Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Vörösbor színű ajkak

Kicsit lazább rész, de ez csak a vihar előtti csend ;)

Louis William Tomlinson -

Meglepődtem, amikor meghallottam a csengőt. Ötletem sem volt, hogy Harry miért mehetett ki ma a házból, ráadásul nem is szólt nekem. Nagyon veszélyes játékot űz, és nem úgy tűnik, hogy ezzel mindig tisztában van.

- Hol voltál?- nyitottam ki az ajtót. Harry kezében egy nagy szatyor volt, amit szintén nem tudtam először beazonosítani, hogy mi lehet benne.

- Csak kellett pár dolog.- mutatta fel a szatyrot, mire nagyot nyeltem- Nyugi, Lou. Nem csináltam semmi rosszat.- tette le az előszobaszekrényre a vásárolt dolgokat, majd megállt velem szemben. Mind a ketten csendben maradtunk pár pillanatra- Édes, amikor aggodalmaskodsz apróságok miatt.- mutatott végig rajtam.

- Csak hogy te nem cukrot lopsz, Harry.- emlékeztettem, hogy kicsit túlságosan is lazán kezeli a dolgokat, amiket tesz- Vigyázz magadra!- szóltam rá.

- Én rád sokkal jobban szeretek vigyázni.- túrt a hajába.

- Jó, mindegy- sóhajtottam lemondóan- Van kedved borozni?- kérdeztem a semmiből, mert ez a beszélgetés már úgy sem tartott semerre.

- Bármikor, szívem.- felelte bólintva. 

Mivel a konyhában már inkább nem tartottam többet a bort, így csak a pincében volt belőle. Erről a helységről Harry még nem is tudott semmit, legalábbis egészen idáig. Én is nagyon ritkán használom, de őt egyenesen távol akartam innen tartani. Miért? Nos, azt hiszem túl sok olyan filmet láttam már, amiben a gyilkos a pincében öli meg az áldozatait azután, hogy megkínozta őket. Ez pedig akarva-akaratlanul és a fejemben ragadt, még akkor is, ha tudtam, hogy Harry-ről van szó. Igazából ő sem különbözik semelyik másik gyilkostól, max annyiban, hogy gyengéd érzéseket táplálok felé. 
A konyhában van egy kis raktár szerűség, ahonnan a pincébe vezet egy másik ajtó. Meg sem próbáltam megkérni arra Harry-t, hogy ne jöjjön velem, mert eléggé furán vette volna ki magát. Amikor pedig leértünk a pincébe, ami elég jól is volt szigetelve, nem tudtam nem észre venni, hogy felcsillant a szeme. Nagyot nyeltem, ahogyan a gyilkos rám emelte smaragd íriszeinek tekintetét, majd inkább a kis szekrény felé fordultam, amiben a bor is volt. Hallottam, ahogyan Harry halkan felkuncogott mögöttem, de már igyekeztem figyelembe sem venni. Amikor a kezemben volt az üveg, nem is hezitáltam többet, hanem elindultam fölfele. Ő egyből utánam jött.

- Ha nem lenne nagy gond, a dolgokat amiket vettem, majd levinném oda.- szólalt meg, amikor beléptünk a konyhába- Csak pár barkács cucc, és ott nem lesznek útban. - magyarázta, ameddig én kivettem két poharat a szekrényből.

- Persze, nyugodtan.- feleltem, ahogyan kibontottam a bort, majd öntöttem a poharakba. Ismét Harry felé fordultam, majd kezébe adtam az egyiket- Egészségedre, Harry.

- Egészségedre, Louis.- koccintottuk össze a poharakat, aztán mind a ketten beleittunk az italba- Mindig is a vörös bor volt a kedvencem.- nézte az üvegen lévő címkét.

- Az íze miatt?- támaszkodtam neki a pultnak.

- Az is tetszik.- bólintott, majd szeme sarkából felém nézett- És a színe kísértetiesen olyan, mint a véré.- ivott bele újra az alkoholba. A kezemben megremegett a pohár, ahogyan ezeket a szavakat kimondta, és inkább a konyha egyik másik pontjára vezettem a tekintetemet helyette- Ne ijedj már meg minden szavamtól.- nevetett halkan.

- Akkor ne legyen már minden ilyen ijesztő, amit mondasz.- vettem mély levegőt, aztán visszanéztem rá. Letette az poharát, majd közelebb lépett hozzám, és megfogta azt a kezemet, amiben az én poharam volt. Szájához emelte az üveget, aztán beleivott abba. Ajkainak hasonló színe volt, mint a bornak, én pedig nem bírtam nem azt nézni. Rendesen pislogás nélkül csodáltam őt.