Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

A hangok

- Melyik a kedvenc  sorod a dalból?- kérdeztem. Már beleszaladtunk a kora éjjelbe, de egyiken sem aludtunk még. Fejemet továbbra is Harry mellkasán pihentettem, miközben ő vállamat simogatta.

- "Because green eyes can see what I'm hiding, and the crime feels like dying"- idézte szóról szóra. Ez a rész az első gyilkossága után jutott eszembe és onnantól már sem neki, sem pedig nekem nem volt megállás- Neked?- érdeklődött ő is.

- " The murderer tastes like cinnamon and mint, I love those tattoos made by ink"- válaszoltam neki én is. Ez a dal nagyon eltérő lesz az eddigiektől, de ha lehet, akkor még jobban lehet benne érezni azt a bizonyos feszültséget, amit eddig annyira igyekeztem elnyomni.

- Ó, ha tudnák, hogy kiről szól.- kuncogott halkan.

- Az a lényeg, hogy te tudod.- feleltem. Rövid hallgatás, aztán ismét megszólalt.

- Elképesztő vagy, Lou.- mondta- Egyszerűen nem is tudom.. lenyűgöz, ahogyan látsz engem. Amilyennek gondolsz, ahogy a dalban is leírtál mindent. - áradozott nagy beleéléssel- Mindig is ez akartam neked lenni.- tette hozzá.

- Mi is pontosan?- néztem fel rá. Ajkain halvány mosoly jelent meg, majd közelebb húzott magához.

- Az, akibe beleszeretsz, csak még magadnak is nehezen vallod be.- láthatólag nagyon jól szórakoztatta ez az egész, még én ez alapján ismertem fel a problémát. 

Teljesen igaza van. Beleszerettem, ha úgy vesszük akkor eléggé menthetetlenül. Elment emiatt az eszem, így Harry irányít engem, ezt pedig ő pontosan tudja. Tisztában van azzal, hogy mekkora hatással van rám, és ezt ki is használja. Én pedig egy idióta barom vagyok, mert akármikor akarok tenni valamit, ő a feléje való vonzódásomat kihasználva elhallgattat.  Okos, és ez kezd megrémíteni. Akármennyire is szeretem őt, muszáj lesz valahogyan kijátszanom, ha le akarom őt állítani.

- Talán igazad van.- mondtam huzamosabb hallgatás után- És egyszer majd ki is mondom, amit érzek. Nemsokára.- haraptam be ajkaimat.

- Már alig várom.- felelte, aztán még jobban magához ölelt. Ennél a pontnál már csendben akartam maradni, de muszáj volt tudnom valamit.

- Kit öltél meg?- kérdeztem pillangótetkója körvonalán végig vezetve ujjamat.

- Oscar Chapman.- válaszolta nyugodtan.

- Hogyan ölted meg?- nyeltem nagyot saját kérdésemre. Harry kicsit odébb húzódott, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Miért akarod azt tudni, szépségem?- kérdezett vissza.

- Csak mondd el.- erősködtem.

- Ahogy gondolod.- egyezett végül bele- Először is levágtam két ujját, hogy ne tudjon többet másokra mutogatni.- nevetett, mert igazán jó viccnek találta tettét. Viszont egy pillanat alatt hallgatott el és komolyodott meg- Aztán elvágtam a torkát.- mondta, mire az öklömbe szorítottam a paplant.

- És az idős nőt?- vettem mély levegőt, hogy lenyugtassam magam.

- Fellöktem, mire az esés során eltört egy vázát. Nyakon szúrtam egy szilánkkal.- kezdett el egy ütemet dobolni a karomon.

- És Cassandra-t?- szorítottam egyre jobban a kezemben lévő pamut anyagot.

- Ő egyszerűen beengedett a lakásába.- kezdte- Mikor elfordult, fejbe vágtam őt egy kalapáccsal. Többször, több helyen is megszúrtam őt egy késsel, aztán feldaraboltam egy fűrésszel, mert ő nem volt olyan alacsony, mint Mrs. Isabella, nehezebb lett volna egyben elrejteni a testet. A feltakarításról nem is beszélve. Mocskos munka volt.- mesélte a dolgokat, én pedig egyre jobban éreztem valamiféle nyomást a mellkasomban. Odébb húzódtam Harry-től, egészen a falig. Hátamat a vakolatnak vetettem és szinte pislogás nélkül néztem a velem szemben lévő férfire. Ő kicsit feljebb ült, még érdeklődve nézett rám- Most félsz tőlem, Louis?- vonta fel a szemöldökét, én pedig megráztam a fejemet- Félned kellene.- roppantotta ki kezeit.