Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Látogatás Styles-nál

Szokásos reggelnek indult.

Nehezebben nyitottam ki a szemeimet, mert a beszűrődő fény kissé elvakított először. Amikor pedig sikerült megszoknom a világosságot, felültem és kinyújtózkodtam. A levendula illat erős volt még mindig, ahogy pedig oldalra pillantottam, megláttam a rózsát és a véres kötszert. Na, pontosan ekkor csesződött el minden, mert eszembe jutottak az éjjel történtek.
Villámgyorsan keltem ki az ágyból, majd elhátráltam tőle. Az egész szobában megmaradt az az édes illat, ami a betörő parfümje volt. Mély levegőt véve igyekeztem lenyugtatni ismét kavargó gondolataimat és minden erőmmel azon voltam, hogy kitaláljak valamit. Mit kellene most tennem? A felhajtást mindenképpen el szeretném kerülni, egy szakítás után nem hiányzik még egy újabb balhés lapvezető cikk rólam, valamelyik idióta pletykalap címlapján. A rendőrség túl sok lenne, hozzátéve egy kötszeren, egy rózsán, és egy lilán éketlenkedő folton kívül a nyakamon, nincs is már nyom arra, hogy bárki járt volna itt az éjjel. Hannah és Matthew mit tudna tenni? Matthew a rendőrökre akarna rábeszélni, még Hannah biztos vagyok benne, hogy felkeresné Harry-t és elküldené melegebb éghajlatokra. Mindkettő eléggé nemkívánatos opció, viszont akkor csak egy megoldás maradt.

Én megyek el Harry-hez és elmondom neki érthetően, hogy soha többet ne jöjjön a házam vagy az én közelembe.

Minden bizonyára képes vagyok rá hatást gyakorolni, csak még azt nem tudom pontosan, hogy milyen értelemben is. Sikerülhet leállítanom? Arra már ezerszer rájöttem, hogy biztosan sérült szellemileg, de nem tudom miért. Miféle trauma érhette, amiért ilyen lett? Ez nem hiszem, hogy vele születendő betegség. Ez megszállottság, nem is az enyhe formája. Egy esélye van. Ha azt eljátssza, akkor muszáj lesz cselekednem. Nem akarok egy beteg embert bajba keverni azzal, amit nagy eséllyel meggondolatlanságból tesz. Először inkább segíteni próbálnék meg.

Lezuhanyoztam, aztán felöltöztem. Nem éreztem túl jól magamat, ezért ma sem a stúdióban, hanem inkább otthon folytattam a dalt. A tegnap megírtak fele ment a kukába, teljesen új dolgokat írtam. Erős kezek szorítása, égető pillantás, szikeként vágó szavak. Az egész kezdett egyfajta őrületet felfesteni és sajna tudtam is, hogy miért. Viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy nagyon erősnek éreztem. Az az elmeállapot amibe kerültem, tökéletesen megihletett.

A telefonom megcsörrent az asztalon, így feltápászkodva a kanapéról érte mentem.

- Szia Matt, helyzet?- fogadtam a hívását.

- Helló, na szóval.- kezdett is bele- Arra gondoltam este átmehetnék és segíthetnék a dallal. Tudod a könnyes, esős téma.- emlékeztetett, mire a homlokomra csaptam. Tisztára kiment a fejemből, hogy Matthew úgy tudja, még mindig erről írok. Pontosan meg sem tudnám mondani, hogy mikor kezdett ennyire átfutni valami másba az egész.

- Öhm.. hát nem is tudom, ma nem éppen a legalkalmasabb.- kezdtem kreálni egy mondva csinált kifogást- Igazából tökre szépen haladtam vele és ma úgy döntöttem inkább pihenek egy kicsit. Eléggé elfáradtam. - mondtam természetes hangnemben, és csak reménykedni tudtam, hogy nem üt ki hangomon a bennem tomboló adrenalin. Ma délután el kell mennem itthonról, hogy befejezzem azt a dolgot, aminek nem is lett volna szabad elkezdődnie.

- Kár, pedig vittem volna sok kaját és nagy eséllyel Hannah-t is.- ismertette, mire felnevettem.

- Tényleg bocsi, nagyon jó lett volna azért.- feleltem- De mondjuk holnap?

- Nekem okés, szerintem Hannah sem dolgozik sokáig.- elmosolyodtam, hiszen rég volt már, hogy hárman tudtunk egy kicsit több időt együtt tölteni. Nagyon kellett már az a holnap- Akkor hagylak is pihenni, később még esetleg beszélünk.