Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Előkészületek és a rossz érzés

Összébb húztam magamon a hosszú, fekete kabátomat, aztán kiléptem a havas utcára. Bevettem még egy pirulát, aztán zsebre tettem a kezeimet és elindultam a közeli barkácsboltba. Milyen jól jön ez most nekem, hogy ilyen közel van. A hó még mindig hullott, szinte mindenki esernyővel járkált, de engem nem különösebben érdekelt, hogy a hajamba esnek a pelyhek. Egyenesen a kis bolthoz mentem, ahova belépve az ajtócsengőt jelzett.

- Jó napot, uram!- köszönt a nő, aki a kasszánál állt. A lehető legkedvesebb mosolyomat vettem elő.

- Jó napot! Tudna nekem segíteni és megmutatná mit merre találok?- kérdeztem, a hölgy pedig egyből igennel felelt- Szóval kellene nekem valami erős kötél, kötegelő, fűrész, kalapács, ragasztószalag, pár kisebb szög és egy zsebkés.- soroltam fel egy levegő vétellel, de végülis megjegyezte, szóval annyira gyorsan csak nem mondhattam. 
Mindenből megkaptam a legtökéletesebbet, nem is fizettem érte keveset, de megérte. Megköszöntem mindent a hölgynek és kértem egy szatyrot is.

- Mondja csak, mi készül ezekből?- pakolt be a nejlonba, de én csak a kasszát bámultam- Uram?- szólított meg ismét, mire lassan ránéztem.

- Semmi. Utálok barkácsolni.- vontam meg a vállamat, aztán elvettem a szatyrot- Köszönöm még egyszer, viszlát!- hagytam ott eléggé zavaradott állapotban őt.

Kint már valamennyire elállt a hóesés, de a hóréteg már egészen magas volt. A letisztított útra mentem, mert úgy egyszerűbbnek találtam a közlekedést. Kikerültem az embereket, akik valamiért az út közepén álltak meg beszélgetni, aztán félúton úgy döntöttem, hogy veszek egy kis meglepetést Louis-nak legközelebbre, mikor találkozunk. Ugye nem hitte, hogy ennyi volt? 
Bementem a kis ajándékboltba, ahol már sokkal többen voltak.  Gyertyák, képkeretek, plüssök, mindenféle kacat volt a polcokon, amiket horribilis áron árultak. Szemet forgatva mentem beljebb, még ha nem is tetszett az erőltetett családias hangulata. Kikerültem egy anyát és a kisfiát, ahogy pedig ránéztem a kisfiú, az elkezdett sírni. 

- Kicsim, mi a baj?- guggolt le hozzá az anyja, a vállam felett hátra nézve pedig láttam, hogy a gyerek felém mutat- Jaj semmi baj, csak egy kedves bácsi, minden rendben.- kezdte nyugtatgatni, de ekkor már nem néztem tovább. Hajamba túrtam, miközben elgondolkoztam azon mitől is ijedhetett meg a fiú. A gyerekek érzik a veszélyt, nemde? 

Megálltam az ajándékdobozoknál, azok közül is a fából készültek előtt. Voltak mindenféle színesek és csillámosak, de azok nem illettek ahhoz, amit adni szerettem volna majd Louis-nak. Pedig nagyon tetszettek, de feleslegesen nem akartam kidobni rá ennyi pénzt. Végül vettem egy egyszerű krémszínűt, kifizettem, és már ott sem voltam. 
Innen már tényleg hazaindultam. Hihetetlenül izgatott voltam az egész miatt, hiszen még sosem csináltam ilyet. Mégis annyira tudtam, hogy mi hogyan fog zajlani. Elég háttérinformációt tudok, egyszerű dolgom lesz. A híd alatt pedig tökéletes rejtekhelyem lesz megmaradottaknak. Ott tüzet is tudok rakni, ahol majd szépen elégnek a dolgok. A francba is! Sokkal előbb kellett volna erre gondolnom. Már alig várom, de először még elő kell készítenem a terepet, hogy minden biztos legyen. Aztán pedig vége a dalnak.

Louis William Tomlinson -

Órák múlva keltem csak fel a földről, jóval beleszaladtam már a délutánba. Valahol mélyen éreztem a bűntudatot, ami jogos is volt. Önkétlenül is eszembe jutott az az opció, hogy tesz valamit magával, amiért így kidobtam őt. Végtéré is nem normális, ki tudja mi járhat a fejében. Ki tudja mikre képes, ez még ijesztőbb. Lehet következőnek már nem úszom meg szárazon? Az éjjel történtekkel csak még jobban magam ellen mentem, így már tényleg a világ legnagyobb idiótasága lenne a rendőrségre menni. Lefeküdtem vele. Konkrétan megdugtam őt, jól is nézne ki, ha utána feljelenteném. 
A kanapén megláttam az itt hagyott dzsekijét, mire elhúztam a szám. Csak növelt a bűntudatomon, miszerint kilökdöstem a januári fagyba őt egy szál ingben. Már biztosan hazaért legalább. A hó is esni kezdett, de a szokásommal ellentétben, most kicsit sem voltam ettől feldobódva.  Többször is megfordult a fejemben, hogy elmondok mindent Hannah-nak, lesz ami lesz. De végül folyton letettem a telefont, mielőtt még a hívásra nyomhattam volna. Ki a fene mondd valami ilyen bizarr dolgot bárkinek is? Vagy olyan laza beszélgetés témának számít az, hogy: képzeld már. Lefeküdtem egy idegennel, aki zaklatott, megütöttem őt, betört hozzám, ma reggel pedig kidobtam őt. Szerintem Hannah még engem könyvelne el őrültnek utána. Ezért inkább nem beszélek róla senkinek, rendben lesz ez. Még ha legmélyen tudom is, hogy nem, nem lesz. Azzal nem foglalkozok. 

Kezeimbe vettem a dzsekit, majd mélyet szippantottam illatából. Emiatt nem tudtam volna magam kontrollálni? Egy illat miatt? Bocsánat rosszul mondtam. Egy ennyire édes illat miatt? Történt ahogy történt, megihletett. Alig győztem leírni a sorokat, amik a semmiből jöttek.

Your skin touched mine,
I was thinking about the other lies,
Now I got this guilty pleasure,
I found in your eyes nothing, but treasure.

Teleírtam egy egész oldalt  és bármelyik sorra néztem, az összesről Harry jutott eszembe. Az emberek kicsit sem fogják azt gondolni, hogy Cassandra-ról van. Ő egyszer sem jutott eszembe. Ő sokkal többször érintett már életem során, mint Harry, de az teljesen homályba vész. Nem emlékszem milyen volt. Viszont ahogy Harry tette, az túlságosan is a tudatomba égett. Lehet ennyire tetszett volna? Mindegy.. akármennyire is jó volt, nem tehetem ezt magammal. Sem vele. Tudja jól, hogy az emberek nem tudják, hogy meleg vagyok. És egy ideig még nem is fogják. A világ legnehezebb dolga titkolni valamit, ami annyira egyértelmű. Tisztában vagyok azzal is, hogy van pár homofób baromarc a világban, akiknek nagyon szúrná a szemét a másságom.

Az asztal közepén lévő rózsára néztem, aminek már kezdtek lehullani a szirmai, mik az üvegasztalon voltak körülötte. A kötszer az éjjeli szekrényem fiókjába tettem, nem is dobtam ki. Miért? Fogalmam sincsen, ahogy arról sem, hogy Harry mit akart ezzel üzenni. Minek adta vissza? Túl sok kérdőjelet hagy a fejemben és a lehető legrosszabb hatással van rám. A saját érdekemben kell elfelejtenem mindent, ami történt. Lehet még néha visszaesek egy kicsit ebbe a csábításba, de személyesen vele soha többet. 
Gondolkodás nélkül simítottam végig nyakamon, ahogyan ő tette.  A francba is, nem vagyok normális..

Úgy éreztem magamat, mintha be lettem volna zárva a saját házamba, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek egyet a környéken sétálni. Felvettem pár elegánsabb ruhát, mert azért mégis utcára mentem, aztán indultam is. Le kellett nyugodnom, mert minden össze-vissza kavargott a fejemben. Komolyan kezdte félni attól, hogy valamit csinálni fog Harry. Mármint.. valami rosszat. Hogy milyen értelemben, abban nem volt biztos. De azt tudtam jól, hogy valószínűleg ha valamit a fejébe vesz, azt meg is teszi és már nincs is semmi, ami visszafogja. Viszont az is megeshet, hogy feladja és elfelejt engem. Bármi lehetséges. Lehet nem is fog semmit tenni és akkor vége az egész ügynek. Bízom ebben.