Whitewolf ||BEFEJEZETT✔||

Part 16

Jól esett vele így beszélgetni. De valahol mélyen nem hagyott nyugodni az a tény, hogy Mivan ha szeretem James Pottert?

Remus sokáig maradt nálam. Lilyék éjfél körül estek be hozzánk.

- Zavarunk? - nézett rám érzelemmemtes arccal.

- Én már indulok is - pattant fel Remus és adott egy puszit a homlokomra - Szia! - intett majd kiment.

- Szia! - intettem utána de tudtam, hogy már nem látja.

- Mi volt ez a magánszámod Jamessel? - tért a lényegre Lily.

- Magánszámom? Hiszen ti akartatok üvegezni! Én csak azt tettem amit kell - csattantam fel.

- Szóval szerinted normális dolog rámászni a legjobb barátod kiskori szerelmére! - kiabált rám.

- Ő csókolt meg engem nem én őt! Amúgy is, nem úgy volt, hogy te sose szeretted James Potter? - kérdeztem a szám szélét rágva.

- A francba is Melissa! Észre vehetted volna! Pont úgy ahogy én észrevettem hogy néz rád! És az arcát miután kimentél! SZERET TÉGED BASSZAMEG! - kibalát rám sírva.

- Lily Evans! Hagyd ezt abba! - suttogtam sírva.

- Szereted? - kérdezte - Válaszolj Melissa!

- Nem tudom! Jó? Fogalmam sincs - túrtam a hajamba - Nem lehet hiszen ott van Remus...

- Rögtön gondoltam. Menj a francba! - csapta be maga mögött az ajtót.

Arcomat a párnámba temettem és megpróbáltam rendbe hozni a légzésem. Valakivel beszélnem kellett. Leszaladtam a lépcsőn és megláttam a kanapén ücsörgő Siriust.

- Téged meg mi lelt? - nézett rá a kisírt szemeimre - Na gyere ide - tárta ki a karjait. Leültem mellé és arcom a vállába fúrtam.

- Sirius? - suttogtam.

- Hm? - nézett rám.

- Milyen volt James arca miután kimentem?

- Boldog és zavarodott. Miért? - kérdezte de nem hagyott szóhoz jutni - Melissa...ugye nem?

- Nem tudom - töröltem le a könnyeim - Nem akarom.

- Te is tudod, hogy ez nem így működik ugye? - simogatta a hajam én pedig csak bólintottam - Az lesz a legjobb ha beszélsz vele. Így megtudod az igazat. És nem kell hazudnod se magadnak se senkinek. Jó?

- Azt hiszem igazad van - szipogtam - Megyek és beszélek vele.

- Ne! Majd holnap. Had csillapodjanak a kedéjek.

Bólintottam és elterültem a kanapén. A tüzet kezdem el bámulni csak úgy mint a bátyám. Aki mindig a legjobb tanácsokat adja. Aki mindig ott van nekem akármit csinálok. Felültem és szorosan megöleltem.

- Köszönöm - suttogtam a fülébe.

                                  ◇◇

Reggel kapkodva készülődtem. Magamra kaptam az egyenruhám és mindent belesöpörtem a táskámba. Villámgyorsan leszaladtam a lépcsőkön és az étkező felé igyekeztem de valami elkapta a karom.

- Jó reggelt! - köszöntött Remus - Kicsit, hogy is mondjam olyan vagy mint akin háromszor átment egy tornádó.

- Kösz - sziszegtem.

- Te is tudod, hogy nem úgy értettem - húzott oda magához.

- Persze -forgattam meg a szemem és megint elindultam.