Légy A Barátom! |ShinKami ff.| Befejezett✔

Kilencedik

Háttal támaszkodott a fa törzsének, és ugyanúgy hiperventilált, mint mikor először láttam pánikroham közben. A szemeiből folytak a könnyek, én pedig csak még jobban megijedtem.
- Shinsou itt vagyok!- vágtam le magam vele szembe és erősen magamhoz szorítottam.- Itt vagyok és nem lesz semmi baj! Megvédelek! Soha soha soha soha többé nem hagylak magadra!- mantráztam, miközben egyre csak szorította a hátamon a zakómat, csakúgy, mint legelőször. Azonban ezúttal én is ugyanúgy sírtam, úgy próbáltam megnyugtatni.- Soha többé nem hagylak magadra, megígérem... Csak... Csak engedd meg, hogy a barátod lehessek!- pityeregtem, miközben a vállába fúrtam a fejem.
- Kaminari... Könyörgök... Légy a barátom!- szorított még erősebben magához és már az sem érdekelt, hogy alig kapok levegőt.
Körülbelül öt percbe telt, amíg lenyugodott, majd lassan elengedett. Keserű mosollyal néztünk egymásra, mígnem újból - ezúttal persze már lazábban - magához ölelt.
- Hiányoztál!- suttogta.
- Te is nekem!
Lassan elengedett, majd az addig néma csöndben lévő többiekre emelte a tekintetét. Láttam rajta, hogy kellemetlenül érzi magát és azt kívánja, hogy ezt bárcsak ne látták volna.
- I-ilyen lenne egy pánikroham...?- kérdezte visszafolytott lélegzettel Jirou.
- Ja... Nálam ilyen...- felelte halkan.
Abban a pillanatban Mina minden előzmény nélkül ugrott a nyakába, ezzel ellökve őt a fűben.
- ÚGY SAJNÁLOM SHINSOU! ANÉLKÜL MONDTUNK RÓLAD CSÚNYÁKAT, HOGY TUDTUK VOLNA MIN MÉSZ KERESZTÜL!- zokogott, miközben szorosan kapaszkodott a srác nyakába.
- Úgy sajnálom haver! Egyáltalán nem volt férfias, ahogy viselkedtünk veled!- térdelt le Kirishima is lehajtott fejjel, rögtön utána Sero is.
- Ne haragudj Shinsou...- ült melléjük Jirou is bűntudattól csillogó szemekkel.
Bakugou volt az utolsó, aki állt. Egyenesen Shinsou szemeibe nézett, szinte rezzenéstelen, semleges arccal.
- Ne vágj már ilyen elgyötört pofát- törte meg egyszer csak Mina sírását, mire mindenki más is ránézett.- Legközelebb nyögd ki ha valami bajod van és ez mind nem történik meg. Kétlem, hogy itt bárki is kiröhögne azért mert pánikbeteg vagy. Pikachu figyelem zavaros és hiperaktív, Vigyori non-stop hülyén vigyorog, Füles állandón a telefonját bújja, Pinky rá van buzulva a rózsaszínre, Kirishima pedig meleg, akárcsak én- mondta teljesen nyugodtan.
Pedig ez az utolsó még nekünk is új információ volt.
- Hogy mi van?!- akadt ki Mina, aki idő közben elengedte szegény Hitoshit.
- Bakugou, biztos jó ötlet volt ez...?- nézett rá kissé aggódva Kiri.
- Itt volt már az ideje, hogy tudják! Kaparjátok össze magatokat és gyertek! Te is- pillantott hátra Shinsoura.- Hallani akarom a teljes sztorit.
Nagy nehezen összeszedték magukat a többiek is a döbbenetből és elindultunk Bakugou után.
A törzshelyünk szerencsére üres volt, Midoriya sem volt most ott.
Mindenki a szokott helyére ült, azonban most Shinsouval kiegészülve, aki a biztonság kedvéért mellettem foglalt helyet.
- Halljuk- fűzte össze a karjait a szöszi.- Tudni akarom mi történt azon a vasárnapon.
- Amikor hazamentem, ugyanolyan pánikrohamom volt, mint most- sóhajtott beletörödve a kihallgatásba.
- És miért nem mondtad el egyszerűen?
- Mert nem rátok tartozott és senkivel sem akartam megosztani- felelte.
- Pikachu honnan tudta?- biccentett felém.
- Ugyanaz történt mint most. Pont ott volt egynél.
- És miért hagytad faképnél azután, hogy megvertelek?- ennél egy pillanatra a mellettem ülő fiúra pillantottam, aki kicsit értetlen fejet vágot. Az a verekedés azért nem ennyire volt egyoldalú.
- Mert tudtam, hogy fontosak vagytok neki és nem akartam, hogy miattam elveszítsen titeket.
Bakugou még feltett egy pár kérdést.
- A tiétek- zárta le a faggatást, mire Mina és Ei egyszerre zúdították a lila hajú srácra a kérdéseiket.
- Engem azért az is érdekelne, hogy Katsuki és Kiri mióta tudják egymásról is, hogy melegek...- jegyezte meg Kyouka, mire rögtön beugrott mindenkinek a nem rég törtent coming out.
- Ez egy nagyon jó kérdés!- nézett Kirishimára duzzogva Ashido.
- Bakugou szülinapi bulija óta biztos- jegyezte meg Shinsou, mire a többiek elkezdték kapkodni a tekintetüket közte és az említett között, aki szúrósan nézett rá.
- Tudtam, hogy józan voltál...- morogta.
- Valakinek ki kellett vennie anyukád valószínűleg méregdrága vázáját Kaminari kezéből, aki nyafogott, hogy szomjas és abból akart inni- vonta meg a vállát, míg a többiek felnevettek. Te jó ég mennyi minden történt aznap este.
Végül nem árultuk el, hogy többet is tudtunk mi Kirishimáék kapcsolatáról, mint amennyit elmondtak, úgy voltunk vele, hogy az ő dolguk.
Így, hogy a dolgok nagyrészt rendeződtek, olyan este hét körül baktattunk hazafelé Shinsouval.
- Tényleg, olyan régóta meg akartam kérdezni! Hogy van Latte?
- Szinte teljesen felépült- mosolyodott el halványan.- Átjössz megnézni?- tette fel hirtelen a kérdést, amire totál lefagytam.
- Naná!- ugrottam a nyakába.
- Sőt, ha akarsz, maradhatsz is estére. Úgyis akartál egyszer játszani...- vakarta meg a tarkóját.
- Oké, ki vagy te és mit csináltál Shinsou Nemjátszomveledésnemaludhatsználam Hitoshival?!- ugrottam hátra.
- Csak próbálok kedves lenni!- jegyezte meg csípősen, amire felnevettem.
- Tudod, hogy csak vicceltem Hitoshi!- veregettem meg a vállát, majd egy pillanatra ledermedtem. A keresztnevén hívtam.
- Akkor talán szólni kéne apukádéknak, hogy ma nem otthon alszol- indult el, majd hátrafordulva megállt.- Denki.
Éreztem, hogy dobban egy nagyot a szívem és úrrá lesz rajtam a boldogság. Ez életem legjobb napja!
- Megjöttünk!- kiabáltam be vidáman, mire apa és Asuka, sőt még Villám is gyorsan előkerült.
- Mi ez a többesszám?- jöttek ki a konyhából és meglepetten néztek Hitoshira.
- Ő a barátom, Shinsou Hitsohi!- álltam ki előle.
- Örvendek- nyújtotta a lila hajú fiú látszólag nyugodtan a kezét apa felé, aki egy kis habozás után megrázta azt.
- Részemről a szerencse.
- Haruma Asuka- fogott kezet apa barátnőjével is.
- Ott aludhatok ma este náluk? Megnézzük hogy van a cicája és játszunk.
- Oké... Menj csak- felelte végül egy kis habozás után.
- Köszi!- öleltem meg gyorsan, majd intettem Hitoshinak, hogy kövessen.
Vele és Villámmal a nyomomban siettem be a szobámba, ahol elkezdtem gyorsan összerámolni magamnak ruhákat holnapra és egy alvós cuccot.
- Nézz szét nyugodtan- pillantottam mosolyogva az ajtóban kissé kínosan ácsorgó fiúra, aki erre a kijelentésre kicsit bátrabban kezdett nézelődni.
- Kiszaladok a fogkefémért!- ugrottam fel, majd átrohantam a fürdőbe, ahol felkaptam az említett tárgyat és már siettem is vissza.
Shinsou az ágytámlám felé kirakott képeket nézegette éppen. Egy csomó volt alsó középből és felsőből is. Meg persze jópár a Bakusquaddal.
- Oké, kész vagyok!- zip zároztam össze a hátizsákom és felkaptam az egyik vállamra.
Az utcán sétálva arról beszélgettünk, hogy mivel játszunk majd Hitoshiéknál.
- Megjöttünk- csukta be az ajtót, mire a konyhából egy halványkék hajú nő jött elő.
- Vendéget vártunk mára?- kérdezte rémülten, azonban a fia megrázta a fejét.
- Nemrég beszéltem csak meg Kaminarival, hogy átjön. Anya, ő... Egy barátom, Kaminari Denki- mutatott be.
- Örvendek! Shinsou Mihoko- nyújtotta felém a kezét kézfogásra, azonban viccesebbet találtam ki, így meghajolva a kézfejére adtam egy puszit.
- Részemről a szerencse hölgyem!- pillantottam fel rá, mire éreztem egy ütést a tarkómnál.
- Ne próbáld már felszedni anyámat!- szidott le Shinsou, amire a nő csak felnevetett.
- Ez fájt ám ember!- fogtam a fájó pontot.
- Bentot kezdtem el csinálni, az jó lesz vacsorára?- kérdezte mosolyogva.
- Tökéletes- biccentett Hitoshi, majd a felsőm nyakát megfogva elkezdett maga után húzni.
- Hova megyünk?!
- Lattéhoz, szerinted hova?
A szobája előtt engedett csak el, majd kinyitva az ajtót előre engedett.
A cica rögtön felugrott, ahogy nyílt a bejárat, azonban engem meglátva meg is torpant.
- Latte!- rohantam hozzá, így megrémülve visszaszaladta helyére és onnan fújt rám.
- Ne ijesztgesd már. Nagyon rég látott, nem is biztos, hogy emlékszik rád- lépett hozzá, majd felvéve a karjába az álla alatt kezdte vakargatni.- Gyere, most meg tudod simogatni. De csak óvatosan. Hagyd, hogy először megszagolja a kezed- irányítgatott, így először hagytam, hogy a jószág egy kicsit megszaglásszon, majd lassan a fejére tettem a kezem és finoman elkezdtem cirógatni a puha bundáját.
- Ez életem legboldogabb napja!- rágcsáltam a szám szélét, miközben majd' kiugrottam a bőrből.
- Mert?- nézett rám furcsállva lila hajú fiú.
- Latte jól van, itt aludhatok nálad és játszunk és újra lehetek a barátod!- mosolyogtam.
Shinsou lazított a karjain, hogy Latte le tudott ugrani a padlóra, majd miután a cica már nem volt nála, szorosan magához ölelt.
Pár másodpercig csak döbbenten álltam és hagytam magam, mígnem viszonoztam a gesztust.
- Mi ez így hirtelen?- nevettem.
- Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom!