Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Újabb áldozat?

Harry Edward Styles -

Megkértem Louis-t, hogy menjünk el hozzám. Kellene nekem pár cucc onnan, ő pedig ragaszkodott ahhoz, hogy hozzam ami csak kell, mert jó lenne, ha nála maradnék. Bevallom kicsit meglepett a felajánlása, de örültem is neki. Vele lakhatok.. ez több, mint fantasztikus! Nem járhatok majd nagyon ki a házból, de ő sem nagyon teszi. Szóval ameddig velem van, addig nekem ez teljesen oké.
Úgy mondva rejtegetnie kell engem, mert a szomszédok nem láthatják meg, hogy vele lakok együtt, de engem ez sem zavar. Csak Louis kell. Hagyom, hogy ő legyen a drog, amivel telepumpálom az ereimet és nem is figyelek a dózisokra. Ő viszont igen. Óvatos, csak kis dózisokat enged meg magának, de már nem lesz képes leszokni. 
Sötétedéskor mentünk, mert így talán nem látott minket senki a szomszédok közül.

- Fhú, de hideg van.- szállt ki ő is a kocsiból, majd összébb húzta magán a kabátot.

- Gyorsak leszünk, csak pár dolog kell.- ütöttem be a kapukódot, majd kinyitottam Louis előtt az ajtót. 

A lépcsőházban égett a villany. Direkt előre engedtem őt, kíváncsi voltam emlékszik-e melyik emeletre kell menni. Az érdeklődésem viszont sokkal inkább frusztrációba fordult át, amikor megláttam a folyosón Mrs. Isabella-t sepregetni. Louis halkan sétált el mellette, szinte észre sem vette őt a nő, viszont engem egyből kiszúrt.

- Nem szégyelli magát?- kérdezte, mire felvont szemöldökkel megálltam. Louis meglepetten fordult vissza- Ide hozza fel, akit éppen-

- Hölgyem, szerintem félre érti.- szólalt meg udvariasan Louis. De ez a vén ribanc is miből szűrte le, hogy mit fogunk csinálni?

- Nem ismeri  fiam még ezt a férfit!- mutatott rám a seprű nyéllel, a mellkasomat meg is bökte vele- Jobb lenne, ha szóba sem állna vele!- mondta ellenszenvesen rám nézve, Louis pedig elnyílt ajkakkal nézett rám.

- Már elnézést, de magának mi a franc köze van az én életemhez?- kérdeztem szinte már-már nevetve a helyzet abszurdságán.

- Én csak azt mondom, hogy békén kellene hagynia azt a fiút. - mutatott Louis felé-Ő pedig ha már férfi kurvának áll, akkor nem magával kezdene legalább.- itt pattant el a határt, és ezt szerintem Louis is észrevette. Olyan gyorsan lépett mellém, hogy fel sem volt időm fogni. Erősen a karomba kapaszkodott, még én gyilkos pillantásokat vetettem az előttem álló asszony felé.

- Rendben, majd vigyázok!- bólintott Louis, aztán minden erejével el kezdett az ajtóm felé húzni- Gyere, Harry!

Mrs. Isabella még motyogott valamit, de szerencséje, hogy nem hallottam mit. 
Idegtől remegve nyitottam ki az ajtót, majd magunk mögött úgy becsaptam, hogy az a lépcsőházban visszahangzott. Louis érdeklődve nézett körbe a lakásban, még én kicsit odébb toltam őt az útból, majd kirántva az íróasztal fiókját kivettem az egyik új tablettás dobozt. Öntöttem a kezembe belőle, aztán az összeset le is nyeltem.

- Hé, te normális vagy?!- hallottam meg Louis felháborodott hangját. Elvette tőlem a dobozt, majd a rajta lévő leírást kezdte olvasni- Ezt mégis mi a francra szeded?

- Ez csak gyógyszer arra, hogy ne menjen el teljesen az eszem.- feleltem a hangulatomhoz képest meglepően nyugodtan.

- Ezek drogok, Harry! Többet árt, mint használ.- nézett rám komolyan- Nem hiszem el, és mennyit veszel be belőle? Egy maréknyit mindig?- háborodott fel még jobban.

- Segítenek, Louis.- mondtam- Ezek tartottak vissza attól, hogy ne vágjam el annak a picsának a torkát ott kint..- tördeltem a kezeimet, Louis pedig állta a pillantásomat, pedig még nem sokaknak sikerült ez.