Légy A Barátom! |ShinKami ff.| Befejezett✔

Huszonhatodik

Nézzétek el nekem, nem rajzolok valami szépen.

- Hé hé óvatosan, még a végén feltéped a varratot, de akkor én is megtéplek- próbált egy picit eltolni magától Kyouka, így egy hangyányit lazítottam az ölelésen.
- Nem tehetek róla, hogy aggódtam!- nyüszítettem.
- Jól van, jól van- veregette meg a hátam.- Igazán tudhattad volna, hogy nem lesz semmi bajom, erős nő vagyok.
- De akkor is!
- Jirou- lépett mellénk Mina.- Ha kiölelgettétek magatokat, elkérhetem majd?- bökött rám.
- Mire kell neked a Pikachum?- húzta fel az egyik szemöldökét.
- Már ne haragudj, de tudtommal ő az enyém- méltatlankodott Shinsou, azonban a lányok figyelmen kívül hagyták.
- Elszámolni valóm van vele...- ropogtatta meg az öklét, mire elfehéredtem, és kibújva a lány karjai közül, a párom háta mögött kerestem védelmet.
- Meg fog ölni- kukucskáltam át Hitoshi válla felett.
- Azt azért nem hagynám- cirógatta meg a hajam.
- Engedj el Hanta!- kapálózott a magas fiú kezében a lány, aki könnyűszerrel felemelte a barátnőjét.
- Csigavér szivi, ne edd meg- kócolta össze a haját.
Ezzel elszórakoztunk még egy darabig, míg Kirishimáék nevetve figyelték a fejleményeket.
- Esküszöm kezdem rosszul érezni magam, hogy én vagyok az egyetlen szingli- jegyezte meg a beteg, mire mindannyian felnevettünk.
- Másnem felszeded az egyik fiatalabb nővért- tettem hozzá.
- Más lehetőségem nincs.
- Bakker, itt is csak mi vagyunk heterók. Ezek mind melegek- ölelte magához Sero a barátnőjét, majd lassan hátrálni kezdtek.
- Ja, nagyon gáz- mondta Bakugou eléggé szarkasztikusan.
- Kikérem magamnak, én bi vagyok- fonta keresztbe a karját Jirou, mire hevesen bólogatni kezdtem.
Idő közben bejött az orvos és kiderült, hogy jövőhét hétfőn elméletileg hazaengedik a lányt, ha minden rendben lesz vele.
Így beosztottuk, hogy minden nap párosával jövünk be hozzá, így holnap, vagyis pénteken Bakugouék, szombaton mi és vasárnap Seroék, végül pedig ha valóban kiengedik hétfőn, akkor mindannyian hazakísérjük és náluk töltjük a napot.
Este felé a lány szülei is bejöttek, így a banda akkor határozott úgy, hogy lelép.
Hitoshival busszal mentünk hozzájuk és addigra Villám is magához tért, így egy darabon már ő is a saját lábán jött.
- Megjöttünk- csukta be az ajtót, azonban csönd fogadott minket.- Ja tényleg, anya ma nappalos, csak este jön.
Gyorsan kipakoltuk a cuccainkat és a szennyest betettük a mosógépbe.
Aztán jöhetett Villám és Latte összebarátkoztatásának feladata.
A kiskutyát betettük a hordozójába, mikor bevittük Shinsou szobájába.
A cica nagy örömmel üdvözölt minket, azonban rögvest megtorpant, ahogy megérezte az ismeretlen szagot.
Óvatosan körbejárta, és megszagolta, majd ráfújt. A spicc meg se mert mukkanni, ugyanis kölyökkora óta félt a macskáktól, mivel egyszer egy kandúr belekapott az orrába.
Egy fél óra elteltével megkíséreltük kiengedni Villámot. Addigra nagyjából megszokták egymás jelenlétét ketrecen keresztül, bár kissé féltem, hogy nem fogják bírni egymást.
Mitán kinyílt a hordozó ajtaja, Latte óvatosan megközítette a kutyát, aki össze volt kuporodva.
Majd csodák csodájára, gyakorlatilag egy pillanatra összeért az orruk és mindketten feloldódtak.
Villám kimerészkedett a hordozóból majd körbeszaglászták egymást.
- Ez hihetetlen- csóválta a fejét mosolyogva Hitoshi, miközben az ágyon feküdve néztük, hogy a két apróság a cica ágyában, összebújva alszik.
- Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar összebarátkoznak- mosolyogtam a mellkasán feküdve.
Mindketten elég fáradtak voltunk az utazás és a látogatás után, így csak csendben relaxáltunk, amikor kintről ajtócsukódást hallottunk.
- Sziasztok- kukucskált be az ajtón Mihoko.- Minden rendben volt?
- Igen- biccentett Hitoshi.
- Nem baj, ha maradok ma estére?- ültem fel egy picit.
- Dehogy- mosolygott.- Tudod, hogy szívesen látunk Denki.
- Nagyon szépen köszönöm!- hajoltam meg, mire felkuncogott.
- Ugyan ugyan, nem kell ennyire hálálkodnod. Ez csak természetes.
A nő egy picikét még beszélgetett velünk, megcsodálta Villámékat, sőt képet is készített róluk.
- Ja igen, ha már itthon vagytok fiúk, akkor a ti feladatotok ma a vacsora- mosolygott, majd gyorsan kisurrant a szobából.
- Úgy látszik, ma mi főzünk- simította meg a hátam Hitoshi, miközben visszahúzott maga mellé.- De majd csak később.
- Lustaság- nevettem fel, mire az arcomba nyomta a párnáját és rám feküdt.
- Nem érdekel- morogott.- Ráér még.
- De mi van, ha anyukád éhes?- cirógattam a haját.
- Akkor főzne magának. Ne keress kifogásokat, most én alszok rajtad- pillantott rám.
- Nem akartam, nem bánom, ha te vagy felül- nevettem, mire felhúzta a szemöldökét.
- Denki, így is csak egyetlen egy esetben vagy alul- vigyorgott, mire leesett milyen kétértelmű dolgot sikerült mondanom.
- Ó te jó ég- temettem az arcom a tenyerembe, miközben Shinsou kiröhögött.-Utállak.
- Igen?
- Igen- bólintottam.
- Biztos?- kötözködött tovább.
- Nem. Utálom, hogy nem tudlak utálni- csóváltam a fejem.
- Szóval így állunk?- nyomta fel magát hirtelen, majd elkezdett csikizni.
Vagy fél órán keresztül játszottunk, persze ezzel a hangzavarral Villámot is felvertük, akinek muszáj volt beszállni, így végül mindketten nevetve feküdtünk, míg a kutyus körülöttünk ugrált.
Végül tojásos rizst csináltunk, természetesen az utóbbit sikerült túlfőznőm, így majdhogynem tojásos tejberizs volt a vacsora.
- Hitoshi- kaptam fel a fejem, amikor ment volna zuhanyozni.- Fürödhetek veled?
- Nem?- húzta fel az egyik szemdökét értetlenkedve.
- Miért nem?- biggyesztettem le az alsó ajkam.
- Mert nem?- tárta szét a karjait.
- De én akarok!- álltam fel az ágyáról, majd összeszedtem a pizsamám.
- Nem nem nem és nem!- lépkedett már a folyosón, én pedig mentem utána.- Meg ne próbálj bejönni!- figyelmeztetett, majd becsukta maga után az ajtót. Pffff. Mintha ilyen könnyű lenne nekem megtiltani valamit.
Vártam, amíg elkezdtem hallani a vízcsopogást, majd egy sunyi vigyorral benyitottam.
- Denki, mint mondtam neked?!- nézett ki mérgesen a zuhanyfüggöny mögül.
- Bocsi bocsi, csak itt hagytam valamit- tettem le a pizsimet és nemes egyszerűséggel kibújtam a felsőmből.
- Aha, hogyne. Eszedbe ne jusson bemászni mellém vagy esküszöm nem tudom mit csinálok veled!- húzta vissza az elválasztót, nekem pedig csak még jobban mosolyognom kellett. Mintha bánnád.
Gyorsan ledobtam a farmerom és egyéb zavaró tényezőket is, majd a csappal átellenes oldalon szálltam be a kádba, vagyis Hitoshinak háttal.
- Mi a...?!- fordult volna hátra, miközben a haját mosta, azonban gyorsan átöleltem.- Denki az isten szerelmére mit mondtam neked?!- próbálta lefejteni magáról a karjaim, de annál jobban szorítottam.
- Nem tudom, nem figyeltem- vigyorogtam, mire tehetetlenül leengete a kezét.
- Feladom. Nyertél. Boldog vagy?- sóhajtott fáradtan és egy kissé még mindig idegesen.
- Megmosthatom a hajad?- pislogtam rá csillogó szemekkel.
- Mit bánom én- ült le kimerülten, én pedig mögé térdelve elkezdtem még jobban a fejbőrébe masszírozni a sampont. Miután azzal végeztem, a kezemen maradt habbal a hátát is megmostam, egy kicsit meg is masszíroztam a vállait.
Idő közben pedig beletette a lefolyóba a dugót, valamint öntött bele egy kis habfürdőt is, majd elkezdte engedni a csapot.
- Jó lesz a víz?- fordította hátra a fejét, mire előre nyúlva megnéztem.
- Igen- biccentettem, majd visszatértem a fiú vállaihoz.
- Most jobb?
- Igen.
- Miért volt ez neked jó?- fordult mostmár hátra.
- Nem tudom, csak közel akartam lenni hozzád- öleltem át ismét.
- Néha elég fárasztó vagy, tudsz róla?- húzta fel az egyik szemöldökét.
- Tudom, de így szeretsz- könyököltem a vállára büszkén.
- Van más választásom?
- Nincs.
- Nem is kell, így vagy nekem tökéletes- húzott magához egy rövid csókra.- Fordulj meg, most én jövök.
Hitoshi keze erősebb volt, mint az enyém, így nem lepődtem meg, amikor kis híján eltörte a vállam. De persze utána jóval óvatosabb volt, megmosta a hajam, megmasszírozott és még egy puszit is kaptam.
- Na jó, elég volt- állt fel, húzva magával engem is.
- Nemár!- fordultam felé és átöleltem.
- D-denki az ég szerelmére, engedj el! El fogunk esni, ha sokat rángatsz!- próbálta lefejteni magáról a karjaim, de nem sikerült, így végül igaza lette és valóban hanyattestünk, vagyis ő rám.
- Hupsz- mosolyogtam kínosan.
- Megmondtam- forgatta meg a szemeit, és állt is volna fel, azonban visszahúzva az ajkira nyomtam az enyémeket.
Szinte gondolkozás nélkül a derekamhoz kapot és annál fogva húzott még közelebb magához, majd mikor piszkálásképp még jobban hozzápréseltem magam, arra egy mély morgás és, hogy belemart a fenekembe volt a válasza.
- Mi ez a nagy hevesség?- kérdezte vigyorogva.
- Nem tudom, kívánlak- vontam meg a vállam.
- Kis perverz.