Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Az utolsó interjús

Louis William Tomlinson -

Ahogy kezdtem magamhoz térni, egyből megéreztem az erőteljes fájdalmat a fejemben. A párnámnak műanyag szaga volt, ami kicsit sem segített kavargó gyomromnak. Szemeimet kinyitva realizáltam, hogy nagy eséllyel egy hotelszobában lehetek. Nyöszörögve ültem fel, ahogy pedig megéreztem a hátsófelembe nyilaló fájdalmat, felszisszentem. Vállam felett hátra pillantva láttam, hogy nem volt mellettem senki az ágyban, mire fel akartam kelni onnan, de a nagy eséllyel fürdő ajtaja hirtelen kinyílt. Harry lépett ki rajta, haja fel volt fogva és egy köntöst viselt. 

- Ó, felébredtél.- mosolyodott el, mikor meglátott- Vedd be azt.- mutatott a kis éjjeliszekrényen lévő tablettára, ami mellett volt egy pohár víz is. Nekem sem kellett kétszer mondani, egyből értük nyúltam.

- Mi történt tegnap este?- kérdeztem, mikor megittam az összes folyadékot. Harry lazán az ágyhoz sétált és leült mellém- Csak a vacsorára emlékszem, de arra sem teljesen.

- Na, akkor onnan mondom.- ásított egyet- Sokat ittál, édes. Annyira lerészegedtél, hogy ki kellett, hogy támogassalak a kocsihoz. 

- Jézusom.- fogtam a fejemet ezeket a szavakat hallva- Sokan láttak? - estem kissé kétségbe a média miatt.

- Eléggé késő volt már, nem volt ott szinte senki addigra.- mondta- Mivel nem tudtam merre kell haza menni, te pedig a világért sem árultad volna el, így eljöttem ehhez a hotelhoz, ahol foglaltam magunknak ezt a szobát. Nyugi, nem hagytam, hogy bármi balhét csinálj.- simította meg a karomat- Habár az ajtó üvegét úgy tapogattad, mintha nem láttál volna még olyat.- nevetett halkan, mire én elhúztam a szám. Basszus, ezt tényleg nagyon jól megcsináltam.

- És..- kezdtem kissé zavartan- A fenekem miért fáj most ennyire? Mármint sosem szokott ennyire elviselhetetlenül.- rágtam ajkaimat. Harry egyszerűen elhajolt mellettem, majd odébb hajtotta a paplant és a lepedőre mutatott, ami szinte teljesen el volt szakadva egy részen.  Nyeltem egy nagyot ezt látva. 

- Louis, tegnap szinte térden állva könyörögtél nekem, hogy döngöljelek az ágyba. - mondta, mire "o" alakot formáltam a számmal, mert nem is tudtam mit mondani- Sőt. Szó szerint azt mondtad, hogy dugjalak meg úgy, hogy még évekkel később is eszedbe jusson. És hát.. hogy mondhattam volna nemet, amikor egyfajta műsorként saját magadat kezdted megujjazni előttem? -kérdezte ajkait megnyalva, mire tenyerembe temettem az arcomat és megráztam a fejemet. 

- Nem hiszem el..- néztem ismét a göndörre- Erről többet ne is beszéljünk, oké?- javasoltam, mire Harry megforgatta szemeit. 

- Lou, nem kérhetsz ilyet. Ha te nem is akarsz erről tudni, én szinté még hallom a nyögéseidet, miközben én-

- Oké, elég!- nevettem kínomban, mire kaptam tőle egy szórakozott mosolyt- Viszont tényleg rohadtul fáj.

- Nem csodálom.- túrt a hajamba- Elláttam a bajod, nem kétség.

- Még vissza kapod.- "fenyegetettem" meg.

- Alig várom.- biccentett felém.

Harry Edward Styles - 

Louis tegnap este nagyon meglepett, amikor annyi alkoholt megivott. Az étteremben szerencsére sikerült még a velem való gáz flörtjei után leállítanom, de azért így sem volt semmi. Vagy tíz percig kérdezgettem, hogy merre kell hazamenni, de nem árulta el, úgy hogy eljöttem a legközelebbi hotelhez. Ott feltámogattam a szobába, ahol ameddig ő ledőlt az ágyra, én kiposztoltam a képeket egy új fiókkal Instagramra. Aztán kezdődtek az izgalmak. A telefonom és a kamerát konkrétan kilökte a kezemből, majd velem szembe fordulva az ölembe ült és hevesen csókolni kezdett. Lesokkolt hevességével, azt sem tudtam mi volt ez így hirtelen.
Louis pedig gondolt egyet és határozottan ráfogott a tagomra.