the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]

of course

HARLYN

- Van is valami oka ennek a találkozásnak, vagy csak nem volt kivel dumcsizni? - csavartam körbe fáslival a lábamat, majd a kezeimet nyújtottam felé.

- Aggódok értetek, és ha már Loki kizár az életéből, reménykedtem, hogy majd te talán mesélsz néhány dolgot. - mondta egyenesen, majd ismét az ölebe kapott, és elcipelt az ágyamig.

- Miért foglalkozol te a mi elcseszett életünkkel? - raktam a fejem alá két párnát. - Valakinek bejön az élet, valakinek nem. Neked bejött, nekünk nem. - tártam szét a karjaimat egyszerűen.

- Miért hiszi mindenki azt, hogy nekem olyan csodás életem van? - kérdezte Thor értetlenkedve.

- Mert ezt mutatod a világ felé, és az emberiség a külsőségekre alapoz mindent, nyilván tévesen, de ez egy berögződött kulturális tevékenység, szóval semmi esélye nincs annak, hogy a közeljövőben változzon a helyzet, ezzel kapcsolatban. - fejtettem ki neki a gondolataimat.

- Ez bölcs volt, Lady Harlyn! - feküdt mellém az ágyra, majd a plafont kezdtük el nézni.

- Tudom. - bólintottam helyeslően. - Amúgy, voltál már valaha szerelmes?

- Volt egy lány, Jane Foster, aki ugyanilyen midgárdi, mint te. - sóhajtott fel ábrándosan. - Életemben nem láttam hozzá hasonló teremtést. Intelligens, okos és gyönyörű. A csillagok állását vizsgálták, mikor találkoztunk.

- Aha, jó. - szakítottam félbe. - Először is, már most nem szimpi a csaj. Minek vizsgálni a csillagok állását? - csóváltam a fejem. - Úgy állnak, ahogy akarnak. Ez egy szabad világ. Másodszor, mikor kérdeztem, hogy ki volt az, és mikor? Csak annyit kérdeztem, hogy voltál-e már szerelmes. - forgattam a szememet. - Asgardi.

- És te, voltál már szerelmes? - hagyta figyelmen kívül bántó szavaimat.

- Nem tom, biztos. - rántottam meg a vállam közönyösen.

- Hogy lehet az ilyet nem tudni? - ráncolta a szemöldökét értetlenül a szőkeség.

- Anyám nem nagyon támogatta, hogy párkapcsolatom legyen. Ami volt, azt is elbaszta. - legyintettem. - Loki volt az első komolyabb pasi, akivel még anyám találkozása után is együtt maradtam.

Thor sejtelmesen elmosolyodott, majd perverzen húzogatni kezdte a szemöldökét, én meg rávágtam egyet a hasára.

- Odin szerelmére már! - ütött vissza gyengén. - Vagy szavakkal sértegetsz, vagy versz? Mi vagy te titkokban?

- Nő. - rántottam meg a vállamat. - Adsz egy kis vizet? Ott van a szekrény mellett! - mutattam a kartonnyi ásványvízre.

A szőkeség felült, majd nyújtózva próbálta meg elérni a tőlünk három méterrel lévő üvegeket. Kínlódva nyöszörgött, és addig próbálkozott, míg rá nem jött, hogy sajnos, neki sincsen három méter hosszú keze, és visszafeküdt.

- Sajnálom, inkább szomjazz! - biccentett, majd kihúzott egy párnát a fejem alól.

- Te lusta köcsög. - toltam fel magamat ülőhelyzetbe a kezeimmel, és a lábamat kinyújtva közelebb húztam magamhoz a vizes palackokat,majd feltéptem a műanyag védő részt, vagy mit, és kibontva egy üveg vizet, Thorra borítottam. - Ezt azért kaptad, mert nem engedelmeskedtél nekem, szolga!

- Hé, te vagy az én szolgám, elvégre én vagyok egy bolygó uralkodója! - állt le velem vitatkozni.

- De nem az én bolygómé, űrlény! - vigyorogtam. - Nem tanították meg neked a palotában, a sok arany között, hogy vendégségben, hogyan kell viselkedni?