpaszkodva kinyújtotta a nyelvét.
- Ő kicsoda?- álltam fel és a szekrényhez lépve rámutattam a szöszire.
- A gyerekkori barátom. Általános után Amerikába költöztek- felelte.
- És nem is tartjátok már a kapcsolatot?- pillantottam rá értetlenül, mire sóhajtva egyet lezárta a mobilját és néhány másodpercig csak maga elé meredt.
- Meghalt egy repülőgép balesetben.
Szinte görcsbe rándult a gyomrom ezektől a szavaktól. Már megint sikerült rátapintanom valami fájó emlékre, taps taps Denki.
- Bocsánat, hogy felhoztam- vakartam meg a tarkóm, mikoris valami sípolás ütötte meg a fülem.
- Kész a szárítógép- tette le a cicát és kiment a szobából.
Néhány másodpercig még gondolkodtama a hallottakon, majd utánam mentem.
A ruhák nagy része már ki volt pakolva, így előkerült mind a zakóm, mint a nadrágom.
- Tessék- nyomta a kezembe, miután összehajtogatta őket.
- Maradhatok esetleg a melegítődben? És akkor holnap fel tudom őket venni tisztán- utaltam a kezemben lévő ruhadarabokra.
- Felőlem- vonta meg a vállát.
- Majd kimosom és holnap visszahozom- vettem a cipőmet az ajtó előtt, miközben Shinsou a falnak dőlve figyelt.- Nos, köszönöm a vendéglátást, a palacsintát, az elsősegélyt- emeltem fel a kezem ahol a sebtapasz volt.- Valamint azt, hogy megosztottad velem és én is megoszthattam veled a gyerekkori traumáinkat és persze a tiszta ruhákat- vigyorogtam, mire a rácsapott a homlokára.
- Hihetetlen vagy Kaminari Denki.
- Tudom. De szeretnék jó barátod lenni- tettem hozzá.
- Mim?- pislogott.
- Barátod. Ne hidd, hogy csak úgy feladom!- böktem rá, majd az ajtót kinyitva kilibbentem a folyosóra és vidáman indultam meg a lift felé.
- Ez hülye- visszhangzott még a lépcsőházban, mielőtt becsukódott mögöttem a lift ajtaja.