Egy baleset.. vagy mégsem?

835 79 29
                                    

Louis William Tomlinson -

Az esőcseppeket néztem, ahogyan lefolynak az ablaküvegen, miközben Matthew-ra vártam. Már megint késik, de inkább azon lepődnék meg, ha nem így lenne. Elkezdtem egy véletlenszerű ütemet dobolni a kormányon, de a totál káoszba torkollott megint, ezért rosszkedvűen ejtettem kezeimet az ölembe. Nagyon nem megy nekem most ez a dal írás.

- Na, itt vagyok.- vágódott be mellém a kocsiba Matt, levéve kapucniját. Mondanom sem kell, rendesen eláztatja majd megint a kocsiülésem, de most már teljesen mindegy.

- Köszi, hogy velem jössz.- indítottam be a motort, majd kitéve az indexet kikanyarodtam az útra.

- Bármikor kell egy kis segítség, én itt vagyok.- kapcsolta be a rádiót- Ú, bírom ezt a csávót.- kezdte dúdolni a zenét, én pedig kelletlenül sóhajtottam egyet.

- Neki biztosan egyszerűbb megírni a számokat.- mondtam, mire Matt halkan felnevetett.

- Ne parázz már.- dőlt hátra- Márciusban tervezel kiadni valami újat, addig még majdnem két hónap van.- nyugtatott- Az ihlet pedig tudod, hogy mindig a legváratlanabb pillanatban jön.

- De nem tudok szerelmes dalt írni.- nyafogtam tovább, mint egy óvodás.

- Ki mondta, hogy annak kell lennie? Az egy elvárás csak.- legyintett- Mi tudom én, írj a vízilovak szaporodásáról.- vetette fel a tökéletes témát a dalnak.

- Az lenne ám a sláger.- röhögtem javaslatán- De igazad van. Tényleg nem muszáj az a szerelmes dal. Írhatnék az esőről.

- Mint könnyek az arcon.- bólintottam- De ne tereljük a szakítás felé. Max egy picit.

- Ühüm, jó ötlet.- kanyarodtam be a stúdióba vezető utcára- Máris rengeteget segítettél.

- Mondom, ide csak én kellek.- veregette meg saját vállát.

Matthew még egyetemre jár, ebben az évben végez. Nagyon okos srác, csak néha mégis annyira hülye tud lenni.. Két évre az után találkoztam vele, hogy bekerültem a köztudatba. A legjobb az volt benne, hogy ő nem is tudta ki vagyok. Csak két idegen találkozott és szoros barátságot kötöttek. Azóta pedig ő az, aki Hannah-hoz hasonlóan mindig mellettem van. Miért nem mondom el neki, hogy mi a helyzet a szexuális beállítottságommal? Nos, ezt pontosan magam sem tudom. Talán csak félek, vagy nem tudom. Három éve ismerem és nem arról van szó, hogy nem bíznék benne, csak Hannah a gyerekkori barátom, ott egyszerűbb dolgom volt. De szépen lassan neki is megnyílok. Abban biztos vagyok, hogy nem lesz elutasító.

Sietve mentünk be a bejáraton, köszönve a biztonságinak Carl-nak.
Ezzel az esős dologgal tényleg tudnék valamit kezdeni. Tavasz elejére tervezem a dalt, de érezhető lenne benne az az elhidegülés, de még sem pontosan a szakításról szólna. Olyan fagyos és rideg lenne, mint a január. Nem Cassandra-ról szól majd, hanem az egész helyzetről. Nagy a különbség közte, csak az emberek sosem érzékelik.

- Every piece of my heart just wants you back
And my body's saying this is massive yes,
But I can't listen to these two,
There are clouds on the sky, but where's the moon?

- Louis, mikor is mondtad, hogy nincsen ihleted?- nézett rám elismerően Matt, én pedig mosolyogva húztam ki még egy sort az előbb felolvasott rész fölül.

- Nem is tudom honnan jött ez, de szerintem tökéletes.- pattogtattam a tollat- Olyan se veled, se nélküled. Ilyet pedig sokszor éreznek az emberek. - egyetértően bólogatott.

Végül még össze tudtam hozni pár sort, így legalább a dal alaprésze meg van. Viszont a cím még kicsit instabil peremen táncol, de csak eszembe jut valami jó.
Hazafele Matt már nem jött velem, mert még elszeretett volna menni a húgához, aki pont a másik irányban dolgozik, mint ahol én lakom. Az eső nagyjából elállt, viszont bármelyik pillanatban lehetséges volt az újabb zuhé, ezért siettem haza.
Ha úgy vesszük, akkor sokan gondolják majd azt, hogy biztosan Cassandra-ról szól a dal. Viszont még én sem tudom pontosan, hogy kiről. Csak úgy jöttek a sorok, személytől függetlenül. Szeretnék valami új témát, új színt vinni a dalaimba, hogy ne csak az alap szerelmes vagy szakítós, drámázós dolgokról szóljanak. Egy kis változtatás beleférne már. Egy olyan dolog, ami egyébként komoly téma lenne, de mégis éppen hogy köze van a szerelemhez, a megszállottsághoz. Ahhoz, mikor az emberi elme már nem irányítható egy ponton és minden határt, illetve magánzónát áttörve kattan rá valakire. Ahhoz, mikor már zaklatni kezd valaki egy illetőt és egészen elfajulnak a dolgok, de valamiféle furcsa mozgalom jelentkezik az egyénünkben. Nem magamról kellene írnom a dalt vagy az én nézetemről, hanem egy világban jelen lévő dologról, a zaklatásról, ami mégis idegtépő érzésekbe fut át. Tökéletes.

Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -Donde viven las historias. Descúbrelo ahora