the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]

arrive

Az égből megnyílott egy hatalmas, színes fénycsóva, Loki hangos felkiáltására, ami konkrétan felszippantott minket.

Kezeimmel a férfi mellkasát szorongattam, és arra a pontra hajtottam a fejem, ahol hallgatni tudtam a szíve dobogását. Loki, látva a kis érzelmi megingásomat, simogatni kezdte a hajamat, és kedves szavakat suttogott a fülembe, nyugtatásképp.

A fény hirtelen megszűnt, mi pedig egy kis rázkódást követően megérkeztünk valahova, feltételezem, hogy Asgardba.
A lábaim még egy kicsit remegtek, szóval a férfi türelmesen várta, hogy készen álljak az utunk folytatásához.

A kezemért nyúlva, megfogta a jobbomat, és egy mosoly kíséretben meg is szorította azt. Kellemes hangulatban sétáltunk végig egy hídon, ami nagyon úgy nézett ki, mintha valami igazán fényes, és értékes dologból készült volna.

- Ez Asgard? - ráncoltam értetlenül a szemöldököm, mikor megláttam a távolba elterülő várost.

- Pontosan, ahogy mondod. - bólintott egyet, majd rámutatott a bolygó központján elterülő palotára. - Üdv Asgardba, Harlyn!

- Nem akarok hazudni, azt hittem, hogy kevesebb az arany, és több az űrlény. - motyogtam, már szinte a bejárati kapuhoz érve, ahol szám szerint, négy darab fegyveres őr állt.

- Fiúk! - biccentett egyet Loki, majd meg sem állva, már tovább is húzott a tiszta, de kemény földből készült úton.

- Loki! - hangzott fel a lovagok hangja messziről, üdvözölve a mellettem gyorsan robogó férfit.

Loki a lépteit egyre jobban megszaporázta, és olyan volt, mint aki kényelmetlenül érzi magát itt. Mikor már nem bírtam tartani vele a lépést, meghúztam a karját, és vártam hogy észrevegye magát, és lenyugodjon.

- Baj van? - nézett hátra, majd visszasétált hozzám, és megállt szorosan előttem.

- Inkább hagyj kérdezzem meg ezt én! - húztam fel a bal szemöldökömet. - Miért vagy ilyen feszült? - simítottam a tenyeremet az arcára, és elkezdtem simogatni azt.

Nem válaszolt, csak az állkapcsát megfeszítve kinézett a vállam fölött, lesütötte a szemeit, majd visszanézett rám. Ezt a mozdulatsort megismételte még néhányszor, de én megelégelve a hallgatását, elfordultam tőle, hogy meggyőződjek Loki kényelmetlenségének az okáról.

Milyent megláttam a minket perzselő tekintettel figyelő ember tömeget, már minden értelmet nyert. Néhányan rám néztek, majd összesúgtak valamiről, és röhögni kezdtek. Mig engem kritikus, és pár érdeklődő tekintet vizsgált, addig Lokit egy kissé megvető tekintettel figyelték.

Értetlenkedve figyeltem a népet és a mellettem álló férfit. Mintha itt valami bűzlene. Nem is kellett sokat várnom, megszólalt egy kedves úriember valahonnan hátulról a tömegből.

- Na, mi van, Laufeyson?! - mondta daccolóan. - Csak nem hazatért a tékozló fiú?

Loki egyet rezzenve, összedörzsölte a tenyerét, és a zsebéből kivett egy bicskát. Rám nézett, én meg egyet grimaszolva jeleztem, hogy felejtse el, hogy itt, a szemem előtt megöl valakit.

- Jajj! - hangozott fel a ironikus hang újra. - Csak nem papucs lett Asgard fekete báránya, egy ilyen midgárdi nőtől? - a páncélba öltözött férfi erősen kihangsúlyozta a midgárdi nő kifejezést, ami miatt Loki megfeszülve pillantott rám.

- Hagyd már abba! - forgattam meg a szemeimet bosszankodva, és az asgardira pillantottam. - Irritálsz. Amúgy meg, egy ilyen nőért és a szolgáltatásaiért te is papuccsá válnál, csak mondom. - tettem fel védekezően a kezeimet, majd sarkon fordulva elsétáltam, magam mellett Lokival, de azért még messzebbről visszaszóltam. - És amúgy, hogy jössz te ahhoz, hogy leszóld Lokit? - néztem bele a szemeibe. - Neki te csakis az alattvalója lehetsz, szolga! - kacsintottam rá, majd végleg elsétáltam a helyszínről.