Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Minden egyenesben

- És ez lesz az új menü! Végre kész van, Louis, egy Isten vagy!- nyomott egy puszit Hannah az arcomra, majd összetűzte a papírokat, amikre főleg én válogattam össze a fogásokat.

- Ugyan, ez a véremben van.- ütögettem meg a saját vállamat, mire Hannah felnevetett.

Hát, itt vagyunk most. Két hét telt el azóta, hogy Harry-vel megszakítottam minden kapcsolatomat, és a legeslegnagyobb meglepetésemre nem keresett. Egyszer sem. Nem hittem volna, hogy ennyire könnyen beletörődik a dolgokba, de biztosan belátta, hogy így könnyíti csak meg mindkettőnk dolgát. Én a lakásához elvittem a nálam hagyott cuccait, felcsöngettem hozzá, majd választ sem várva el is mentem. Bevallom nagyon örülök neki, hogy most minden egyenesben van az életemben, és kezdenek újra helyre jönni a dolgok. Igaz a mentális egészségemnek nagyon nem tesz jót, hogy tudom ki áll a gyilkosságok mögött, de még sem szólok róla senkinek. Nem azért, mert én is bűnös vagyok. Sokkal inkább azért, mert többet hallani sem akarok Harry-ről. Nem tudom mi van vele, de innentől kezdve ez már nem is az én dolgom. Biztosan sokan felelőtlennek gondolnának, amiért csak így figyelmen kívül hagyok egy közveszélyes embert, de nem érdekel. Én mindent megpróbáltam, a végsőkig mentem, ameddig bele nem rokkantam. Innentől ez többet nem az én dolgom. És hogy gondolok-e rá? Igen. Szinte minden egyes nap eszembe jut mind ő, mind a közös emlékeink és együttléteink. Viszont megtanultam kontrollálni azt, amit érzek, így pedig sikerült korlátoznom a vágyat, hogy újra vele legyek. Egyikünknek sem lenne jó így, éppen ezért nem lehet. Elhatároztam magam, nem fogok visszafordulni. A vértől még mindig irtózok, ha csupán egy kis cseppet is látok, már akkor is rám tör a pánikroham. Harry valamit nagyon tönkre tett bennem, amikor hagyta, hogy rájöjjek, hogy a pincémben gyilkolt meg megannyi embert. Oda nem is megyek le többet, lezártam az ajtaját, és elé toltam egy szekrényt, ami tele van konzervekkel, lisztekkel, és ilyesmi dolgokkal. Soha többet be nem teszem oda a lábam, illetve az elköltözés gondolata is megfordult a fejemben. 
Hannah amikor megtudta, hogy tényleg szakítottam Harry-vel, akkor felhagyott minden nyomozásával, de sosem árulta el, hogy miket talált róla. Lehet nem is talált semmi lényegeset, vagy csak szimplán nem akarja elmondani. Mindegy, már nem is számít.  Matthew kicsit szomorúan fogadta a hírt, mert tényleg úgy látta, hogy jól érzem magam Harry-vel. Nos, így is volt, de aztán túl sok lett a gond, és képtelen voltam egyedül megoldani. Mindenesetre elfogadta a tényt, miszerint többet semmi közünk egymáshoz Harry-vel. Hannah-val is kibékült ő is, így pedig olyan lett a baráti társaságunk, mint azelőtt. Lily mostanában nem volt túlhajszoló vagy bunkó sem, az az időszak volt, amikor egészen kedveltem őt. Mintha tényleg csak annyi kellett volna ahhoz, hogy rendben legyen az életem, hogy elszakadjak Harry-től. És most hogy ez megtörtént, azt hiszem komolyan lehetnek újra reményeim a jövővel kapcsolatban. 

A történtek után kiadtam egy újabb dalt, End Of Our Fairy Tale címmel, amiben nem is lepleztem, hogy egy olyan kapcsolatról írtam, amiben két férfi szerelmesek, de csúf kudarcba fullad a kapcsolatuk. A coming outom nagyon nagy port kavart a neten, és ugyan Lily nem repesett először az örömtől, de amikor látta, hogy a legtöbben pozitívan viszonyulnak hozzám, akkor megbékélt a dologgal. Az én lelkemnek pedig hihetetlenül jól esik, hogy ennyire támogatóak a rajongóim. 
Azt hiszem most már tényleg minden rendben lesz az életemben. Igyekszem fellélegezni, de még mindig van egy nyomás a mellkasomban, amit nem tudok hova tenni. Mi jöhet még? 

Harry Edward Stlyes -

Vajon mit hisz most?

Azt hiszi, hogy már élettelenül fekszem a lakásom padlóján, mert bevettem az összes istenverte tablettát, amit ő sosem akart, hogy szedjek? Esetleg azt hiszi, hogy egyről a kettőre tovább léptem, mert ez alkalommal sokkal korrektebb volt, és igazat szólt? Vagy netán azt hiszi, hogy többet nem érintem meg magamat, miközben azokat a gyönyörű ajkait képzelem oda a kezem helyett? Mekkora nagyot téved, ha azt gondolja, hogy nem vadászom le őt, amikor a legkevésbé számít rá..
Minden nap figyeltem őt az elmúlt két hétben, csak sosem mentem annyira közel ahhoz, hogy észre vegyen. Mostanában nagyon sokat volt a városban, esetleg jobban érzi magát nélkülem? Vagy keres valamit? Esetleg egy portré tökéletes srácot magának? Ó, Louis! Ez nem így megy. Ne dühíts fel egy gyilkost, ezt neked kellene tudnod a legjobban. 
Az egyetlen szerencséje a kis aranyosnak, hogy minden megtörtént dolog ellenére ugyan úgy szeretem őt. Biztos vagyok benne, hogy ő is engem. Máskülönben megölném őt, hiszen másé nem lehet, csakis az enyém, hát nem egyértelmű? Soha nem fogja senki őt úgy érinteni, szeretni, csodálni, ahogyan én teszem. Aki megpróbálja, annak elvágom a torkát. 
Louis új száma ment valamelyik nap a rádióban. End Of Our Fairy Tale? Hm, meglehet. De ez még csak a horror kezdete. Eddig kegyes voltam, de többé nem leszek az. Nem fogja fel, hogy mi összetartozunk? Hogy nekünk együtt kell lennünk? Amit most művel, az nagyon feldühít, de semmi baj. Majd megtanulja kivel szórakozzon, mikor megkapja a tetteiért való büntetését. Napokig csak zokogtam azután, hogy ismét kidobott, viszont már akkor tudtam, hogy mit fogok csinálni. Az elmúlt két hétben erre készültem elő. Megvettem minden szükséges dolgot, előkészítettem és berendeztem a terepet. Tökéletes lesz. A kis Louis.. miért azzal játszik, akivel szemben végül úgy is alul marad? Életem édes kis szerelme. Majd most elkaplak téged. Alig győzöm kivárni, hogy újra a karjaim között legyél. 

És ha már újból átlépem a határt, akkor most rendesen csinálom. 

***

Ma van pontosan a harmadik Louis nélkül töltött hetem első és egyben utolsó napja is. Louis egészen biztosan otthon lesz most, mert tudom, hogy nincsen ma interjúja. Hannah késő estig az étteremben, Matthew sokáig tanul. Louis így pedig annyira védtelen lesz, hogy az már mesébe illő. Biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem számít arra, amit tenni akarok. Sőt, arra sem gondol, hogy egyáltalán többet látni fog engem. Max évekkel később, amikor neki már férje lesz és boldog párkapcsolata. Milyen kis naiv. Mindent a ma éjjel fog megpecsételni. 

Ahogyan kezdett besötétedni, egyre jobban izgultam. Amire most készültem, az sokkal nagyobb dolog volt annál, mint amikor betörtem hozzá. Itt nem főleg a betörésen lesz a hangsúly. 
Louis riasztójának pontosan tudtam a kódját. Szóval ennyire nem aggódott a felbukkanásom miatt, hogy még ezt sem változtatta meg? Mindenesetre ezzel nagyban megkönnyítette a bejutásomat. Most is az ablakon keresztül mentem be a házba, és bevallom fura volt hetek után újra ott lenni. A sok emlék egyből eszembe jutott, de ahelyett, hogy ezek miatt elszomorodtam volna, inkább csak ösztönöztek a folytatásra. Visszaszerzem Louis-t. 
Az egész házban sötét és csend volt, vagyis Louis már biztosan aludt. Ahogyan mentem fel az emeletre, a szívem hevesebben kezdett dobogni. Mindjárt újra megérinthetem azt a gyönyörű, selymes, arany bőrét. Beletúrhatok a puha tincseibe, és ismét téphetem a csókok közben azokat az eperpiros ajkait. Még a torkom is kiszárad a gondolatra, hogy ő és én újra. 
A hálószoba ajtaját lassan nyitottam ki. A redőny most sem volt leengedve, ezért a félhomályban tökéletesen láttam Louis kisimult és nyugodt arcát, ahogyan aludt. Megremegtek a kezeim, ahogyan a táskámhoz nyúltam. Kivettem belőle a bekészített rongyot és kloroformot, mert ugyan Louis most aludt, de túl hamar felébredt volna. Halkan elé lépkedtem. Legnagyobb meglepetésemre egyébként az én oldalamon aludt az ágyon, pedig mindig kihangsúlyozta, hogy ő csak az övén szokott. Biztos vagyok benne, hogy neki és úgy hiányzok, ahogyan ő én nekem. Szájára és orrára nyomtam a kloroformos rongyot, és egy jó tíz másodpercig ott tartottam, hiszen hosszú utunk lesz.

- Ne félj, Lou..- simítottam ki egy tincset a homlokából, mikor elvettem a rongyot- Most már csak az enyém leszel.