Whitewolf ||BEFEJEZETT✔||

Part 4

Minden erőmet beleadva ütöttem el azt a gurkót. Talált. Amos seprűje zuhanni kezdett a fiú pedig vérző orral zuhant vele. A csapattársai elkapták így a földel való találkozása kellemesre sikerült.

- Ez mégis mi a fene volt?! - kiabált oda nekem a Hugrabug őrzője.

- Mégis minek látszott? Terelő vagyok ez a dolgom megakadályozni hogy a másik csapat fogója kapja el előbb a cikeszt - világosítottam fel a kviddics szabályairól.

- Akkor is ez durva volt.

- Hé nehogy már az én játékosom legyen a hibás azért mert a te idióta fogód nem figyelt oda. Ő csak tette a dolgát - kelt a védelmemre James.

- Vigyük fel Madam Pomfreyhoz - mondta a Hugrások terelője majd megragadta a félig ájult Amost és felvitte a gyengélkedőre.

- Ez fantasztikus. Hétvégén van meccsünk a Mardekár ellen. Ezt majd ott is alkalmazhatnád - karolt át Sirius is majd kitört a csapatból a nevetés.

- Ekkora nyápicot. Ez csak egy gurkó volt. Bár meg kell mondjam igazán ügyes célzás volt - nevetett az egyik hajtónk.

- Köszönöm, köszönöm - hajoltam meg elöttük majd nevetve megemeltem a nemlétező kalapom.

Visszamentem a szobámba lezuhanyoztam és beszélgetni kezdtünk a lányokkal.

- Hallottam a csodás ütésedről. Mi okod volt rá? - faggatott Lily.

- Csak nem akartam hiú reményeket ébreszteni benne.

- Szerintem az elutasításod azt a kis apró szikrát is eltaposta ami keletkezett benne. - nevetett Alice.

- Csak azt akarta mint a többi lánytól. Megfektetni. Én meg nem vagyok erre vevő.

- De mi van ha nem? Te aztán tudod hogyan kell elutasítani egy fiút szemrebbenés nélkül - mondta a legjobb barátnőm.

- De azért nem mindenkit utasít el - szállt be a beszélgetésbe Marline.

- Na szálljatok le rólam - mondtam és hozzávágtam egy párnár de éreztem hogy az arcom cseresznye pirosra vált.

- Tudtam. Remus az igaz? - faggatott Alice.

- Egy szóval se utaltam rá.

- El akar hívni Roxmortsba jövőhéten - suttogta Lily mintha csak attól félne hogy meghallják.

- Persze. Hiszem ha látom.

- Fogadjunk - mondta a barátnőm - hogyha meghív akkor el kell fogadnod.

- Oké. De akkor neked is el kell fogadnod James meghívását.

- Rendben - nyújtotta a kezét én pedig belecsaptam.

A péntek gyorsan eltelt a tanárok se voltak olyan kemények. Már ők is várták a mérkőzést. Délután három óra lehetett mikor mi már az öltözőben tartottuk a szokásos meccs előtti megbeszélést.

- Na és akkor itt Sirius neked kell majd balra egy nyolcas alakban repülni mert akkor összezavarjuk a Mardekár terelőit. Melissa te pedig engem védesz meg a gurkóktól mert valószínűleg ez lesz a B tervük - fejezte be Ágas a terv ismertetését.

- Egy, kettő, három GRIFFENDÉL! - kiáltotta mindenki majd kimentünk a pályára. Imádtam a hangulatát egyszerűen magával ragadott. Az a sok ember ahogy neked szurkolnak valami felemelő érzés.
A meccs kezdetét vette. Feldobták a kvaffot majd a gurkókat is szabadon engedték. A kvaff a Mardekárnál volt mikor egy jól irányzott ütéssel Sirius eltette láb alól a hajtót. A terelők kapcsoltak majd kezdetét vette a tipikus terelői háború. A meccs negyedénél járhattunk amikor meghallottuk hogy felrepült a cikesz. Összenéztem a bátyámmal majd egy aprót bólintott mire ő nyolcas a alakban repülni kezdett az őrzőnk felé én pedig James után indultam. Remek taktikának bizonyult mert James hamar elkapta a cikeszt így 250-190-re mi nyertünk.
A klubselyiségben megtartottuk a szokásos győzelmi bulit amin mindenki részegre itta magát. Azokat akik már a lábuk se álltak feltámogattuk a szobájukba a töbiekkel pedig takarítani kezdtünk. Ez egészen gyorsan ment(hála a varázslásnak). A Tusáig hátralévő két hónapból már csak egy maradt így egyre jobban kezdtünk izgulni. A fiúk az izgulás helyett befejezték a térképüket amit Remus rajzolt és Sirius James és az én segítségemmel keltettük életre.

- Na mármost... az én nevem rajta van Remusé is Sirius se maradt ki és megvan Peter is. Már csak te maradtál Meli. Na van animágus alakod?

- Nekem? Persze. Hülye kérdés - nevettem majd körbenéztem hogy nincs-e ott senki majd felvettem a fehérfarkas alakom.

- Ez könnyű! Whitewolf.

- Ez aztán kreatív. De tetszik - mondta James és már rá is firkantotta a nevemet.

- Ez igazán megtisztelő - töröltem le a műkönnyeimet a szememből.

- Nem mimdenkinek adatik meg ez a pillanat - karolt át Tappmancs.

Reggel igazán korán keltem, mármint magamhoz képest ezért komótosan kezdtem készülni. A gondolataim a versenyen kattogtak. Vajon jól gondolkodtunk? Tényleg ez lenne a feladat? Minden negatív dolgot próbáltam elfelejteni de ahogy közeledett az egész kezdtem egyre jobban félni tőle. Ma délután megbeszéltük a fiúkkal hogy gyakorolni fogunk így kerestünk egy szabad termet és késő estig ismételgettük az átkokat, ellenárkokat és gyógyításokat.

- Nem mondom hogy az úgy nem lesz jó! - akadt ki Remus.

- Ugyan már biztos hogy igazam van - kontrázott Sirius.

- Hagyjátok már abba Merlinre! Nem mindegy hogy most lesznek-e ott halálfalók vagy nem? Dumbi úgyse engedné. Max. valami utánzatok - intettem le őket majd a torony felé vettem az irányt.

- Szia! - intett Mclaggen aki szintén a lépcsőket mászta.

- Most komolyan? Miért büntetsz Merlin - motyogtam majd magamra erőltettem egy vigyort - Szia!
A fiú igazán untatott a folyamatos dumájával ezért áldtam az eget mikor odaértünk a Kövér Dáma portréjához.

- Citrompor! - kiáltottam oda az utolsó lépcsőfokról majd otthagytam a fiút.

- Jajj de sietősek vagyunk - morgott rám majd beengedett.

Mikor beléptem az a látvány fogadott hogy egy kis körbe mindenki üvöltözik középen pedig a bátyám meg valami idősebb Griffendéles verekszik.

- Istenem hogy téged tíz nyomorult percre nem lehet magadra hagyni - morogtam majd néztem ahogy egy másik fiú is ráveti magát. Így már biztos vesztésre állt -Ezt még nagyon meg fogom bánni - gondolkodtam majd odaléptem és behúztam egyet annak a srácnak aki utólag csatlakozott.

- Nem momdták még hogy kettő egy ellen igazságtalan? - kérdeztem majd adtam neki egy szép kis monoklit.
Csak ennyi kellett a csávónak ő is adott nekem egyet majd elkezdődött a kettő vs. kettő harc. Már éppen nyerésre álltunk az ellenfél már mindenhol vérzett (momdjuk mi is de ez nem lényeg) amikor benyitott a még mindig vitázó Remus és James.

- Elég ebből! - rohamtak oda majd elkezdtek mimket leszedni a már félig ájult hatodikosokról.

- Normálisak vagytok? - kérdezte Remus.

- Igen Meli normális vagy? - akadt ki Sirius is.

- Hé én csak segítettem.

- Megoldottam volna.

- Aha.

- Na gyeretek felmegyünk a gyengélkedőre - momdta James majd Sirius támogatva kiment.

- Néha rosszabb vagy mint a bátyád - nevetett Remus.

- Hát senki se mondta hogy legyél a hős megmentőm - nevettem én is.

- Legközelebb hagyd ezt Ágasra - momdta majd átkarolt és.elindult velem a gyengélkedő felé.
Hát meg kell mondjam a pillangóim nem hagytak békén de ezt a pillanatot még sokáig bírtam volna.

- Tudod mit - mondtam - nem.fogom Ágasra hagyni mert jobb vagyok mint ő - nevettem.fel majd láttam hogy a fiú arca is megenyhült.
Beértünk és Madam Pomfrey aki azonnal ápolni kezdett. Nekem nem volt annyi sérülésem mint az ikremnek de azért velem is volt dolga rendesen. Északára ottmaradtunk megfigyelés alatt.

- Te Melissa. Nem úgy volt hogy a Tusa előtt lesz egy bál? - kérdezte Sirius.

- De. Miért?

- Te kivel mész?

Hát mivel a házi versenyig még van egy hetünk gondolom Dumbeldore akkor fogja kihirdetni amikor.a győztest is. Vagy esetleg az első kiesőknél. De mivel meg senki se tud róla így senkivel. De miért?- válaszoltam de gondolatokba máshol jártam.

- Ja csak úgy...

Sziasztok! Íme az új rész remélem tetszik. Hamaeosan jön a folytatás.
Lovee