Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Az ördög karjaiban

Engedtem egy kisebb lavórba vizet, beledobtam egy rongyot, majd elindultam vissza a nappaliba. Fel sem fogtam mit csinálok. Egyik pillanatról a másikra kerültem ebbe a helyzetbe, de nagyon úgy tűnik, hogy így állunk. Komolyan segítek egy gyilkosnak. Csak sajna a szememben ő nem csak egy gyilkos, ahhoz túl sok minden történt már közöttünk. Nem vagyok normális, ez már kicsit sem a zaklatás szintje, hiszen.. elvett egy emberi életet. De vajon kiét? 
Lettem a földre a lavórt, aztán leültem Harry mellé, aki valami animációs filmet nézett a TV-ben. Nagyot sóhajtottam, aztán elvettem a rongyot, majd megfogtam a kezét és ölembe húztam a karját. Nem ellenkezett, sőt, még egy mosolyt is megejtett tettemre. Bőre ugyan olyan puha volt, mint azon az éjszakán. 
Végig húztam a vizes rongyot a karján, ezzel igyekezve leszedni róla a rászáradt vért. Ahogy egyre tovább haladtam, úgy lett minden egyes öblítésnél egyre pirosabb a víz, még Harry karja már kezdett tiszta lenni. Mikor végeztem, egyszerűen a vízbe hajítottam a rongyot, aztán a göndörre néztem.

- Semmi hozzáfűzni való?- kérdeztem, de ő továbbra is a TV-t bámulta.

- Köszönöm, Louis. - simította meg a combomat, én pedig a szintén csurom véres pólójára néztem.

- Hozok neked egy másik pólót, valamelyik csak jó rád..- mondtam.

- Rendben.- vette le pillanatok alatt a ruhadarabot, és a vízbe tette. Valahogyan ki kell majd szedni belőle a vért, ez így nem maradhat- A farmerommal mi legyen? Az is olyan attól, hogy nem látszik.- nézett rám, én pedig ajkaimat rágva gondolkodtam- Ezt ne csináld, nem is tudod mennyire beindít.- utalt a teljesen ösztönösen jött cselekedetre. 

- Hozok másikat abból is.- hagytam figyelmen kívül megjegyzését, pedig elég sok mindent indított el bennem, majd felkeltem és ismét az emeltre mentem.

Kerestem valami nagyobb ruhát, amit főleg akkor hordok, amikor valami extra kényelmeset akarok felvenni. Mielőtt azonban még visszamentem volna, a konyha felé indultam. A ruhákat letettem az egyik székre, majd engedtem egy pohár vizet, mert rettentően száraznak éreztem a torkomat. Ötletem sincs arról, hogy mi miatt segítek Harry-nek. Hiszen megölt valakit. Ez már nem arról szól, hogy nem akarok felhajtást, mert ugye ez egy kicsit sem szokványos helyzet már. De mi lenne, ha engem is belekevernének? Jézusom, abba bele sem merek gondolni! Ki halt meg egyáltalán?

- Túl messzire mentem?- hallottam meg hangját mögülem, mire egyből megfordultam. Csendben figyelte reakciómat, én pedig összevontam a szemöldököm.

- Szerinted nem?- kérdeztem vissza, majd nagyot nyeltem és összeszedtem a bátorságom, hogy megkérdezzem- Ki volt az, Harry? Kit öltél meg?- néztem magabiztosan szemébe, ő pedig enyhén oldalra döntötte a fejét.

- Meg sem nézted amit adtam?- lepődött meg.

- Mit?

- A dobozt, Lou.- mutatott maga mögé kifele az előszobába. Még egy utolsó pillantást vetettem rá, aztán gyors léptekkel kikerültem őt és odasiettem. 

Hallottam, hogy utánam jön, de ő egy kicsit sem sietett. A rózsát óvatosan odébb tettem, aztán a dobozt vettem a kezembe. Vállam fölött még egyszer hátra néztem Harry-re, aki összefont karokkal nézte minden egyes mozdulatomat. Visszapillantottam a dobozra, majd felpattintottam a kis zárat rajta. Ami benne volt, azt egyből felismertem. Az a jellegzetes platina szőke haj..
Egyből letettem a dobozt és egyszerűen képtelen voltam rávenni magamat, hogy Harry felé forduljak. Aztán mikor megéreztem, hogy két erős kar körém fonódik, még a levegőt is visszatartottam. Mivel már nem volt rajta a pólója, bőre érintését így csak jobban éreztem. Kezeimet alkarjára tettem, miközben nem ellenkeztem az ellen, hogy állát a vállamra tegye.