A szerelem veszélye-Draco Malfoy

Nyolcadik Fejezet

Az odaút alatt nem sokat beszélgettünk, valószínűleg azért, mert tiszteletben tartotta, hogy elgondolkodtam. Így tehát csendesen lépkedtünk egymás mellett, míg meg nem érkeztünk egy rozoga viskóhoz, amely nem volt túl bizalomgerjesztő.

"Tudom, hogy néz ki, de hidd el, remek itt a vajsör."- biztatott Harry, majd benyitott, előre engedve engem.

Minden szem ránk szegeződött, ahogy beléptünk, ám szerencsére ez nem tartott tovább néhány másodpercnél, így nyugodtan helyet foglalhattunk. A helyiség belülről sem keltett ugyan jobb benyomást, egyenesen túlöltözöttnek éreztem magam, ám ez nem érdekelt, amint megkaptuk az italainkat. A legerősebb máklikőrt kértem, amijük csak volt, majd egyetlen hajtással ledöntöttem. Harry somolyogva mosolygott a vajsöre felett.

"Mi az?" - kérdeztem.

"Csak nem hittem, hogy egy lány így bírhatja az alkoholt. El sem fintorodtál."

"Ez kissé szexista volt, nem gondolod?" - vágtam vissza szemöldökráncolva, mire nyomban mentegetőzni kezdett, így kénytelen voltam közölni vele, hogy nem kell mindent komolyan vennie.

A beszélgetés kellemes mederben folyt tovább, pár újabb kör kíséretében. Harryvel lenni annyira egyszerű és nyugodt volt. Nem zakatolt a szívem, nem öntött el harag, egészen lenyugodtam.Kedves volt, és meglepően vicces. Mesélt Hermionéról, Ronról, Hagridról, az átélt kalandjaikról. Nagyon úgy festett azonban, hogy unszolás nélkül nem fog rátérni arra a témára, ami engem igazán foglalkoztatott, így a kezembe vettem az irányítást.

"Harry, kérdezhetlek bármiről?"

" Persze." - bólintott, szemei őszintén csillogtak.

" Mesélj nekem Voldemortról. Mondj el mindent, amit tudnom kell."

Látszólag megütközött, egyrészt a nyíltságomon, másrészt pedig azon, hogy olyan simán gördült le a nyelvemen a név, mintha csak egy átlagos varázslóról beszélnék. Tisztában voltam vele ugyan, hogy a szüleim be fognak avatni a szükséges információkba, az álmom sürgetőleg hatott a tudásom bővítésének vágyára, valamint tudtam, hogy Harry több mindent el tud árulni. Elvégre ő volt a "kiválasztott".

"Kissé furcsának tartom, hogy kérdezned kell róla. Pontosan mi az, amit tudni szeretnél?"

" Mindent." - feleltem, mire bólintott és belekezdett a történetbe, én pedig figyelmesen hallgattam.

Mire a történet végére ért, zavarodottabb voltam, mint előtte. Fogalmam sem volt, mégis miért álmodtam azt, amit. Harry esetében volt épkézláb magyarázat, de az enyémben csak egy hatalmas kérdőjel. Nem tudtam, érdemes-e megosztanom vele az aggályaimat, és a furcsaságokat, ám az agyamnak az a része, amely képes volt józan gondolatokra, elnyomás alatt állt az alkohol hatására.

" Beavatlak valamibe." - kezdtem bele mélyet sóhajtva. " Egyik este róla álmodtam. Borzasztóan valóságosnak tűnt. Az álom végén hozzám ért a pálcájával, és amikor felkeltem, ugyanazon a helyen egy heg jelent meg rajtam. És ahogy te is mondtad, alapvető dolgokban hiányos a tudásom. Gondolod, hogy... hogy én is egy horcrux vagyok?"

Harry elgondolkozott, majd megrázta a fejét, ami arra engedett következtetni, hogy feltételezésem alaptalan. Azonban csalódnom kellett.

" Tulajdonképpen lehetséges." - közölte együttérző tekintettel.

" Köszönöm, hogy megosztottad velem mindezt." - mosolyogtam erőtlenül, majd felálltam, mire értetlenül pislogott rám.

" Most hová mész?"