Gyógyító szerelem

1. fejezet

                                                                   

Miután véget ért a háború,úgy érzem már soha nem leszek a régi.Olyan üresség tátong a lelkemben, amit egyszerűen nem tudok semmivel sem kipótolni.Hiába jöttem vissza,szeretett iskolámba, már ez sem segít.Bárcsak eltűnnék egy fuvallattal. Érzem ahogy közeledik az a tompultság, amitől már egyenesen rettegek.Ilyenkor olyan, mintha megszűnne körülöttem a világ, és csak nézek magam elé, kizárva mindent és mindenkit.Csak a bánat maradt.Nem tudom meddig tartott ez a tompultság most, de Harry hangja vissza rántott a valóságba.Ez alkalommal.

-Hermione már mindenütt kerestelek!-nézett rám Harry ijedten, mikor felkeltem egy fa tövéből, a Tiltott rengeteg szélénél.-Jól vagy Mione?nagyon sápadt vagy.

-Igen minden rendben.Miért kerestél?-nézek rá kérdőn

-Aggódtam érted.Egy hete vagyunk az iskolában, de mintha nem is lennél itt lélekben.

-Ne haragudj Harry, de máshol járnak a gondolataim.

-Igen,azt észre vettem.-néz rám a barátom.

-Gyere menjünk vacsorázni, éhes vagyok-mondja Harry

Erre nagy nehezen felállok, és együtt elindulunk.Mikor beérünk a főkapun Ron fut elénk.

-Végre, hogy meg vagy Hermione, nagyon aggódtunk érted.

-Ne aggódjatok már értem-nézek a barátaimra, és egy mosolyt próbálok ki erőszakolni magamból - Gyertek,menjünk együnk valamit.Főleg te Ron, ahogy elnézlek, elég vékony a füled, biztos kopog már a szemed.

-Kac kac Mione. Látom jobban vagy már,ha rajtam köszörülöd a nyelved, de szó ami szó, tudnék már enni.-neveti el magát Ron.

Így együtt bemegyünk a nagyterembe,és leülünk a Griffendél asztalához ahol Ginny és Neville vár ránk.Mikor helyet foglalunk, nem kérdeznek semmit,Neville elfoglalt egy könyvel amit Bimba professzor adott neki.De Ginny csak néz rám.Tudja hogy baj van.Sóhajtok egyet, és lelkiekben felkészülök arra a beszélgetésre, ami a hálókörletünkben vár rám, mert tudom, hogy nem fogja annyiban hagyni.

Mindenki elkezd enni, ezért én is ráveszem magam hogy tegyek némi ételt a tányéromra.De hiába,nincs étvágyam ezért csak tologatom a finom falatokat a tányéromon.

Közben elkalandozik a tekintetem,és végig nézek az asztalunkon.Mindenki cseverészik,nevetgél,jól érzi magát.Furcsállom, hogy olyan gondtalan mindenki.

Majd a tekintetem elkalandozik,és a tanári asztalt veszem szemügyre. Mcgalagony ül középen,mint igazgató,és kedélyesen cseverészik a tanári kar többi tagjával.Mindenki kiveszi a részét a társalgásból, de persze mindig van egy kakukktojás,és az persze nem más mint Piton,aki mogorván ül az Igazgató asszony mellett, és úgy néz ki mint akinek a fogát húzzák, hogy neki itt kell ülnie, és ezt a komolytalan csevegést hallgatnia.

Az elmúlt egy hétben, mióta elkezdődött az iskola,megtapasztaltuk hogy Piton az elmúlt években, nem mutatta ki igazán a foga fehérjét, ami a tanítási módszereit illeti.Sokkal mogorvább és kegyetlenebb a háború óta.Előszeretettel köszörüli rajtunk a nyelvét, és hoz zavarba minket.Eddig se volt semmi,az a mennyiségű pont,amit levont tőlünk, bármilyen nemű hibáért, de ahogy elnézem az idei évben felköthetjük a nadrágot.

Valószínűleg észrevette, hogy valaki bámulja, mert hirtelen felkapta a fejét és egyenesen rám nézett hideg,kifürkészhetetlen szemeivel.Csak bámultam rá, és képtelen voltam elszakítani a pillantásom.Mire Ő csupán gúnyosan elhúzta a száját,és végigmért engem.Annyira zavarba jöttem, hogy gyorsan lehajtottam a fejem, és megpróbáltam a tányéromra koncentrálni.Mi az Isten ütött belém..Tudom nagyon jól,mennyire gyűlöli mikor bámulják erre én kihúzom nála a gyufát, rögtön az év elején.Gyorsan elbúcsúzom a többiektől, és szinte kifutok a teremből.Sokan utánam néznek,de már nem foglalkozom ezzel.Reménykedem benne, hogy hamar el ül ez a fajta "népszerűség", és élhetem az életem tovább nyugodtan.

Felszaladok a gyorsan a lányok hálókörletébe, és az ágyra vetem magam.Hogy lehetek ilyen idióta!!Annyira zavarban vagyok,hogy párszor bele bokszolok a párnámba dühömben.

Most már mindegy is...holnap reggel dupla bájitaltannal kezdek.Valahogy át kellene vészelnem anélkül,hogy Pitonra nézve el ne vörösödjek, vagy ki ne kaparjam a szemét.

Ezt a pillanatot választja Ginny, hogy belépjen a közös szobánkba. Rám néz, majd csendesen leül az ágyam szélére.

-Hermione... mi a baj..?Érzem rajtad.Minden szavadból, vagy mozdulatodból árad a kétségbeesés és a szomorúság.Lehet, hogy Harryt és Ront meg tudod vezetni, de engem nem.Mi a baj? - néz rám kétségbeesetten.

-Nincs semmi baj Ginny, hidd el.Csak nagyon fáradt vagyok. - mondom, és vissza fekszem a párnák közé.

-Komolyan úgy érzem, mintha halál vágyad lenne - mondja Ginny

-Ezt meg, hogy érted? - ülök fel hirtelen

-Hát ahogy Pitonra néztél, vagyis inkább bámultál,abból teljes mértékben ezt éreztem.Mert csak egy öngyilkos jelölt merne a professzorra így bámulni- nevet fel Ginny

Megkönnyebbülve ellazulok, és halkan nevetve mondom - Pedig hidd el, nem volt szándékos.Puszta véletlen volt.

-Lehet, hogy véletlen volt, de nagyon vigyázz!Gondolom te is érzed, hogy sokkal veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb mint régen volt.

-Igen érzem.Ígérem vigyázni fogok.Meg amúgy is most, hogy együtt járunk órára, tudom, hogy vigyázni fogsz rám.Ha bármi rosszat csinálok, csak könyökölj bele az oldalamba-nevetek fel.

-Számíthatsz rám Mione - nevetett a legjobb barátnőm.