Légy A Barátom! |ShinKami ff.| Befejezett✔

Második

A szombat hátralévő részében nem nagyon történt semmi. Csak apa barátnője volt otthon, mivel apának ma be kellett mennie kivételesen a céghez. Említettem, hogy elváltak a szüleim? Nem? Mindegy, akkor most említem.
Szóval igen, úgy nagyjából 7 éve. Kicsi voltam még amikor történt, nem sokmindent fogtam fel belőle. Anya Japán másik felére költözött, de mivel ide jártam suliba, itt voltak a barátaim, így apával maradtam. Tulajdonképpen sosem faggattam őket, hogy miért váltak el. Nem nagyon hallottam veszekedni sem őket. Állításuk szerint akkor vitatkoztak sokat, amikor esténként én már aludtam. Nagyon sokáig megviselt is voltam emiatt, de végül beláttam, hogy így volt a legjobb. Anya azóta újból megházasodott és van az ő oldaláról egy három éves kishúgom. Általában minden szünetben elutazom hozzájuk egy-másfél hétre és már a nyári szünetre is le van beszélve az utazás.
Apa részéről, nos ő is talált magának egy barátnőt, aki nagyon jófej volt és isteni browniet csinált.
- Denki- kopogott be Asuka a szobámba, így kivettem a fülhallgatót.- Kész van a vacsora.
- Megyek- ugrottam ki az ágyamból és követtem a nálam kissé alacsonyabb nőt a konyhába.
Nem voltam én sem valami hű de magas, de ő még nálam is kisebb volt. Apa meg elég magas, úgyhogy reménykedtem, hogy még én is nőni fogok legalább egy keveset.
A családfő is otthon volt már, így mindhárman asztalhoz tudtunk ülni.
Miután lezuhanyoztam, egy törölközővel a nyakamban tértem vissza a szobámba. Az ágyra lehuppanva pedig kézbe vettem a mobilom, amin nem várt értesítés fogadott. "Hitoshi Shinsou ismerősnek jelölt."
Nem volt eddig is az ismerősöm?- tűnődtem. Vállat vonva megerősítettem a baráti kérelmet, majd folytattam a Stream nézést, amit a fürdés miatt félbehagytam.
A vasárnap sem indult valami érdekesen. Délutánra volt megbeszélve egy találkozóm a Bakusquaddal, a suli melletti parkba. Ott volt egy árnyékosabb részen a törzshelyünk, ha nem éppen valamelyikőnknel lógtunk. Ami legtöbbször a Bakugou, Sero vagy Kirishima ház volt, ugyanis Mináék csakugyanúgy, mint én, panelházban laktak.
- Szia Kaminari- hallottam egy hangot magam mögül, mikor elhaladtam az egyik kisbolt előtt, megfordulva pedig két lila szempárral találkoztam.
- Shinsou? Mit csinálsz erre?- lépkedtem vissza hozzá.
- Lejöttem hozzávalókért a vacsorához.
- Várj, van egy jó ötletem!- csillantak fel a szemeim és a csuklóját megragadva berángattam magammal a boltba.
- Mit találtál ki?
- Nemsokára találkozom a többiekkel, gyere te is! Jó buli lesz!- húztam a chipses polchoz.
- Szerintem nekem a tegnapelőtti pont elég volt most egy időre- csóválta a fejét.
- Nem olyan buli- forgattam a szemem.- Beszélgetünk, hülyéskedünk, eszünk. Semmi extra.
- Kedves tőled, de nem hiszem, hogy nekem lenne ott bármi keresnivalóm is...- próbálra továbbra is visszautasítani a meghívásom.
- Csak, hogy tudd, nem fogadok el nemleges választ- vettem le egy csipős és egy sajtos chipset a polcról, majd megvártam, amíg Shinsou is összeszedi magának a cuccokat.
- Nincs esélyem a makacsságod ellen, mi?
- Nincs hát!- húztam ki magam büszkén.
- Megvárod, amig ezeket hazaviszem, hogy ne romoljanak meg? Itt lakok egy sarokra. És utána visszajövök.
- Oké, megvárlak itt- mosolyogtam, ő pedig elindult hazafelé.
- Majd jövök- tette még hozzá.
- Hol vagy már Denki?!- szólt Eijiro ideges hangja a telefonba.
- Összefutottam Shinsouval, meghívtam őt is, de azt mondta, hogy először hazaviszi a vacsorájához valókat, aztán jön, szóval mondtam, hogy megvárom.
- Milyen messze lakik?- kérdezte.
- Azt mondta, hogy egy sarokra- feleltem értetlenül.
- Mióta vársz rá?- folytatta a faggatózást.
- Úgy...- emeltem el a készüléket a fülemtől és megnéztem az időt.- Egy... Órája...
- Denki...- sóhajtott a vörös a vonal túlsó végén.- Csak gyere ide.
- De mi lesz ha közben ideér, én meg nem-...- próbáltan érvelni, de valószínűleg ki voltam hangosítva, így Bakugou beleordított a telefonba.
- Nem fog eljönni Pikachu, felültetett az a szarrágó!
Sajnos, ez volt az a pillanat, amikor nekem is leesett. Összeszorítva az ajkaim, gyorsan válaszoltam.
- Mindjárt ott vagyok...- azzal gyorsan bontottam a hívást, mielőtt válaszoltak volna.
Úgy tűnik naív voltam és félreismertem. Esze ágában sem volt velem barátkozni.
Kifújtam az orrom, majd gyors léptekkel indultam a többiekhez.
- Kami!- ugrott fel Mina, amikor meglátott a fűzfák lombjai közül előlépni. Szorosan megölelt.
- Sajnálom haver- tette a kezét a vállamra Kiri.- Te csak jót akartál, ő volt a seggfej.
- Lehet...- motyogtam.
- Ne lógasd az orrod Denki- karolta át a vállam Sero.
- Ja. Tedd le a segged és segíts eldönteni, hogy Deku vagy a táskás szemű faszfej picsáját rúgjam szét először- morgott Bakugou, miközben nekidőlt a fa törzsének.
Erre a kijelentésre persze már muszáj volt nekem is felnevetnem. Hiába volt Bakugou Katsuki olyan amilyen, ő is törődött velünk. Például egyszer még elsőben egy nagyképű felsőbb éves zsiráfnak hívta, a már akkor is magas Serot és a szöszi úgy összeverekedett vele, hogy két tesitanárnak kellett lefognia. Egy másik példa pedig még másodikból, azon a nyáron Minának el volt törve a lába, így nem táncolhatott, ezért pedig felszedett egy kis súlyfelesleget, az új félév kezdetén pedig valamelyik évfolyamtársunk azt merte rá mondani, hogy a rózsaszín cuccaiban pomt úgy néz ki, mint egy disznó, ezért hirtelen felindulásból Bakugou úgy seggberúgta a tagot, hogy pofára esett és eltört az orra.
A srácokon látszott, hogy minden erejükkel azon voltak, hogy jobb kedvre derítsenek. És habár igencsak fájt Shinsou tette, nekik köszönhetően egy picit jobban éreztem magam.
Megtárgyalásra került a pénteki buli, Sero elmesélte, hogy az anyjától iszonyúan kikapott, amiért annyit ivott, Mina panaszkodott, hogy a nővére befogta házimunkázni, miután hazaért, míg Bakugou morgott egy sort, hogy jó nagy kupit hagytunk és Midoriyáékkal, - akik a sorshúzáson igencsak megszívták - jó sokáig takarítottak, ugyanis "Az a csiga Deku nem tudott rendesen felseperni".
Úgy gondoltam, hogy nem kérdezek rá arra, hogy Eijiro és Katsuki hova is tűntek a buli alatt, úgy voltam elmondják majd ha akarják, ha bármi is van közöttünk. Nem gondolom, hogy pont mi lennénk azok, akik elől rejtegetnék.
Olyan 8 körül mindannyian elindultunk haza. Szerencsémre csak egy tíz perc volt gyalog, így gyorsan hazaértem, lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyamba, hogy holnap újult erővel nézhessek minél csúnyábban Shinsou Hitoshi szemébe.

Kirishima már a suli kapujában ácsorgott, amikor megérkeztem.
- Jó reggelt Kami- tartotta pacsira a kezét, amibe bele is csaptam.
- Jó reggelt. Mivel kezdünk?
- Matekkal- fintorgott.
- Bakker. Ugye nem volt házi?- néztem rá reménykedve, de nem volt szerencsém.
- Tessék- kotorta elő a táskájából a füzetét.
- Kösz Kiri- ültem le törökülésbe a kerítés tövébe és gyorsan másolni kezdtem. Azonban nem telt bele három perc, mikor hirtelen meghallottam magam mellől Eijiro hangját.
- Állj csak!- kiabált, majd elszaladt, erre pedig már felkaptam a fejem.
Tőlem nagyjából egy tíz méterre ácsorgott a kócos, lila hajú srác. Valószínűleg most sem aludt sokat, a karikái ma mintha erősebben látszódtak volna. Kirishima meg nem tűnt túlzottan jókedvűnek és higgadtnak.
Hallani sajnos nem hallottam őket, így csak azt láttam, ahogy Ei megfogja Shinsou nyakánál az anyagot és valamit igazán dühösen mond neki. Majd váltottak még egy pár mondatot, amikor a lila szempár megállapodott rajtam. Nem tükröztek semmilyen érzelmet. Se bűntudatot, se gúnyt, teljesen semlegesek voltak.
Aztán ismét mondott valamit Kirishimának, aki válaszolt is volna, azonban a fiú egyszerűen elütötte a kezét és elindult az iskola épülete felé, majd a visszaballagott hozzám.
- Ez minden csak nem férfias...- szűrte ki a fogai között és a vörös lerogyott mellém.- Basszus...
- Rendben vagy?- néztem rá.
- Aha. Kérdeztem tőle, hogy mi haszna volt annak, hogy felültetett téged, de azt mondta, hogy semmi közöm hozzá.
- Én sem értem. Szombaton még olyan kedves volt...- támasztottam meg az állam a térdeimen.
Nem értettem mi jár Shinsou Hitoshi fejében. Először kedves velem, aztán átvág. Tudni akartam az okát, hogy mi baja lett hirtelen velem. Olyan fura volt az a semleges tekintet... Mintha lett volna mögötte valami.