Whitewolf ||BEFEJEZETT✔||

Part 7

- Komolyan? Ugye adsz neki egy eséjt? Olyan aranyos ahogy próbálkozik - kérdezgette Lily.

- Esetleg - mosolyogtam rá de szerintem ez a mosoly mindent elárult - de most aludjunk mert én hulla fáradt vagyok és holnap tanítás - ásítottam egyet.

- Igazad van - pillant rám Alice - főleg neked kell aludnod mert te akkot is képes vagy késni ha délután kettőkor fekszel le - nevetett ki majd csatlakozott hozzá Lily is.

- Haha igazán vicces - nevettem erőltetetten - fejlődő szervezet vagyok nem tehetek róla.

- Vagy csak olyan vagy mint a bátyád és a haverjai - csóválta meg a fejét Lily majd ledőlt az ágyába - Jó éjt!

- Jó éjt! - válaszoltuk majd eloltottuk a lámpát.

Mondanom sem kell hogy szinte azonnal elaludtam. Igazán lefárasztott a verseny de ennél boldogabb nem is lehettem volna. Gondoltam én ezt egészen reggelig. Igen...megint naiv voltam.

- Reggelt! - húzta el a függönyt Lily.

- Ne! - hunyorogtam rá.

- Muszály máskülönben délutánig itt sütteted a hasad - nevetett és kirángatott az ágyból.

Kómás fejjel mentem be a fürdőbe ahol emberi állapotot varázsoltam magamnak (kezdek benne egyre jobb lenni). Felvettem az egyenruhámat és a lányokkal karöltve elindultam reggelizni.

- Szia! - köszöntem Remusnak és leültem a helyemre - Csak így egyedül?

- Igen. A fiúk teljesen kiütötték magukat - emelte fel a fejét a könyvéből.

- Nem csodálom - csóváltam meg a fejem majd szedtem magamnak egy kis zabkását és enni kezdtem.

- Mehetünk? - kérdezte Lily miután látta hogy mindenki befejezte a reggelit.

- Persze - válaszoltam majd a hármas üvegház felé vettük az irányt.

Az ajtóban azonban beleütköztem valakibe. Merlin miért?

- Szép jó reggelt a hölgyeknek - mondta nyájasan Mclaggen majd ránk mosolygott azzal a tipikus csajozós mosolyával.

- Te mikor jössz rá arra hogy mi erre nem vagyunk vevők? - forgatta meg a szemét Alice és Lily majd továbbáltak.

- Én igazából csak Melissa neked akartam gratulálni csodásan teljesítettél - nézett rám azzal az undorító mosolyával.

- Kössz de ha most megbocsátasz elindulnék órára - erőltettem magamra egy mosolyfélét. Már indultam volna amikor visszarántott.

- Hát így legyek veled kedves? Mit kapok cserébe? - kérdezte és hogy méginkább a hányinger kerülgessen kacsintott is egyet.

- Majd egy szép kis monoklit - válaszolt a kérdésre Remus és ellökte tőlem a fiút .

- Na a hősszerelmes - forgatta a szemét Mclaggen - nem hinném hogy tudsz te akkorát ütni hogy nekem abból bármi bajom is legyen - legyintett.

- Ó igen? Gyere próbáljuk ki - tűrte fel a talárja ujját Holdsáp.

- Hagyd már! Nem ér ennyit ez az egész. - fogtam meg a fiú kezét majd a bájgúnárunkra néztem - Nehogy azt hidd hogy nálam akármit is elérhetsz - néztem rá lesajnálóan - nem vagyok én olyan buta mint hiszitek.

Sarkon fordultam és otthagytam őket. Felőlem akár pépesre is verhetik egymást.

- Melissa! Nem hallasz? Várj már meg! - futott utánam Remus.

- Mi az? - néztem oldalra - Nem kellett volna a segítséged. Tejles mértékben ura voltam a helyzetnek.

- Láttam - nevetett fel majd elővette a könyvét.

- El fogsz esni.

- Dehogy. Már profi szinten tudok sétálás közben olvasni - vont vállat a fiú.

- Mhm - bólintottam.

Így értünk oda a hármas üvegházhoz (természetesen késve hála Mclaggen reggeli műsorának).

- Késtek - nézett ránk morogva a professzor.

- Elnézést többet nem fordul elő - mentegetőztem.

- Mr. Lupin magának elnézem de maga Ms. Black...büntetőmunkára küldöm.

- De tanárnő akkor engem is mert miattam késtünk - érvelt Remus.

- Ha annyira szeretné magát is elküldöm. Majd Binns professzor biztos örülni fog a segítő kezeknek.

- Ahh - huppantam le a fiú mellé - én aztán holtbiztos hogy nem megyek Binnshez büntetőre. Szerintem ha tehetné akkor a saját beszédén elaludna.

- Inkább mész Friccshez takarítani a kitüntetéseket? - mosolygott rám azzal a tipikus félmosolyával.

- Inkább a halál - kuncogtam fel.

- Mr. Lupin Ms. Black! - kiabált ránk a tanárnő - Késtek is és még van bőr a képükön beszélgetni? Ki hallott már ilyet. Akkor az elkövetkező héten büntetőmunkára küldöm magukat.

- Elnézést tanárnő - húztam be a nyakamat majd a fiúra néztem aki alig tudta visszatartani a nevetést.

Az óra felénél valahol betoppantak a fiúk is mi pedig fejcsóválva ültünk.

- Ők bezzeg nem kapnak büntit - suttogom Remusnak.

- Nekik már úgy is mindegy - legyint rám.

- Mr. Lupin! Ms. Black! -rikácsol oda a professzor - kifelé! Most!

- De tanárnő - kezdtem volna magyarázkodni.

- Egy szót se! Nem érdekelnek! Késnek megzavarják az órámat amiért büntetést is adok de még van képe nekem visszabeszélni! Mégis mit gondol? -üvölt rám.

- Elnézést - mondta Remus majd megragadta a kezem és kimentünk az üvegházból. Három másodperc múlva kitört belőlünk a nevetés. Nem gondoltunk bele hogy mi vár ránk az elkövetkezendő héten. Csak nevettünk. Csak ő és én.

És visszatértem! Nem tudom van-e még olyan elvetemült aki még most is olvassa a történetet de ha igen akkor ezt nekik kiteszem. Nagyon szépen köszönöm a sok megtekintést. Ha bármi hiba van benne kérlek jelezzétek. Ötletek illetve véleményeket nagyon szívesen fogadok.

Lovee