Álmaim története (Befejezett)

4. fejezet

A kórházban ébredtem, viszketett a kézfejem, és amikor odapillantottam, egy infúzióstűt láttam, ahogy épp kicseréli a nővér a kiürült tasakot.
Mikor észrevette, hogy ébren vagyok, ijedten, és sietve tette fel a másik adag infúziót, és gyorsan elment. Egyedül, fáradtan és szomorúan feküdtem a teremben. Fülemben még csengett a lány dallamos hangja. " Gergőce." Hogy talált ki ilyet az elmém? Furcsa.
A reggeli vizit során a főorvos és a nővérek kissé remegő hanggal olvasta fel a diagnózist, a doktor némán, és komor arccal bólogatott. Kérdezett:
- Hogy érzed magad, kölyök?
- Fáradt vagyok, leginkább.- mondtam nyomott hangon.
- Mire emlékszel?- tekintete keresett rajtam valamit, ami megmagyarázhatja a benne felmerülő kérdéseket. Nem talált semmit.
- Csak arra, hogy a zeneiskolában elkezdett görcsbe állni a kezem.
- A többit majd elmesélik neked.- azzal elfordult és diktálni kezdett az ápolónak - Két és fél órás amnéziás kiesés, ezalatt eddig ismeretlen módú szervezeti egyensúly felborulás, egy liter infúzió beadása utáni azonnali stabilizálódás, tünetek nincsenek. - majd hozzátette - Harminc éves orvosi praxisom legfurcsább esete...
Elmentek, csak annyit mondtak, hogy ma hazaengednek.
Ezután Lillával írogattam telefonon, de nem akartam megijeszteni, ezért nem mondtam el ezt a történetet még.
Délben megérkezett anyum, elkérte a papírjaim és hazaindultunk. Aggódó tekintete mindent elárult, és megkérdeztem:
- Anya, mi a baj?
- Semmire se emlékszel fiam?
- Csak a zenesulira. Mert mi történt? - elkezdtem aggódni.
- Tomboltál, ismét... A kezeid görcsben, motyogtál, szinte csak értelmetlen szavakat, a mentősökkel vitatkoztál, hogy hagyjanak békén, mert te csak aludni akarsz. Le kellet kötözni, úgy hoztak be. Mindenkivel ordítoztál, kitépted magad az ápolók kezéből. Nyugtatót kellett beadjanak, hogy meg tudjanak vizsgálni, és azonnal benntartottak estére, amint meglátták a vérerdményed.
- Most rájöttek, hogy miért volt ez?
- Fiam, féltek hozzád közel menni, a főorvos is csak találgatott, de azt mondta, lehet, hogy egy nagyon durva pánikbetegség, amit az elfojtott stressz felerősít. Benned meg aztán elég sok stressz van elnyomva.
- És lehet kezdeni vele valamit?
- Nem.
- És mi lett a versennyel?
- Nem voltál ott, tehát egyből kiestél.
- El se hiszem. Miért pont most történt ez?
- Ez az élet fiam, szokj hozzá. - fejezte be a beszélgetést anya, majd leparkolt, és felmentünk a lakásba.