ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

1. rész

Nemecsek Ernő egy sovány,alacsony termetű fiú volt a többiekhez képest,csendes, nem szerette az erőszakot. Mikor egy hűvös Budapesti estén kirakták őt egy árvaház előtt, nem is gondolta a kis újszülött hogy milyen is lesz az élete évekkel később, majd mikor szegényt otthagyták motyogott magában, majd rájött a sírhatnék, ekkor került egy fekete puli kutya a közelébe és oda ment hozzá és csendesen szimatolta majd mellé feküdt hogy melegítse a kis fiút. Ekkor találta meg az egyik asszony aki ott maradt dolgozni az irodában és gyorsan be is vitte.
Innen kezdődik ami Ernőnk kalandja.

Ernő minden reggel 5:00kor kelt a legtöbb bentlakó fiúval együtt, fáradtan indult el a konyhafelé,mert már most korgott a gyomra, mikor az egyik nagy darab asszony elálta az útját.

Dajka1: -Na hova ilyen sietősen Ernő? *gunyolódás hallatszott a hangjából*

Ernő :*csöndesen felpillantott a nőre,nyelt egyet és probált hangosan beszélni ahogy kitelt tőle*
- A-a konyhába szeretnék menni...

A1:-Csakugyan? *mostmár eltűnt az a gúnyos vigyora és keményen a fiúra néz,a hangjában semmi kedves nem hangzott* - Majd akkor mészt te a konyhába ha én mondom vagy egy másik dajka! Irány dolgozni te semmirekellő! -*ezzel megragadta Ernőt és a többi fiú után lökte, aki elesett egy kiálló parketta miatt*

Ernő :*csendben felkellt és ment a többi fiúval a szokásos takarításra*

Tudni kell hogy mindent ők intéztek ami erről volt szó, és csak akkor mehettek játszani ha minden "tiszta" volt,kaját is csak akkor kaptak ha a dajkák jónak ítélték meg a takarítást és a rendrakást, három hely volt ahova tilos volt belépniük és elindulniuk,az egyik a konyha,a kis íróasztalos szoba ahol a dokumentumokat és egyéb fontos iratokat tartottak, a másik és ez volt a legfontosabb: A kijárat felé vezető ajtó, ha valakit megláttak hogy éjszaka kiakar osonni, elkapták és megbüntették, így teltek Nemecseknek a napjai, de ez még csak az egyik rossz volt a sokból amit ő szegény kapott.

Ernő:*csendesen takarította a földszinti hatalmas helyet, rá két korabeli fiúval, nem szóltak egymáshoz, nem is néztek a másikra, éppen a padlót súrolta egy piszkos törölközővel, mellette ugyancsak egy piszkos vízes vödör, mikor valaki belérúgott és a víz kifolyt az egész helyre és rá Nemecsekre is, nem kellett felnéznie hogy ki az,nem szólt semmit, a többi két fiú félve de ugyan úgy tettek mintha ott se lennének, folytatták a dolgukat*

Pásztor1:-Nézzétek csak hogy kit találtunk ma tesó!
*gúnyosan nevetett a tesójával együtt*
A kis Nemecsek! Azt hittem hogy a múltheti kis "baleseted" miatt már nem élsz!
*majd legugolt eléje, és halkan folytatta hogy csak a fiú hallja* - De nagy kár..*csöndben nézte a fiút, majd egy kis idő múlva mikor nem valaszolt és nem is mozdult a kissebbik, az belemarkolt a hajába és felhúzta a fejét hogy a fiú ránézzen*
- Ha én beszélek hozzád, annyit tegyél meg és bánj velem tisztelettel hogy legalább rám nézel! *mondta fenyegetően de halkan*

Nemecsek:*csak bámulta a fiút, de nem bírt megszólalni, nyelni is csak alig tudott, érezte ahogy a fiú szorosabban markolja meg a kis kócos szőke haját, majd kibökte suttogva*
-B-bocsánat...
*hallatszott a remegés a kis vékony hangjában és az is hogy lassan elkezd sírni*

Pásztor2:B-bocsánat! *gúnyolódott a fiatalabbik Pásztor, majd röhögött a vége felé*

Pásztor1: Ezzel nem mész nálunk semmire, te kis nyavalyás! *kezdte kissé elveszíteni a türelmét, és azzal a lendülettel a földre nyomta a fiút és elkezdte megetetni vele a mocskos törölközőnek a darabjait*