Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Figyelmeztetés

- Nem, ez nagyon sürgős!- túrtam ingerülten a hajamba-Lily, kérlek! 

- Louis, komolyan nagyon sajnálom, de szinte sehol sem lehet találni rendes szerelőt. Teljesen be vannak táblázva. - magyarázta ismét- Szombaton tudna menni, addig már csak három nap.

- De nincs három napom..- suttogtam magam elé, rögtön a legrosszabbra gondolva- Jó, rendben. Akkor várok.- sóhajtottam. 

- Miért olyan sürgős? Eddig ha jól tudom, akkor halogattad.- emlékeztetett, én pedig ezt a tettemet már nagyon nagy hibának találtam.

- Csak szeretném biztonságban érezni magam.- rövidítettem le.

- Nem is esik semmi bajod, minden oké lesz. Nyugodj meg.- nem segített semmit amit mondott, de azért igyekeztem megfogadni szavait- Hogy haladsz a dallal?- érdeklődött. Ezt nagyon szerettem benne. Sosem sürgetett a dalokkal, mindig annyi időt hagyott, amennyire csak szükségem volt. 

Azután, hogy bontottam a vonalat, hirtelen túl nagy lett a csend.  Még csak dél volt, de én máris üresnek éreztem az egész napot. Este Hannah és Matt átjönnek, de semmi képpen nem tudnak itt aludni. Holnap mindkettejüknek dolgoznia kell. Lehet ha elmennék majd Hannah-hoz az étterembe, akkor kicsit jobban érezném magam. Végülis ki sem mozdultam már egy ideje, lehet ez is rátesz a szorongásromra. Viszont nem ez a fő ok, ezt tisztán tudom. Ez az egész kezd egy rossz rémálomra hasonlítani, csak az a gond, hogy nem tudok belőle felébredni. Aggódok egy kicsit a mentális egészségemért. Egyébként is sok stressz ér, főleg a turnék alatt. A magánéletemben szeretem, ha van egy kis nyugalmam, mert jóformán emiatt nem őrülök meg. Ilyenkor ki tudok kapcsolódni és el tudom felejteni az egész világot. Most pedig erre esélyem sincs. 

Hannah Monica Bennett -

- Megyek előre, most vedd át hátul.- szóltam Terry-nek, aki pincérkedett eddig. Az enyém az egész hely, de mindig is imádtam felvenni a munkaruhát és én is beállni. Ha már itt vagyok, akkor ne csak főnökösködjek, vegyék a hasznomat is. Egyébként is halálra unnám magamat egész nap a semmittevéssel. 
Visszatérve a munkaruhára. A férfiaknak fekete zakó és fehér ing, még a nőknek piros zakó fehér inggel. Saját tervezésem, és a srácoknak nagyon is tetszik. 

Felvettem egy idős, előkelő házaspár rendelését, kicsit csevegtem is velük, amikor kivittem az ételt. Amikor éppen nem hívott az asztalhoz senki, ránéztem a telefonomra. Matt értem jön gél hétre és onnan megyünk Louis-hoz. Szerencsére haza is visz, semmi kedvem nem lenne még éjjel megvárni egy buszt, hiszen holnap ha csak délutánra is, de megint be kell jönnöm. 
Megálltam a konyha ajtajánál és végig néztem az asztalokon. Az asztal nyílt, én pedig egyből arra kaptam a fejemet. Egy magas férfi lépett be, leopárd mintás öltönyt viselt, hosszú haja göndör fürtökbe omlott vállaira. Megmutatták neki az asztalát, és étlapot is adtak neki, szóval nekem csak várnom kellett egyenlőre. Pár perc után már a magasba is csapta a kezét és egyenesen felém nézett. Megfogtam a kis jegyzetfüzetet és a ceruzát, majd odamentem hozzá.

- Jó napot! Mit adhatok?- kérdeztem kedvesen.

- Egy görög gyümölcssalátát szeretnék.- mondta szárazon.

- Még valamit?- írtam fel, amit mondott.

- Ha kellene még valami, akkor maga szerint nem mondtam volna?- kérdezte felvonva a szemöldökét, nekem pedig nehezemre esett nem feltűnően meglepődni hangstílusán és szavain. Itt nagyon ritka, hogy valaki ennyire szemét legyen. Többnyire pénzesebb emberek járnak ide, akik mind udvariasak, sokan már törzsvendégek. De ezt a férfit még nem is láttam itt, de ahogy látom, nem is baj.