Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

És ha elszöknék?

Louis William Tomlinson -

Könnyeink megállíthatatlanul folytak arcainkon, akárcsak a legszebb vízesések. A szemkontaktust egy pillanatra sem törtük meg, még Harry remegve esett a térdeire és úgy nézett fel rám. Ujjait összefonta maga előtt, gyűrűi összekoccantak erre. Erősen szorítottam a markomban a kést, amit a karomhoz tartottam, és csupán pár centi választotta el attól az élét, hogy a bőrömhöz érjen. Ahogy azokba a kétségbeesett, zöld szemekbe néztem, az összes közös emlékünk lepergett előttem. A torkom száraz volt, már rendesen szédültem, ahogyan a pislogás mennyiségemet is minimálisra vittem le. Nem akartam egyetlen pillanatot sem elvesztegetni. 

- Louis.. könyörgöm..- kérlelt erőtlen hangod- Miért veszed el magadat tőlem? Miért?- kérdezte halkan, mire megráztam a fejemet.

- Te tetted ezt.- haraptam be ajkaimat- Miattad teszem azt, amit. Tönkre tettél, még görcsösen azt hajtogattad, hogy ezzel védsz meg. De ez egy hazugság, Harry! Egy rohadt hazugságba zártál, és elvártad, hogy abban éljek.. de én nem élhetek így. Szabad akarok végre lenni.- mosolyodtam el halványan, Harry pedig szipogott párat.

- Nem élhetek nélküled, Louis.. nem, és kész.- suttogta maga elé.

- Nem élhetek ebben a terrorban, Harry.. nem és kész.- suttogtam válaszul, aztán..

Olyan hirtelen ültem fel az ágyban, hogy rendesen megszédültem egy pillanatra.  A digitális óra hajnali négy órát mutatott, én pedig el sem akartam hinni, hogy ilyen keveset aludtam még csak. Magam mellé pillantva láttam, hogy Harry nyugodtan alszik a hasán fekve, karjai a feje alatt voltak. Lerugdostam magamról a paplant, aztán kissé támolyogva indultam meg a fürdőbe, hogy megmossam az arcom és igyak egy kicsit. Ez életem legrosszabb éjjele! A fejem majd szét megy, hihetetlenül fáradt is vagyok, de nem vagyok képes huzamosabb időre elaludni. Túl sok volt nekem ez a mai nap. Ha arra gondolok, hogy mi van odalent a pincében.. Harry megígérte, hogy holnap feltakarít, de az még nem most van.
A sötétben ácsorogtam a fürdőben, a villanyt fel sem oltottam, mert nagyon zavarta a szememet. Egyenesen úgy éreztem, hogy csapdába estem a saját életemben. 
Bentről meghallottam, hogy megnyikordul a matrac, a lépéshangokat is tökéletesen ki tudtam venni a csendben. Csupán az ablakon keresztül beszűrődő fény homályában néztem Harry-re, aki kissé aggódva mért végig engem. 

- Jól érzed magad? - simította kezét az arcomra. Szipogtam párat, majd megráztam a fejemet. 

- Nem.- feleltem végül, majd a biztonságot jelentő karokba bújtam. 

- Shh, semmi baj. Csak lélegezz.- simogatta a hátamat. 

- Mikor lesz ennek vége?- kérdeztem könnyeim között- Azt akarom, hogy vége legyen.

Harry nem válaszolt. Hosszú percekig állt velem a fürdőben és nyugtatgatott. Utálom, hogy folyton ezt csinálja. Tudja, hogy szomjazom a csókjaira, szenvedek a figyelméért, és akarom az érintését. Annyira jól tudja, és kihasználja. 
Az ágyba visszafeküdve szorosan hozzá bújtam, arcomat a mellkasába fúrtam és azon voltam, hogy rendbe tegyem gondolataimat. 

- Aludj szépen, Lou..- suttogta Harry- És megígérem neked, hogy én leszek a véged.

***

- Nem hallottad? Add ide!- emeltem meg a hangomat, Harry pedig erre ásított egyet, még kezét továbbra is a levegőbe tartotta, ezzel elérhetetlenné téve nekem a gyógyszeresdobozt.

- Miért tenném?- kérdezte, hangja még mindig kissé recés volt ezekben a reggeli órákban. Kitakarította a pincét korábban, és én már azt hittem, hogy legalább ma rendben lesznek a dolgok, de tévedtem.