Whitewolf ||BEFEJEZETT✔||

Part 8

Óra végén a többiekkel együtt indultunk vissza a kastélyhoz.

- Mégis mit csináltatok hogy kiraktak titeket? - kérdezte Sirius.

- Hát volt egy kis összetűzésem Mclaggenel - szépítettem a dolgokat - és Remus segített ezután persze elkéstünk. Nyilvám engem büntettek meg erre Holdsáp magának is elintézte a büntetőt. Ezután még súgtam neki valamit erre lekiabált az a némber. Aztán betoppantatok ti és nem kaptatok büntit erre én kiakadtam a többit pedig már tudjátok - hadartam el egy levegővel.

- Nem is te lennél - lökött meg James - De mit akart Mclaggen?

- Szerintem pontosan tudod - forgattam meg a szemem.

- Megölöm. Ha csak egy ujjal is hozzád mer érni én esküszöm hogy kibelezem - háborgott a bátyám. Hát igen ők nem igen ápolnak jó kapcsolatot.

- Ezzel elkéstél. De lerendeztem - szólalt meg Remus.

- Reméltem is - pacsizott le vele Sirius.

Ezután elköszöntünk mert mi Lilyvel és Jamessel rúnaismeretre mentünk (azóta is bánom hogy felvettem ezt a tárgyat) Sirius, Remus és Alice pedig számisztikára. Mi még Lilyvel gyorsan elugrottunk a mosdóba.

- Ugyan ne sírj emiatt! Minden rendben lesz - vígasztalta az egyik Hollóhátas lány a társát. Egy egész kis csoport gyűlt össze. A wc-ben pedig a társuk sírt.

- Így van! Ne is törődj azzal a fruskával - mondta neki egy másik.
Lily bement az egyik fülkébe én pedig tovább hallgattam őket.

- Ti nem láttátok hogy nézett rá Remus! Az a lány mindent tönkretesz - szipogott a lány - Csak kerülnél a kezeim közé Melissa Black! Elvette tőlem! Hogy tehette. - toporzékolt tovább a lány. Engem keresnek? Hát tessék állok elébe.

- Hé! Csak nem engem keresel? - sétáltam oda szépen komótosan. Úgy néztek rám mint valami kiéhezett keselyűcsapat akik a következő áldozatra várnak.

- Te! Hogy volt merszed - bökött mellbe a lány.

- Mégis mit tettem? - kérdeztem vissza. Őszintén szólva fogalmam sincs mi lehet ennyire borzalmas.

- Hogy mit tettél? Hah! - nevetett fel erőltetetten - Elvetted tőlem Remus Lupint. Az egyetlen fiút akit valaha is szerettem. Ráadásul csak játszol vele. Te kis alattomos kígyó.

- Szóval így gondolod? Először is szerintem Remusnak halvány lila fogalma sincs hogy te mégis ki vagy. Másodszor pedig nem vettem el. Had döntse el hogy ő mit akar. Egyébként legalább tudod a középső nevét? Úgy hatásosabb lett volna a fenyegetésed.- húztam gúnyos mosolyra a szám.

- Szörnyű vagy - sipákolt mint valami gumikacsa majd egyszerűen pofon csapott.

- Te most ezt komolyan gondoltad? - kérdeztem a lánytól (még most se értem miért haragudott) - Menj a fenébe - hagytam rá  majd fellöktem és otthagytam őket.
Lily pont rosszkor nyitotta ki az ajtót. Én ellöktem a lányt ő pedig nekiesett az ajtónak.

- Meg se kérdezem - fojtotta belém a szót a barátnőm - De hogy téged egy percre se lehet úgy egyedül hagyni hogy ne keveredj bajba...- sóhajtott

- Na végre! Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte James.

- Kérdezd Melit - dobta le magát a másik oldalamra Lily.

- Meli? - nézett rám a fiú. Sóhajtottam egyet majd elmeséltem neki mindent - Néha rosszab vagy mint a bátyád.

- Dehát nem én tehetek arról hogy rosszul esett - sóhajtottam.

- Szép napot diákok! - lépett be a professzor - pennát elő, mert a mai órán...

Innentől kezdve elvesztettem a fonalat mert mindig találtam valami érdekesebb dolgot. James rajzait nézegettem néha odaszóltam Lilynek.

- Pszt! - bökött meg valaki - Diggory küldi - adta át a levelet.

Sajnálom ami történt...beszéljünk óra után az ajtóban. Esetleg megpróbáljuk újra? A.

Átdobtam a levelet Jamesnek aki csak nevetve megrázta a fejét.

- Sose adja fel? - nézett a levélre.

- Ezek szerint - vontam vállat majd válaszoltam.

Nem próbáljuk meg mert nincs mit. Semmi nem volt köztünk. Ez az egész csak a kis fogadásotok miatt történt amit a bátyámmal.és Mclaggennel kötöttél.
M.
Ui.: Nem vagyok én olyan mint amilyennek hittetek.

Visszaküldtem a papírt és megpróbáltam felvenni a fonalat. Nem lenne olyan jó hogyha nem mennék át a vizsgákon.

Az idő csigalassan telt. Fáradtan és rengeteg házi feladattal karöltve indultam neki a lépcsőknek ami a klubhelység felé vezetett.

- Kész edzés mire felérek ide - szuszogtam magamnak majd elmondtam a jelszót. Volt egy szabad asztal úgyhogy célba vettem és a sötét varázslatok kivédése házimmal kezdtem. Gondoltam ha a leghosszabbat megírom a többi gyerekjáték lesz. Teljesen elmerültem a feladatban amikor beléptek a Tekergők.

- Szia Meli! Ez miez? - kérdezte a bátyám.

- Tudod veled ellentétben vannak olyanok akik megírják a házit.

- Őt is elvesztettük - szomorodott el James.

- Hogy érted azt hogy őt is? - kérdeztem vissza.

- Remus a könyvtárba ír valamit bájitaltanra.

- Ezaz! Abban amúgy is kellene egy kis segítség - álltam fel - Egyébként nem veszítettetek el. Annyira sokat azért én se tanulok - mosolyogtam rájuk majd felkaptam a táskám és lementem a könyvtárba. Remus a szokásos helyén ült. Éppen egy könyvet olvasott. Nagyon elmélyülhetett benne ezért csendben leültem hozzá.

- Szia - nézett ki a könyv mögül - Mi járatban erre?

- Kettőt találhatsz - mosolyogtam rá.

- Hát...vagy megbolondultál és az én társaságomat választod Siriusék helyett vagy nem érted valamelyik házit - tette le a könyvet, s így már teljesen látszott az arca.

- Talált süllyedt. Mármint nem bolondultam meg hogy miattad jöjjek...de ne értsd félre szertek veled lenni... - magyaráztam össze vissza. Még sose viselkedtem így a közelébe. Láttam hogy élvezi a bénázásomat. - Na szóval a lényeg az hogy nem értem a bájitaltan leckét - sütöttem le a szemem.

- Akkor nézzünk rá - nyitotta ki a könyvet - Melyik része nem megy?

- Ez - mutattam rá az anyagra.

- Meglepő. Pedig te jó vagy bájitaltanból .

- Igen én is meglepődtem mikor rájöttem hogy semmit se értek belőle - mosolyodtam el halványan.

- Lássunk neki. Annyira csak nem lehet nehéz - mondta majd magyarázni kezdett. Hát így telt a délután, házikat írtunk,  nevettünk. Egészen zárásig bent voltunk. Utána pedig visszainduktunk a fiúkhoz. Szegényekről teljesen megfeledkeztem.