Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Édes, de mégis keserű

Felakasztottam a kabátomat, amikor áldozatomat már lent tudtam a pincében. Jól sejtetettem, hogy Louis nem lesz itthon, hiszen a kis édesem aggódik értem, biztosan elment megkeresni. Nem is tudja, hogy az idővel mekkora fegyvert is adott most a kezembe.
Megmostam a kezeimet, aztán az órára néztem. Pontosan fél óra telt el, az altató körülbelül eddig tart. Kinyitottam a pince ajtaját, majd egy dallamot dúdolva mentem le a lépcsőn.

- Ki az? - hallottam meg egyből Rita hangját. A bal kezét hozzákötöztem az egyik csőhöz, még a szemei elé egy kendőt tettem, de olyan szoros görcsöt húztam rá, hogy nem nagyon sikerült neki eloldoznia.

- A sors, te bolond.- válaszoltam szemforgatva, ahogyan elé léptem. Kissé előre hajolva tanulmányoztam könnyektől maszatos arcát- Egy idegennel egyből elmenni sétálni a sötét utcán? Szimpatikus lehetek, nem mondom.- bólintottam, sokkal inkább magammal közölve az információt.

-Hol vagyok? Mit akarsz? Bármit megteszek, csak engedj el!- kezdte a szokásos dumát. Benne már nem volt annyi tartás, mint Oscar-ban- Pénz kell? Adhatok amennyit csak kell!- az eszközöket nézegettem éppen, amik szóba jöhetnek- Hallod? Válaszolj már!- nyúlt előre a levegőben, de mivel sokkal messzebb voltam tőle, így még csak meg sem közelített.

- Nekem ugyan minek kellene a pénzed?- nyúltam az ollóért, hogy végre elkerülhessen a szeme elől az anyag- Én az élvezetet, nem a hasznot keresem a gyilkolásban.- mentem oda ismét, ahogyan pedig hozzá érintettem az ollót, megugrott- Ne mozogj, ha nem akarod, hogy kiszúrjam a szemed.- szóltam rá nyugodtan, mire egyből lefagyott mozdulataiban. Elvágtam a kendőt, Rita pedig egyből felnézett rám. Hátrébb léptem egy lépést.

- Miért csinálod ezt?- kérdezte remegve.

- Szembe kell nézned azzal, amit tettél.- pillantottam le rá.

- Mégis mit tettem?- emelte meg a hangját teljesen kiakadva.

- Most éppen Louis Tomlinson pincéjében vagy.- nagyra nyíltak szemei, ahogyan ezt kimondtam- Én Harry Styles vagyok, a barátja. Igen.- hajoltam ismét előrébb, hogy egyenesen arcába mondhassam a szavakat- Ő is meleg és én is.- szótlanul bámult rám- Zavar téged? Ó, meghiszem azt.- haraptam be ajkaimat- Nézz rám, Rita!- szólítottam fel- Zavar téged, hogy egy általad mélyen elítélt ember készül éppen a halálba küldeni? Hogy egy nálad   mocskos buziként emlegetett férfi  keze által fogsz meghalni?- kérdeztem továbbra is ugyan olyan hangnemben. Rita hirtelen olyat tett, amire nem nagyon számítottam. Megragadta a nyakláncomat, majd kitépte a nyakamból és földhöz vágta. Érdeklődve néztem a földön heverő keresztre, majd vissza a nőre- Ez tényleg szükséges volt?- vontam fel a szemöldököm.

- Akkor máris meg van miért teszed ezt!- utalt a szexualitásomra, mire jóízűen felnevetettem.

- Meg sem lepődök ezen a megnyilvánuláson.- perdítettem meg az ollót a kezemben, majd újra a többi kínálkozó eszközhöz léptem- Még egy ilyen helyzetben is engem próbálsz lekicsinyíteni..- húztam végig ujjaimat a felpakolt dolgokon- Ez mindent elárul rólad.- állapodott meg a kezem a kalapácsnál, majd megütögettem vele a tenyeremet és Rita felé fordultam- Ebben a percben hiszed vagy sem, de csak egyetlen különbség van köztünk.

- Hogy én normális vagyok, te pedig egy undorító , hibás ember?- erre a mondatra rácsaptam a kalapáccsal az asztalra, mire Rita kisebbet sikított.

- Nem talált.- ráztam meg a fejemet, aztán visszamentem hozzá- A helyes válasz az, hogy ameddig neked a szavak a fegyvereid, nekem ez.- mutattam a kalapácsra, Rita pedig könnyes szemekkel nézett rá- Remélem az elkövetkezendőkből rájössz, hogy melyik a hatásosabb.